RANDEVÚ SZENTPÉTERVÁR TETEJÉN

A nyaralás második része a napos napok története. Ugyanis a pink esernyőm felvásárlása után elállt az eső, egyszer sem kellett használnom – csak a repülőtérre való indulás előtt, amikor nem volt nálam. Késői reggelünk volt szombat délután, én pedig úgy készültem, mint aki a sokadik randijára, hiszen hajókázni mentünk, este pedig egy csodálatos étterembe voltunk hivatalosak.
Némi buszozás után kikötöttünk a Nevsky közepén és hosszú rinyálás után végül kérésemre betértünk egy kávéért, na meg amúgy is „majd ráérünk arra még” felfogással kérdezgettük az utcán álló utakat kínáló néniket, hogy s mennyibe kerül egy laza órányi hajókázás. A latte kellően meghozta az ébredés utáni örömömet, így tovább sétáltunk és végül ahol két éve a francia szaktársaimmal hajóztam, ugyanott vágódtunk be mi is a fapados hajónkra. Mert ugye nem tudok elszakadni a hajóktól :)
A sálamnak jó hasznát vettem, mint ahogy az előre készített takaróknak is, mert bár sütött a nap, a szél süvített és a fejemen kívül csak a kamerámat akartam kirakni a takaró alól. A túravezetés oroszul volt, de konkrétan semmit nem hallottam, vagy csak nem akartam, hogy eljusson az agyamig: élveztem a napsütést, a gyönyörű színeket, amiket nem láthatunk októbertől májusig, és még nyáron is ritkán van ilyen verőfényes napsütés. Sok kis híd után végre eljutottunk a tengerre, ahol persze nem voltunk sokat, fordultunk is vissza egy másik híd alá.












A hajókázás után elbuszoztunk a Galeria shopping centerbe, ahol is asztalfoglalásunk volt Jay-z jóvoltából – azt hiszem itt az ideje újra szerelembe esnem, ugyanis ennél szebb helyet elképzelni sem tudtam volna egy vacsorának aznap estére. A fehér éjszakák jóvoltából este 11-ig világos volt – a nap 10 után ment le – a tetőteraszról pedig beláthattuk Pétervárat. A barátom kérésére egy idő után elraktam a gépemet – különben szerintem kidobta volna a tetőről – és a hakuna matata feeling jegyében megpróbáltam a pillanatnak élni. Egy üveg rozé kísérte végig az esténket, a nap kellemesen melegítette a hátunkat, míg mennyei vacsorát költhettünk el naplementében. A borhoz rendelt sajtfalatkák után a második napon tett ígéretemhez híven borscsot rendeltem (mindennapi borscsevés volt a bakancslistán). Mivel képet nem készít(h)ettem, ezért csak elmesélni tudom milyen élmény volt. Egy fatáblán hozták ki a piros vasedényben készült borscslevest, ami régi, gyerekkori emlékeket idézett fel bennem: tiszta retró fazék, aminek a tetejéről azt hittem, hogy oda van ragadva, de szimplán csak nehéz volt és amikor felnyitottam, akkor csak úgy szökött kifele a borscs illata a világoskék ég felé. Másodikként egyszerű csirkés-zöldséges tálat kaptunk, míg desszertként egy olyan „finomságot” választottam, ami végül kiderült, hogy egyáltalán nem az én világom. Titokban készítettem képet erről a csodáról, ami a karácsonyfára akasztott habkarikából készült – ami rettentően édes, én pedig a kép alapján valami áfonyás dologra gondoltam, de persze egy darab áfonyát nem kaptam rá – így végül inkább a rozébort élveztük tovább és a hűvösödő naplementét, közel és mégis távol a város forgatagától.













Megjegyzés küldése

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.