RHONE-RÓL A DUNÁRA - HAJÓVÁLTÁS

A nagy érdeklődésre való tekintettel (már ami a hajós posztokat illeti), gondoltam leírom, hogy hogyan éltem meg a hajóváltást. Így messziről nem is tűnik nagy dolognak, hiszen cégen belül van váltás, de a komfortzóna igencsak meginoghat. Lassan negyedévszázados leszek, és kezdem érezni a „kort”: már kevésbé akarok csiszolódni, (akárkivel) kompromisszumokat kötni, feladni a kellemes szokásaimat másokért. Ráadásul a munkahely váltás környezetváltást is jelent és a hajós munkánál az egész életet megváltoztathatja, hiszen sokszor új országokba kell teleportálni magunkat, a kialakított szokásokat kidobni az ablakon, új helyeket felfedezni (ami amúgy király).



A hírt egyébként már nem először kaptam meg, így nem ért sokként, viszont az első alkalommal még a bőgés is kerülgetett, valamint a kérdés: „miért megint én?!” Aztán persze rájöttem,hogy az élet rohadt jó forgatókönyvíró és valami változás már kell, éreztem is, hogy elkezdtem belefásulni a rövid útvonalba, a 6 városkába. De akkor is szíven ütött, és persze ilyenkor az ember magasról tesz az új útvonalra, inkább csak az érdekli, hogy tud-e megfelelő hőmérsékleten aludni a szobában és lesz-e kellemes 5 perce a wc-n reggelenként. Ez nem arról szól, hogy 10 napig összezárva kell lenni 10 emberrel egy szobában, nyaralás gyanánt (februári sztori), hanem itt a konkrét mindennapjaidat kell újraszervezni.
Utolsó héten Franciaországban még próbáltam mindenhol kimenni, de tényleg sehol nem jött össze semmi. A kedvenc kávézóm Avignonban pont aznap nem volt nyitva, pedig hatalmas pakkal érkeztem volna (laptop, kamera…). Másnap Tarasconban sem jutottam a kávémhoz, de improvizáltam és francia módra készített jegeskávét kaptam (hideg kávéba tej és elkevert jégkocka :D). Lyonban meg rájöttem, hogy nem vásárolhatok tonnaszámra, mert a repülőgép nem fogja elhozni ingyen.





Az eddigi kis írásom óta eltelt 2 hét. Voltak nagy megzuhanások, örömteli pillanatok (leginkább akkor, amikor elhagyhattam a hajót). Sajnos az sem segített a dolgokon, hogy csak negatívumokat hallottam, amik bár sokszor csak pletykák, de azért van valami (némi) igazságtartalmuk. A nagy változás nem csak munka terén ért (kisebb hajó, kevesebb ember, de több munka), hanem a kis lelkivilágom és a privát szférám is egy fél négyzetcentiméternyi helyre zsugorodott. Három ember egy szobában rohadt sok, és hiába az alkalmazkodás, valakinek ez nem megy. Talán pont ezért sem akartam írni jó ideig, mert nem akarom, hogy szimplán a szar dolgok jöjjenek le, ugyanis listaíró énemhez híven listába szedtem a pozitív dolgokat is, miszerint:

- új helyekre hajózhatok, s bár Amszterdamban nem volt idő kimenni, de Németországot a szívembe zártam. Hiába tanultam bő 8 évig németül, a nyelvet sosem szerettem, így valahogy az ország sem volt sosem első számú úti cél. Aztán kellett egy kis Franciaország (laza fél évvel – úristen, még leírni is sok), ami után Németország a megváltás. Egyrészt olcsóbb az élet,másrészt a német habitus közelebb áll a sajátomhoz, a franciák nemdolgozása néha már eléggé szívfacsaró tudott lenni, amikor is délután 2-kor az ember lánya nem tudott rendes ebédre vetemedni, mert ugyebár „’szieszta van”. Amszterdamból visszafele jövet egy kis műszak cserével ki tudtam menni Kölnben vásárolni. Minden kozmetikumom és egyéb déemes cucc, ami nagy flakonú, azt otthagytam, így sampon-tusfürdő és minden cucc nélkül érkeztem. Sajnos az sem hatotta meg a szívemet, hogy 50 eurós L’occitanet folyathattam a testemre, mert nekem a saját kedvenc, bevált tusfürdőm kell, vagy éppen samponom. Ezt lányok ti tuti megértitek, hogy milyen az első fürdés saját cuccokkal, arcpeelinggel meg minden krémmel :D Hát mennyei. Kölnben konkrétan annyi időm volt, hogy elrohanjak 1-2 melegebb ruhát venni (hja, mert hogy a franciáknál még 40 fok volt, itt meg a fele, sőt amikor jöttem, akkor esett is). Aztán rohantam egy szelfire a Kölni Dómhoz, mert az még mindig elvarázsol. Két és fél óra boldogság, amit másnap szintén ismételtem, viszont akkor már Rudesheimban. Pontos adatokat nem tudok, nekem csak ki kellett mennem, mert vitt a lábam, a lelkem, mindenképp el, messze a hajótól. Semmi extrém kívánságom nem volt: egy kávé. Méghozzá egy rendes latte macchiato, amit a kisváros egyik csodálatos kávézójában ehettem némi joghurttortával, és ne felejtsem el: WIFIVEL.




Frankfurt szintén nagyon megtetszett, egy rövid séta és némi Dunkin kávé után vártam Gabira, hogy megigyunk egy kávét. Gabit blogos körökben ismertem meg, nélküle nem jelent volna meg annyi posztom a Határátkelőn :) Ráadásul az a másfél-két óránk olyan hamar elment, hogy visszahajózásnál ismét összehozunk majd valamit – bő egy hónap múlva persze :) . Egy kedves kis cukrászdát látogattunk meg, elvileg az egyik legjobb Frankfurtban. S bár Frankfurtnak nincsen különösebb jelképe, mint mondjuk Kölnnek a Dóm, vagy Párizsnak az Eiffel-torony, a városházához érve mégiscsak átjárt valami: cuki házak, amelyek megférnek a 21. századi világváros énjével. – mindezt tetőzte, amikor egy japán turista előredőlve a levegőbe eresztette minden légúti tényezőjét: illúziórombolás a javából...




INTERNATIONAL HOUSEKEEPING WEEK

Ezt muszáj így kiemelnem, ugyanis nekem ez volt az első ilyen élményem. Több évtizede (emlékeim szerint a 70-es években kezdődött) az International Housekeeping Week, amit a világon sok helyen tartanak hotelekben és egyéb vendéglátós helyeken. A mi cégünk is csatlakozott, így egy hétig a housekeeper ötletei alapján ünnepelhetjük magunkat. Azt kell mondjam, hogy mi voltunk a legszerencsésebbek, ugyanis ez a hét teljesen fantasztikusan sikerült e szempontból.

Első napon a hivatalos megnyitó során a butlerünk karddal bontott pezsgőt nekünk a hajó sundeckjén, amit eperrel kortyolgattunk a hotel manager társaságában. Második nap 2 matróz a kis motoroscsónakban adott elő szerenádot nekünk, ami így nem feltétlenül hangzik viccesen, de akkor és ott az volt :) Aznap este pedig az első crew partym is meg volt…
Következő este egy órával hamarabb végezhettünk és élvezhettük az esti koncertet koktéllal a kezünkben, és persze táncikáltunk is egy picit a vendégekkel. A következő alkalommal borkóstolóra voltunk hivatalosak az étteremvezetővel, aki 2 fehér és 2 vörösborral kínált minket, na meg egy hatalmas sajttállal. Volt olyan is, amikor az esti meeting-ünkön egy asztalnyi finom, magyar süti várt (a séf magyar). Az egyik kedvencem pedig a masszőrtől kapott 10 perces lazító masszázs, nagyon kellett. Már eddig is azt mondhatnám, hogy fantasztikus volt, de a végére maradt a legjobb: Bécsbe érve egy üzenet várt mindenkit az asztalán, mely szerint másnap délután 2-re mindenki hivatalos egy géllakos expedícióra az egyik szalonban. Hát ha ez nem meglepetés, akkor semmi! Most már a csodaszép natúr, #életemelsőgéllakjában ülve írok nektek, ez nem csak külsőleg, de belsőleg is nagyon feltöltött. Talán ez volt az a dolog, amire már régóta vágytam (már csak egy szimpla manikűrre), hiszen a kemikáliák szétcseszik az ember kezét,  most meg úgy nézek ki, mint egy lány :D

Bamberg
Ha valahol ki lehet menni, akkor én kimegyek. A hajó sokszor állt meg délutánonként, Bamberg pedig igen kedves városka, a főutcáján minden jóval ami kellhet. Persze én a magam módján fedezem fel a helyeket: kell egy térkép, vagy egy printscreenelt google map-kép a főutcáig és utána megyek a szívem után. Így találtam meg a Leander nevezetű kávézót, ahol vegán cuccok is voltak, házi készítésű sütikkel, szendvicsekkel és isteni kávékkal. Talán ezért sem iszom már a megszokorr Sztárbáx kávét, mert a németek valamit tudnak a kávéfőzésről. Pláne szeretem az olyan helyeket, amik újhullámos, egyedi helyek sok-sok finomsággal, nyugalommal és WiFivel. Na meg persze olyan wc-vel, ahol van hajvasaló is (mekkora királyság már, nem?! :D). Bambergben nem is kellett más, hogy elvonulhassak a kis világomba…



Regensburg

Nos ha erre a városra nem vártam volna már hosszú napok óta, akkor semmire.  Kölnben fedeztem fel a TK Maxx nevezetű boltot, ami hasonlít az amerikai Ross-ra: nagymárkák utolsó darabjai, túrkálószerű boltban, és persze nevetségesen olcsón. A legtöbb termékről nem is tudom, hogy honnan jöhetnek, ezekben a körökben tényleg nem én mozgok, de engem leginkább a bőröndrészleg izgatott, hiszen a kedvenc bőröndömet véglegesen taccsra vágták a reptéren, és 3 év hosszú utazásai után nyugdíjba kell engedjem. Helyette viszont némi hezitálás után új szerelmem lett egy kék – nagyobb – bőrönd és egy fekete kézipoggyásznak való bőröndke, hiszen most sok tervem van, már ami az utazásokat illeti. Persze meg kellett koronáznom az egész shoppingolást egy kávézással (és ahogy nézem ebből a posztból csak az jön le, hogy vásárolgatok és kávézom, de azért dolgozni is szoktam ám), így szerencsére a legközelebbi és legkúlabb helyre mentem: San Fransisco Coffee Company. Kicsit Hawaii hangulata volt a szörfdeszkából készült asztaltól,de ez is új hely lehetett. A kiszolgálás nagyon jó volt, a blogger énem örült magának, a kávéjának, a wifinek és a cheesecake-nek is. Nem kell sok a boldogsághoz.




Közben pedig már Budapesten is jártunk. Elmondhatatlan érzés volt itthon otthon lenni, mert annyira gyorsan pörögtek a napok, hogy szinte fel sem fogtam, hogy Magyarországra értünk - csak a mobilom jelzett, hogy "nem jelzett" határátkelésnél. Budapest csodás, Budapest a miénk, ami a csúcspontja lehet az ausztrál, új-zélandi, amerikai vendégeknek a 2-3 hetes nyaralásuk során. Első délután összefutottam egy barátnőmmel egy nagy lelkibazdmegolásra, kajáltunk, aztán egy gyors csekk után elmentünk kávézni a My little Melbourne kávézóba, ahol isteni kávét készítenek a srácok (alig várom, hogy visszamehessek). Szerencsére a hajótól sem volt messze, 15-20 perc séta (a Deák tértől 2 perc). Adott egy nagy löketet a 3 órás kikapcsolódás a másnapi váltásnaphoz, de nap végére már csak azt vártam, hogy ismét kinn lehessek,így nem is aludtam a hajón. Másnap reggel félkómásan, de kicsit szürkehétköznaposan ébredhettem, szürcsölhettem a Fornettis kávémat és roboghattam a kettes villamossal a hajóhoz, ahol vártak a napfelkelte utolsó napsugarai. Aznap ráadásul még Anyukámmal is sikerült találkozni - ami szinte hihetetlen - és bár nem volt sok időnk, de ezek a találkozások mind-mind kellenek, hogy túléljek. Alig várom, hogy vége legyen a szezonnak :) Ennek kapcsán, mert már érdeklődtetek sokan és volt kérdés egy találkozóval kapcsolatban: nos hamarosan visszafordulunk Budapest felé és ha lesz érdeklődés egy nagy kávézást csaphatnánk valami helyen. Akit érdekel személyesen a hajózás, vagy bármi utazással (egyébbel) kapcsolatban, az jelezzen valamelyik platformon, így majd összehozhatunk valamit :)




Megjegyzés küldése

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.