MY FITNESS JOURNEY - WELCOME BACK!

Ez a poszt már régóta íródik bennem, sok-sok gondolat halmozódott fel bennem,de mindig csak toltam magam elé. Majd holnap… Nem állok még készen rá, hogy ezt megosszam… Senkit sem érdekel… Két hónap után pedig végre egy hosszú-hosszú folyamat után látom, hogy hol állok és mit és miért csinálok. Bár ez egy új fejezet a My Fitness Journey posztsorozatban, de mégis inkább a lelki oldaláról szeretném megközelíteni elsősorban, mert nálam ott dől el minden.

Felismerés

A döntő pont, a kattanás, ami nálam elég ritkán jelentkezik sajnos. Két évvel ezelőtt 30(!) kilóval voltam könnyebb. Azóta sok minden történt, akkor valami mégis elveszett bennem és bár nagyon sok dologra büszke vagyok, hogy megélhettem, de mindig ott volt egy kis „de” – ez nem én vagyok 100%-ban. Igazi küzdőszellemnek tartom magamat, aki nem ismer határokat, ha valamit szeretne. Pont ezért is volt nehéz elfogadni azokat az állapotokat, amikbe kevertem magamat. Mert ugye mindent én magamnak csináltam, én kínáltam fel ezüsttálcán ezt az életminőséget. Pár hónapja, de talán már fél éve is éreztem, hogy valami nem okés. Én én vagyok, de azért mégis van valami, ami akadályoz. Az első felismerés néhány hete jött, és pont a blog miatt: jóval kevesebb dolgot merek megosztani – és nem a privát életem minőségéből – inkább azon gondolkodom, hogy lenne-e olyan, akit érdekelne az, amit írok, legyen szó hajózásról, szerelemről vagy akár életmódváltásról. Én, akit eddig soha nem érdekelt, mert ez itt az én kis világom, ahova elsősorban azért írok, hogy terápiás jelleggel kiadjam magamból az élményeimet, érzéseimet és ha valaki ebből erőt kap, hát mindketten jól járunk. De hónapok óta volt egy erős fal, amit nem bírtam átlépni. Itt már éreztem, hogy baj van és valahol rendet kell rakni. Azt a két éves szemetet, amit magam köré építettem le kell bontani. Két és fél éve a blogom indulásánál még javában írtam hogy merre és mit csinálok életmódváltás ügyében, aztán két éve nyáron megindultam a lejtőn – persze meg voltak a kellő események. Nem lehet azt mondani, hogy nem csináltam semmit az elmúlt két évben, de harmatgyenge próbálkozások voltak.

Van, aki el tudja fogadni, hogy jóval az egészséges súly felett van és boldog. Nem mondom, hogy 100%-ban elhiszem, de mindenki úgy bassza el az életét, ahogy akarja. Ezt pont azért mondom, mert én is a felső határ felett lebegek és hogy ez minden, csak nem jó, az biztos. Miért is lenne jó a nyári hőségben megdögleni 20 perc séta után? Vagy kötényt hajtogatni a hasunkból? Esetleg mindenféle praktikát bevetni a kidörzsölődő combok ellen? (persze tudom-tudom, alkati dolog, de például nálam sem a nagy vékonyságom miatt kellett szexi csipkés combvédőket berendelni). De túllépek ezen, mert mindenki a saját útját járja, mindenki úgy éli az életét, ahogy neki kell. Ha meg nem tetszik, akkor változtat. Ahogy mondani szokás, amíg nem fáj eléggé, addig nem változtatsz. Hát nekem most már fáj, nagyon fáj.

Ha belegondolok legfőképp nem is a test hiányzik, hanem az az erő, akarat, vagy nevezzük akárminek, ami által kontrolláltam a testemet: nyomtam magamat edzeni, tudatosan és megfontoltam tettem a számba a kajákat és az idővel is jól zsonglőrködtem, mert ugye mindennek bele kellett férnie. Itt a pont, a tudatosság, az a bizonyos kontroll, amit saját magunknak kell felállítani.
A nyaralásom során volt némi időm gondolkodni az utazások alatt ezeken a dolgokon, és végre úgy éreztem, hogy megértem az újabb vált(oz)ásra. Váltás, hiszen ezt tudatosan én akarom csinálni, a változás pedig remélhetőleg látszódni fog hamarosan – kívül-belül. Ezek a lelki folyamatok tényleg sokáig tartanak, mert sokszor nehéz felfogni, hogy mégis mi lehetett a baj, de annyi bizonyos, hogy az érzelmeink sokszor hatással vannak étkezési szokásainkra, ezért ha valami gáz van, akkor mondhatni lehet látni az emberen, persze megoldani senki nem fogja tudni helyette. Pont ezért is vettem rossz néven az összes „kedves” segítőszándékú beszólást (ide is tennék idézőjelet), mert egyrészt senkinek semmi köze hozzá, rohadtul nem lehet belelátni egy másik életébe, hát még a lelki folyamataiba! Pláne, amikor olyan emberek vájkálnak a privát szférámban – ezt a témát mindig is érzékenyen vettem – mintha évek óta jó barátok lennénk, de a sziánál még nem jutottunk tovább.

Vált(oz)ásra fel!

Elég nehezen, de végül tényleg elkezdtem érezni azt a kattanást, amire régóta vártam. Hiába tudom, hogy mit és hogyan kéne csinálnom, ha egyszerűen nincs mi vezessen. Egyszerű a képlet, bár az elterjedt 70% kaja – 30% edzés feloszlást a magam részéről mindig 50% motiváció – 30% kaja – 20% edzés felosztásra váltom. Egy barátnőm ébresztett rá arra, hogy nálam egy fontos változó esett ki a hónapok során: az új cél. Mindig volt egy aktuális projekt, de most, hogy már az egyetemnek is vége, belecsöppentem a korlátok nélküli világba, ahol nekem kell kiköveznem az utamat, amin haladni szeretnék, de nem árt, ha tudok valami felé haladni. Szerencsére sikerült ezt is kipipálnom, új célom van, jó messze szerencsére, így addig van még min dolgozni (legfőképp magamon). Újraépítés indul, a legjobb ami ilyenkor segíthet, ha sok minden változik körülöttünk.

Nehezített verzió

Áttérve az életmódváltás valós vonatkozásaira a szabályaimat a már eddig kipróbált alapokra helyezem és próbálok kevesebbet olvasni – nem bírom ki – a témában. A túl sok információ is kikészített egy időre, mert ellentmondásokba ütköztem. De hát nincs mit tenni, valamit tenni kell, így új alapok kell helyeznem az eddigi tudásomat. A nehezített verziót most a helyszín, vagyis a hajó adja. Egyrészt ezzel meg kellett küzdenem fejben, de előreláthatólag október végéig nem megyek haza, de ha más oldalról közelítem meg, akkor viszont most van időm csak magamra. Napi 4-5 óra napközbeni szabadidő, meg néhány óra este – amit nem alvással akarok tölteni, de az életmódváltáshoz kell a normális mennyiségű alvás is, ami mindennapi meló mellett még inkább szükséges. Szóval az következő 3 hónapban dolgozom magamon.
Mivel kétszer sikerült már lefogynom 20-25 kg-t, ezért az akkori módszerrel fogok „dolgozni”. Napi ötször eszem és edzek 4-5 alkalommal. Az evés része érdekesebb, hiszen nem tudom beállítani a kajáimat: a reggelimet én dobom össze (asszem’ a croissant és társai nem a legfogyókúrásabbak), 11-kor van ebéd, 17.30-kor vacsora, amiket a persze kihasználok. Több féle választék van, mindig van saláta (de persze nem a legfinomabb :D), valami hús (itt a hangsúly a valamin van), tészta, stb. Okosan kell választani, a desszerteket pedig mellőzni (pedig húhaaaa).Délután kettőkor és este is eszem valamit (van, hogy 10 után, mert akkor végzem az edzéssel). Ezek könnyebb kaják, gyümölcs, natúr joghurt, saláta, amit a szobámban össze tudok dobni.

Az edzéseimet a hajó fitness roomja támogatja, ahol okosan össze lehet dobni jó kis edzéseket. Van 3 szobabicikli, 1 futógép, 1 ellipszis tréner és súlyok. A semminél jobb, nekem tökéletesen megfelel és persze használom őket majdnem napi szinten :) (már hét edzésen túl vagyok másfél hét alatt). Sikerült egyszer futni is elmenni Lyonban, egyedül ott tudok futni, mert sokszor hajózunk tovább este, így az eddigi kedvenc helyeim közül kiesett néhány, de a konditerembe még mindig le lehet menni.
A harmadik fontos alappillér, a motiváció szerencsére atombiztos lábakon áll, nem tudom még mindig, hogy mi történt, de örülök, hogy az a valami még mindig bennem van az elmúlt két év óta, csak jó mélyről kellett előásnom. Egyébként motivációs listát is írtam, méghozzá 25 dolog a 25 szülinapomig címmel, ami -25 kg-os céllal kezdődik. Öt hónap áll rendelkezésemre, nincs más hátra, mint előre!

Hol tartok most?

Múlt héten a hajóra érkezésem utáni harmadik napon, persze hétfőn álltam neki az új szokások kialakításához. Eddig nagyon jól haladok, hiszen az előző két hónaphoz képest sok mindent meg kellett változtatnom. Legfőképp azt tartottam magam előtt, hogy mindent ismerek már ezen a hajón, a konyhán nincs mit kipróbálni, ezért csinálhatom az én dolgaimat. Egy nagy bevásárlással kezdtem, az avokádóval napi barátságot alakítottunk ki, a tejet lecseréltem kókusztejre (megveszek az ízéért, a koffeinmentes kávém tökéletes kiegészítője, mikor persze nem mandulatejet iszom). Egy kis polcnyi kajám van, gyümölcsökkel, zabkása alappal (ami szimplán kókusz/mandulatejjel készül, magvakkal, banánnal, vagy amit találok). A közös kajálásoknál a desszertek felé már nem is nézek, és sikerül mindig egészségesebb kaják felé nyúlni. A vízivást is szerencsére megoldom, az edzés sokat segít a megfelelő mennyiségű folyadékbevitelen. Edzeni 4-5 alkalommal terveztem, váltásnapokon és első standby-os napokon (heti beosztásunk van, első standby során déltől kettőig van szünet, utána este 10, fél 11-ig munka) pihenhetek, bár mentem már edzeni ezeken a napokon is, ha úgy éreztem.
Imádom a súlyzós edzéseket, hiányoznak a hot iron órák otthonról, így az ott tanultakból állítom össze az edzéseimet. Az ellipszis tréneren be lehet állítani egy core nevezetű programot, amivel 2 perc tekerés után 1 perc erősítés van, ilyenkor lepattanok és súlyzózom, guggolok stb. Kardiós edzéseket is bevezettem, mert bár rühellek 1 órán keresztül semmit csinálni, de ez most kell. A zene sokat segít.
Körülbelül 3 kiló mínusznál járok, a görögdinnye gyomromat elhagytam szerencsére, energikusabb is vagyok, ezek azok az eredmények, amikre számítottam. Könnyebb felkelnem reggel ( bár alvásból sosem elég :D főleg hajón), a munkát is inkább próbálom kardióként felfogni – így kicsit motiváltabb is vagyok benne, haha. Remélem a futásban is tudok fejlődni, így első futásra is 3.5-4 km meg volt, a messzi cél még mindig a 10 km, de van időm!

A további MFJ-posztok gyakoriságáról nincs fogalmam, szerintem kéthetente lenne értelme egy összefoglalónak, de ha nyomja valami a szívemet, akkor most már nem hivatkozom lelkibazdmegre. Sorstársaknak pedig hatalmat erőt a továbbiakhoz, nem vagyunk egyedül :)


7 megjegyzés

  1. Nagyon tetszik a felfogásod, hogy nem kifogásokat és magyarázatokat írtál bele, hogy ezért-meg azért. Szerintem aki így áll hozzá a dolgokhoz, az eleve nagyobb előnnyel indul, mintha mentegetőzések és struccpolitika mellett vágna bele. Amúgy pedig én személy szerint azt tapasztaltam, hogy olyan sosincs, hogy optimális körülmény. Ha valaki mindig a megfelelő időjárásra vár, vagy arra, hogy semmije ne fájjon vagy épp több szabadideje legyen vagy a családi-kapcsolati háttere megfelelő legyen, akkor sosem kezd bele.
    Hajrá hajrá! :) Várom a további posztokat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Anna, nagyon jól esett a kommented! :)))

      Törlés
  2. Őszinte poszt, nagyon tetszik, én is érintett vagyok, most elgondolkodtattál! Köszi + hajrá! vigyázz le ne sérülj, nekem ott ugrott fel 20 kg, hogy egyik percről a másikra a napi kemény melóból kiestem. Kérek szépen még több ilyen posztot! :) Bori

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Bori, igyekszek nem átesni a ló túloldalára, sehogysem :P Jövök majd MFJ-s posztokkal, nekem is jó visszatekintés :)

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Teljesen aterezem, amit mondasz! Amig nincs meg az a plussz benned, addig nem megy. En 10 kilot szedtem fel az elmult 9 londoni evem alatt, es bar az utobbi par evben folyamatosan "probaltam" lefogyni, nem sikerult. Voltak terveim, squat challengek, kutyafule, ezt nem eszek, azt nem eszek, de sosem jott ossze. Aztan persze jott az "utalommagamat". Tavaly nyaron aztan elindult valami bennem, aprankent kezdtem valtoztatni, magamat is jobban megszeretni, iden aprilisban vegigcsinaltam egy honapos detoxot, amit en magam allitottam ossze a sajat eletstilusomhoz. En, aki soha nem voltam kepes egyetelen dietara sem, max egy napig, aztan felfaltam mindent, vegigcsinaltam egy detoxot.
    Magam sem tudom, h mi valtozott, talan csak meg kellett ernem a feladathoz, de teljesen igazad van abban, hogy amig ott belul nem kerul helyre a dolog, nem faj elegge, addig szinte en magam szabotalom a fejlodest.
    Az elmult fel evben 6 kilot sikerult leadnom, sokkal jobban erzem magam a boromben, es maga a teny, hogy en ertem el meg tjobban motival a tovabbi sikerekhez.
    Nagyon sok erot es motivaciot kivanok neked, draga, kivancsian varom a folytatast :)

    Anami, xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Anami a kommentedet és neked is hatalmas gratula! Ezeknek a lelki dolgoknak marha sok idő kell, de megéri, minden alakul majd. Remélem nálam is, én is várom a folytatást, meg persze dolgozom rajta :P

      Törlés

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.