FOGJUNK ÖSSZE! - #BLOGGERWORLD

Kicsit későn vettem észre Niki felhívását, de úgy alakult szerencsére a szombat délutánom, hogy van egy szabad órácskám Marseilleből Avignon felé vonaton írni. Fontos megjegyeznem, hogy itt vagyok, mert a felhívás során a blogger viszályok is felmerültek, amit ezzel az egyszerű földrajzi koordináta változtatással le is tudtam: messze kerültem nem csak Magyarországtól, de a hazai bloggertársadalomtól is. Egyébként sem folytam bele sosem, azt hiszem a személyes jellegű blogok írói azt a csodálatosan szép szimbiózist tudják felmutatni, ahol mindenki egyedi, mindenkinek saját gondolata van, mert hát nem élhetjük egymás életét. Nincs mit szponzorálni, az életemet én szponzorálom, a blogra kerülő minden egyes betű mögötti tartalmat nekem kell kreálnom, nincs ki versenybe szállhatna bármiféle összehasonlítás során.


Az a világ azért is annyira távoli, mert rettenetesen tárgyiasult dolgokról kell vitatkozni, meg anyázni, ahogy sokszor olvastam. Nem tudnak örülni egymás örömeinek, egy idő után aztán csak klónoztatják magukat és a tárgyak paneldzsungelében kapaszkodnak hol az egyik, hol a másik indába. Tarzan is megirigyelhetné.
2000 km-rel arrébb már az internet sem ugyanolyan, és az időm is leszűkült. Sokszor nem tudom megnyitni az olvasott blogjaimat, mert a rendszer letiltja a webhelyeiket, vagy szimplán nem jut időm végigpörgetni hatmillió posztot a Facebookon. Sokszor a gépemet sem kapcsolom be, pedig ez a kis dolog az, ami miatt úgy érzem, hogy még a körforgásban vagyok.
Anno a blogindítás nekem egy új lépcsőfok volt, méghozzá a webnaplóírásból való kilépéshez segített. Ahogy léptem egy nagyobb világba, ahol bárki elolvashatta a blogomat, úgy léptem egy lépéssel a saját életem elé, hiszen a webnaplóban a saját életem szinte minden apró mozzanatát írtam meg egy viszonylag szűk körnek, akik közül – mint kiderült – még most is sokan követnek (ezer hála nektek, mert bár személyesen nem ismertek, de néha úgy érzem, hogy meztelenre vetkőztem előttetek). Talán pont ők tudják a legjobban, hogy honnan jöttem és hol vagyok most.
Szóval kaptam egy hatalmas adag virtuális embercsoportot magam köré, aki a folyamatos kommenteléssel, figyelemmel sokat segítettek kis életutam egyengetésében. Az életmódváltós webnaplóm során nagy húzóerő volt, hogy sokan egy cipőben jártak velem, vagy csak szimplán fogták a kezemet és néha seggbe rúgtak.
Ahogy múltak az évek már éreztem, hogy kinőttem azt a kis helyet, így jött a blogolás, mint egy új kihívás, ahol nem lehet szimplán leírni, hogy mit csináltam egy nap – vagy kurvajó stílusban – de azért nem mindennap! Tartalmat kell előállítani és akár valódi személyekkel is lehet ismerkedni, akik nem nicknév alatt futnak, bár félre ne értsetek még most is tisztelem a nickneveseket, sokakat megismertem a valódi nevük alatt is, sőt az egyik legjobb barátnőm is a webnaplóm alapján ismertem meg.
Az elmúlt bő két évben, mióta a blogom él rengeteg embert ismertem meg. Nem csak bloggerekkel, de olvasókkal, akiket motiváltam, inspiráltam és emiatt én is hatalmas erőt meríthettem ezekből a levelekből/beszélgetésekből. Sikerült több bloggerrendezvényre is eljutni, miközben a személyiségem is fejlődött rengeteget.
Bár néhány ajtót tudatosan bezártam az olvasók elől, jó sok nyitva maradt még . Az írás által kívülről nézhettem a történteket, sikerült lezárnom rengeteg mindent, voltak nagy lelkibazdmegolások, amik csak sejtették, hogy nagy gáz, de a blog segítségével sikerült talpra állni és még erősebben folytatni az utat. A küzdelmeim soha nem értek véget, hiszen ilyen az élet és én nem szeretnék kiszállni a ringből. Az új élményeket is mind-mind belevezettem a blogba, egy személyes filmsorozatba, ahol a nézőim ti vagytok és a régóta dédelgetett álmaimba kalauzolhatlak el titeket. 6 évvel ezelőtt ilyesfajta életről álmodtam, és kiköveztem a saját utamat. Imádom visszaolvasni a posztjaimat, mert hatalmas fejlődést látok felfedezni benne. A közeli barátaim is megerősítenek sokszor, hogy a személyiségfejlődés mellett a blog is együtt fejlődött velem. Az első posztok és maga a külalak is totál kezdő volt, de azóta feltornáztam magamat egy szintre és innen bizony szép a kilátás!

A blogolás elkezdésével nem csak én változtam, de a szokásaim is: én is olvasóvá váltam. Előtte valamiért idegenkedtem a blogvilágtól, mert nem találtam egy rendszert, ahol egyben tarthattam volna a blogokat – és sok sajnos most is eltűnik a szemem elől – de rendületlenül olvasom a szembejövő posztokat és a szabadidőm nagy része ezzel telik. Na meg a hozzájuk kapcsolódó social media, legfőképp az Instagram, ami beszippantott, de javarészt a Facebookot is leginkább már csak cikkolvasásra használom a szimpla messenger adta üzenetküldési lehetőség mellett.

A nagy magyar bloggerközösség tagjának sosem éreztem igazán magamat, inkább egy csoport volt az, ahol egy csoport-feelinget megéltem és ahonnan szívesen szemezek is. Így leginkább az ebben a csoportban megjelenő bloggereket követem, a fent említett Instagramon pedig a képi világot követem, legyen az blogger vagy sem. Ha már itt tartunk, akkor motivációt is sokszor kaptam egy-egy cikk olvasása közben. Folyamatosan új motiváció-ingerekre van szükségem, mert sosem lehet tudni, hogy kitől tudunk ellesni egy-két jó dolgot az életben. 

A blogolás sok mindenre kihatott az életemben, de reálisan a két talpammal a föld felett mondhatom azt, hogy ez attól függetlenül egy fél világ a saját életünkön belül. Nagyon örülök, hogy részese vagyok (mint ahogyan ennek a felhívásnak is), de vérre menő harcra (vagy ahogy félrenyomtam véletlenül: "bérre menő harcra") sosem tudnék menni. Én az a személy vagyok, aki a terem sarkában levő székre ül és csak jókor szólal meg, közben pedig figyel és nem enged senkit sem a háta mögött :) 



5 megjegyzés

  1. Személy szerint én nagyon szeretem a stílusod, és azt, ahogy tudatosan próbálsz kimaradni a bloggerek közötti vitákból. Remélem, még nagyon sokáig olvashatlak, hiszen a kedvenc bloggereim között vagy. :)

    Köszönöm, hogy részt vettél a kezdeményezésben. :)
    Emlékbuborék

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. En koszonom, hogy reszt vehettem :) Es koszonom, jo tudni, hogy igy Jon le kivulrol :)

      Törlés
  2. Szia! Én még azóta a bizonyos webnapló óta követlek (csendesen), sokat segítettél nekem látatlanban is. Mindig örülök, ha van új bejegyzés, annyira más csaj vagy, mint én, de pont ezért jó Téged olvasni! Sajnálom, hogy most kevesebb időd van a blogokra, de végleg azért ne hagyj itt minket! :) * Timi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rendesen felcsigaztal :D Kivancsi vagyok volt-e Ott webnaplod :) Eltunni nem akarok, probalom tartani a frontot :)

      Törlés
    2. Vooolt! Évekig, szerintem :D Aztán töröltem magam egy időre, majd visszatértem, kíváncsi voltam, kivel mi lett, de alig találtam már meg valakit, viszont akkor kezdtelek olvasni téged, te pedig nem sokkal később hanyagolni aztabizonyos oldalt. De semmi baj, itt megvagy még :D

      Törlés

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.