TURISTA ÜZEMMÓDBAN: HÉVÍZ

Mi kell ahhoz, hogy az általad bejárt, netalántán lakóhelynek nevezett várost más szemszögből/újra felfedezd? Egy külföldi. Lehetőleg minél messzebbről jöjjön, ha nem is földrajzilag, hanem kulturálisan. Mert akkor a helyi levéltár is ideális pózer/szelfihely lehet!
Szerencsére nem kellett sokáig keresgélnem alkalmas személyre, inkább a beutaztatás volt izgalmas és néha elkeserítő. A barátommal már találkozhattatok a blogon és a youtube-n is, burundi származású és életében először jött Magyarországra (turistáskodásunkhoz a legjobb alapanyag). Csak hogy némi kulisszatitkot eláruljak, a vízum megszerzése kitesz 3 amerikai vízumét, már ami a papírmunkát illeti.




Még decemberben igényeltem a meghívó levelet, ami elengedhetetlen a beutazáshoz. Ebben igazoljuk, hogy se homeless-szek, se munkanélküliek nem vagyunk (értsd: bankszámlakivonat és lakásról szóló papír), amit persze személyesen leellenőriztek – 3 nappal a hajós hazaérkezésem után nagyon fitt voltam, épp az első „addig alszok, amíg bírok” reggelem lett volna), és meginterjúvoltak a meghívott kilétéről. A meghívólevél az elsőbbségi és ajánlott feladás ellenére is késett, így az olasz utam utánra időzítettük a nagy találkozót – a harmadik országbelieknek nem igényelhető gyorsított eljárású vízum. Közben Ő is szerzett papírokat egyetemtől, banktól (hasonló igazolás kellett tőlünk is, ha esetleg kitoloncolnák, akkor van-e pénzünk hazaküldeni Afrikába). Közben szerelmetes interjúztatás folyt velem a kinti konzulátustól, melyben harmadszori hívásukra is 100%-ban biztos voltam, hogy az úriember szerelmének nagyfokú lobbanása ellenére is visszatért VodkaLand-ba.

2 hónap, tucatnyi papír és telefon után végre sikerrel jártunk, így már csak nekem kellett haza keverednem Rómából (még aznap reggel sikerült is). Holdkórosságból 1 nap után hajnalok hajnalán indultunk a világ második/Európa legnagyobb gyógyító erejű tavához, a Hévízi-tóhoz (a legnagyobb Ausztráliában van).






Család- Anyu – látogatással kötöttük egybe, de leginkább a tó adta lehetőségekért utaztunk, no meg némi relaxációra. A 38 méter mély tóban maximum kétszer 15-20 percig lehet úszni, ugyanis megterhelő a szervezet számára. Egy háromórás jeggyel ezt bőven kimaxolhatjuk a pihenéssel egyetemben. Előtte azért még egy gyors reggelire volt időnk - nyugi, nem a virágot lakmároztuk a kávé mellé :D 



Karórákhoz tartózó szekrényekbe lehet pakolni, majd egy folyosón keresztül lehet eljutni a tó közepébe és megmártózni a vízben. Automatikusan 2 méternél mélyebb a víz – tehát nem ér le a lábunk – ezért tanácsos úszógumit hozni magunkkal, de a fürdő területén is lehet. Kiváltképp hasznos lehet, ha valaki nem tud úszni. Mert mondjuk nem mindenhol kötelező megtanulni. Akkor még hasznosabb, ha a tó közepén áruljuk el a tó mélységét – nagyon gonosz vagyok :)








Ebben a hidegben nem is kell több idő a fürdőzésből, így még pont volt időnk egy finom ebéd elfogyasztására a fürdőhöz közeli vendéglőben. Magyaros ételek part 1.: pörkölt nokedlivel Neki, és a pizzatenger után rántott husi nekem. Délután már indulunk is haza, csak egy kávé fér még bele…




2 megjegyzés

  1. Kedves Nataska,lattom,hogy nagyon boldog vogy!
    Kivanok sok szeretettel minden jot neked es a Szamuelnek!
    Olga.

    VálaszTörlés

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.