MY FITNESS JOURNEY - AZ ELSŐ KÉT HÉT

Eltelt két és fél hét. Azt hiszem jó lesz leírni a gondolataimat, mert egy az effajta életmódváltások nem csak külsőleg, hanem belsőleg is alakítanak. Amikor elérkezett a várva várt hétfő, ami kemény két nappal érkezésem után volt, akkorra már megint mélyvízben voltam. Ilyenkor sokszor kapunk standby-t, mert ugyebár a nyaralás után mindenki kipihentebb(?) – biztos mindenki, én nem. Akkor hétfőn 10 után végeztem, 14 óra munka után igenis szimplán csak be akartam esni az ágyba. És most ha valaki arra vár, hogy hősiesen elmentem a kondiba, hát csalódnia kell, mert nem mentem. Első lecke: ismerd fel a tested igényeit.

Elkezdtem felismerni, ugyanis azóta egyszer sem ettem a crew-s reggeliből, ami javarészt fake tojásrántottából (valami tojás féle trutyi érkezik dobozban és abból készítik), sok-sok baguette-ből, croissantból és hasonló nyalánkságokból áll. Helyette az otthonról hozott abonettemből ettem egy fél tojást, avokádóval (mert arra még volt energiám, hogy 30 kg-os bőrönddel császkáljak Avignonban avokádóért – na de mindent az életmódváltásért). És repültem is kifele a reggelim után egy 20 perces napfelkeltés szeánszra az új kávémmal: mert hogy nem szeretnék leszokni róla teljesen, viszont valamit változtatni kellett: koffeinmentes és mandulás/kókusztejből készül (a kókusztejet jobban szeretem, de kevés helyen lehet hozzá jutni). A franciáknál annyi szerencsés dolog van, hogy kaja terén a bio, diétás és hasonló dolgokat, amiket mondjuk mi egy fél polcon találunk, ők hosszú sorokba tartják, mindenből mindent lehet találni. Például ezek a tejek és hasonló áron mozognak, mint otthon, a zöldségek-gyümölcsök sajnos nem.
Az első hétfőmet bevásárlás követte, zöldségek, gyümölcsök, snacknek valók, és jött velem műanyag doboz is műanyag tálkával. Azóta napi 5 étkezésből hármat magamnak oldok meg: mindig amihez kedvem van. Reggelire általában abonettet eszem avokádóval, aztán viszek egy bögre kávét és egy banánt a napfelkeltéhez. Az ebéd viszonylag korai, 11-kor van, addigra pont éhes leszek (a meló persze megnyomja a dolgokat, így 11-kor már lenn bambulok a kaják között). Délután 2 után jöhet valami snack, mostanában rákattantam erre a salira: madársaláta, avókádó, mozzarella (nem a legjobb, de ahhhh), paradicsom, néha szórok hozzá magvakat és voilá. Eszméletlenül finom és egyszerű. Mivel főzni nincs lehetőségem, ezért ilyeneket kell megoldanom. Ha még ehhez is lusta vagyok, akkor szimplán gyümölcs, joghurt, vagy a legújabb kedvencem: csokis talpú puffasztott rizs tallér. Egy csomagtól szépen jól lehet lakni, 250 gram körül van. Na nem mindennap, mert nem a legolcsóbb, de ilyenekkel veszem magamat inkább körbe. Vacsora fél hatkor van, ez szintén crew-s kaja, jól kell összeválogatni, ami sokszor nehéz, mert van, hogy semmi nem tetszik, az ottani saláta nem finom annyira, a csirkéért meg sokszor könyörögni kell. Kezdem a halakat is kipróbálni, mert elvileg szeretem őket, de azért senki nem csinálja olyan jól, mint Apu :D Az esti szerviz után szoktam elmenni edzeni, és utána szoktam még enni, mert ha fél hatkor eszem, és utána mondjuk másnap reggel 7-kor, az nagyon sok idő, és éhen halok. Sajnos így működöm, az este 6 után nem eszemet egy jó nagy faszságnak tartom,kivéve persze, ha 8-9-kor már ágyban van az ember. Ilyenkor már csak egy joghurt szokott szóba jönni vagy valami nagyon könnyű, szóval semmi extra.
Az első napomon tehát nem edzettem, de az első két hétben sikerült lemenni heti ötször. Először próbálgattam magamat, kicsit ráéreztem a kardiós edzések ízére is, már nem rühellem annyira – persze csak akkor szeretem, ha közben táncikálhatok a zenéimre, akár a futópadon is. Apropó futópad. Nem volt ősi ellenségem, de valahogy elkönyveltem magamnak, hogy képtelen vagyok futni rajta, mert bár régebben jártam futni és tudom is, hogy sokat segített a combjaim formálásán, a futópad nekem túl sok koncentrációt igényelt. Az első héten ezért csak barátkoztunk és felhasználtam gyors sétára a kardiós edzéseken (20 perc gyorsgyaloglás, 30 perc ellipszis, mert azt szeretem a legjobban és 10 perc bicikli). Aztán ahogy egyre jobban megismerkedtünk egyik alkalommal elkezdtem feljebb rakosgatni a sebességet és lám-lám elkezdtem futni. Azóta már ment fél óra futás is, amire nagyon büszke vagyok, mert gépen még sosem futottam! Kint az utcán elbámulok mindent, néha rám jön a táncolhatnék és bennem volt a para, hogy egyszer félre lépek és a futópad lesz a gyilkosom :D Szerencsére jó barátok lettünk és vele szoktam az edzéseket kezdeni, egyre gyorsabban merek már menni rajta.

Mélypont

Mert hogy az sem maradhat ki a buliból. Letelt az első két hét, és a mérleg -3.6 kg-ot mutatott. Rohadt nagy büszkeség, másnap sikerült is átlépnem egy kisebb mérföldkövet, aminek valószínűleg annyira megörültem, hogy két tonna csoki látta kárát. Biztosan voltak még mások is hatással rám, de mintha új lennék Charlie csokigyárában és ki akarnék próbálni mindent. Talán erre akart a szobatársam figyelmeztetni, hogy látja, hogy nagyon beindultam, de tartsak szüntetet, vagyis inkább pihenőt. Az általam nagyra becsült fitness oldalon Sasa is írt erről, neki meg el is hiszem, de valamiért nem vettem észre magamat. Robotosan mentem a kondiba, heti ötször mindennapos meló mellett ez sok. Ez most kicsit észhez térített, mert elkezdtem gondolkodni azon, hogy akkor mégis hogyan kéne csinálni. A feladás opció olyan szinten arcon csapna, hogy már a gondolattól is idegbeteg lettem, mert az első nagy hajrá után sokszor kötöttem ki a vigaszdíjasok célvonalán, de most ilyen opció nem létezik. Át kell alakítani, hogy bevehető legyen, egészségesen hajtsam szarrá magamat, csak annyira, amennyit bevesz a testem, tud fejlődni, ledobni a felesleget és erősödni. Épp ésszel nehéz felfogni, hogy attól, fogy szarrá hajtjuk magunkat mindennap, attól nem fogunk ugyanannyiszor jobban fejlődni sem. Ez kábé olyan para, mint a súlyzózás nem való nőknek való  (miért is nem? :))
Szóval perpill ott tartok, hogy két edzésnap után egy pihenőnap. Most ülök le másodszorra a géphez befejezni a posztot, és meg kell jegyezzem, hogy elvonszoltam magamat a kondiba #woopwoop. Remélem nem fogom kínozni magamat és letolni edzéseket pluszban, mert tudom, hogy csak ártok magamnak. Egyébként ma is sikerült fél órát a futópadon futni, ennél jobban már csak a holnap esti lyon-i futást várom. Ezzel a kis bekezdéssel pedig úgy érzem, hogy a talicskát kilöktem a gödörből, melyben én voltam a talicska, aki elakadt. Biztos, hogy lesznek még pofára esések, de ilyesfajta konklúziók majd segítenek kijönni a szarból, én pedig folytathatom az utamat.

Mindenki más

Van az a neten keringő kép, mely szerint 4 hét alatt észre veszed magadon a változást, 8 hét alatt a körülötted levők, 12 hét alatt pedig az egész világ. Úgy néz ki, a hajó egy másik univerzumhoz tartozik, mert itt már az első két hétben is voltak változások és különböző kommentek a körülöttem levőktől. Először is, hogy igazán önző lehessek, magammal kezdem. Magunkon sokkal nehezebb látni, én is csak egy-egy vonásból tudom, hogy valami volt, most meg nincs, vagy máshogy áll. Az arcomon vettem észre leginkább, kezd behorpadni, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert a két évvel ezelőtti fotókról a fejem hiányzik a legjobban. Másrészt az uniformok segítenek észrevenni, mert olyan kemény anyaguk van, amin nem segít a mosás sem, így már érzem is, hogy kezdenek lazulni. Vagy mondjuk a saját ruháimon nincsen hordó belem, és nem úgy nézek ki, mint akit éppen a kórházba vinnének szülni. Energiaügyileg is sokkal jobban bírom a melót, bár mostanában ledőlök délután aludni, de az heti egy-kétszer van, mert ágyba bújni nem bírok egyhamar. A melóban meg is látszódik, hogy jobban tudok figyelni, egyszerűen összeszedettebb vagyok.
Mások véleményei persze nem izgatnak annyira, pláne nem azoké, akiknek halvány lila fogalmuk sincs ezekről a dolgokról. Hirtelenjében mindenki fitness guruvá vált, és mivel együtt élünk ötvenen, ezért csak feltűnik, ha valaki elkezd edzeni, mást enni, vagy nem megjelenni a reggeliken. Voltak, akik már megjegyezték, hogy látszik rajtam, valaki kiemelte a seggemet – szó szerint, magyarról magyarra fordítva így hangzott el – vagy az arcom. Aztán ezután indulnak be az okoskodások. Kaptam már ajánlatot fogyitablettára, gyomorgyűrűre (ez eléggé gyomron vágott, kurvára kiakadtam, hogy valaki nem nézi ki belőlem, hogy meg tudom csinálni), krumplidiétára (wtf), 90 naposra… Miután egy gömböc hölgyike, aki valószínűleg eléggé magára veszi az egész életmódváltásos dolgot, de az ő szóhasználatában ez inkább fogyókúra, szóval szinte kivirulva jött egyik reggel, hogy ő fogyott 1 kilót 1 hét alatt valami tablettával. Mosolyogtam, majd mondtam, hogy én meg 2 kg-t 4 nap alatt :D Persze ezek az első napok voltak, tudtam, hogy csak víz, blabla, de a kérdésére, miszerint mi ez a csodaszer a válaszom persze annyi volt, hogy diéta és mozgás. Az má’ úgy nem tetszik. Szóval jobb is, ha befogom a fülemet, mert ezek a nagy okosságok, amiket anno még én is jónak hittem (szerencsére sok éve és jó, hogy nem működtek, mert 1 nap után meghaltam) nem fognak ki rajtam, én törtetek a saját fejem után és kemény munka árán szeretném kiérdemelni azt a bizonyos gyümölcsöt.

Itt tartok jelenleg, ismét jól esett rendszerezni az egészet, mert így teret adhatok az újabb gondolatoknak és hely keletkezik az újabb motivációknak. Szeretnék majd valami motivációs táblát is csinálni, x kg-ok, amik után egyrészt kurva boldog leszek, másrészt meg meglepem magamat valamivel (nem egy tonna csokival – hanem kettővel :DDDDD vicceltem). 


2 megjegyzés

  1. Jot mulattam most is, varom a kovetkezo beszamolt, addig is kitartas!
    PS: Nekem is sikerult szarrataposnom magam, le is betegedtem, de vasarnaptol uccu neki ujbol

    VálaszTörlés
  2. Hajrá, sikerülni fog, gratu az eddigi mínuszokhoz :) Ezeket az önjelölt fitness gurukat le kell szarni, minél jobban látszik majd rajtad a fogyás, annál hagosabbak lesznek a károgók és az okosok. Tőlem anno mindenki várta a csodatévő tabletta/por/műtét nevét, aztán amikor mondtam, hogy saláta, csirke, gyömölcs, rengeteg víz és még több mozgás, akkor nagy volt ám a kiábrándulás :D
    A futópad jó dolog, más mint a kinti futás, de meg lehet szokni a monotonitást, egy jó playlist sokat segít. Én ma majdnem szörnyet haltam rajta, csörgött a telefonom, és azt gondoltam hogy tudok egyszerre telefonálni meg futni. Hát nem :D (Szóval a vészleállító pöcök mindig legyen a kezed ügyében :D)

    VálaszTörlés

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.