LYON-ON INNEN ÉS TÚL

Nehéz a matrózok élete… szokták mondani, nem de bár?! :D Hát most erről én is mesélhetnék, de lehet, hogy tengeri beteg lennék – legalábbis annyiszor dülöngélünk a hajón a néhai kormányzástól és ismerkedünk a zsilip falaival, hogy lehet, hogy elkap a tengeri betegizmus. Így minden adandó alkalommal próbálok szárazföldre lépni, nemcsak turistáskodni, hanem friss levegőt szívni, kiszellőztetni a fejemet – mert a tetőn levő szellőztetés nem ugyanaz, pláne nem a dohányzó helyen (bár sosem cigiztem, most csak itt tudok kijutni a levegőre – milyen levegő, baaaaah).



Képzelj el egy kis hotelt étteremmel, bárral, egy kis konyhával és mosodával. A vendégsereg néha változik, de a személyzet ugyanaz. Nem te választottad őket, egy régi csapatba csöppensz bele. Itt nem kell 2 hét az emberek kiismeréséhez – mint amúgy egy normál állapotnál, amikor egy új csoport ismerkedik – itt pár nap alatt ki lehet ismerni, hogy ki milyen helyet foglal el a falkában. Én leszek az az egyed, aki himbálódzik az ágakon és krúzol mindenhol, itt is van, meg ott is.



Egy ötnapos utunk volt francia vendégekkel, és hát mikor máskor romlana el az egyik motor, ha nem showtime-ban. Pont úgy alakult, hogy abban az öt napban pont akkor állt a hajó egyes helyeken, amikor dolgoztunk. Így mit láttam Avignonból és Arles városából? Úgy ám, konkrétan semmit. Helyette lelkibazdmegoltam magamban, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy a hiper szuper új francia kártyám nem hogy csak 50 gigabájtból áll, hanem végtelen telefonálásból is szerte a világba (várom a telefonszámokat, hátha unatkozik valaki, én szívesen trécselek :D).

Ahol a munkahelyed az otthonod, és a családod a crew tagjaiból állnak mondhatnám, hogy jól kell taktikázni az elején. Nem lehet megbízni senkiben, ez rosszabb, mint a 100 öregasszonyból álló falu: még ki sem mondtam egy dolgot, már ötször kifordult állapotban jut el másokhoz. Így aztán a telefonom adta lehetőségekkel éltem és próbálom felállítani az újfajta lifestyle-t, amit ugye akkor a a legkönnyebb, ha nagy változás ér minket az életben. Hiszen most minden új: új ország, munkahely, emberek, körülmények.



Őszinte leszek, az első hétben a nagy svédasztalos kajálások hatására a kaja lett a legjobb barátom, és persze a „kóstoljunk meg mindent” habitus, amit szerencsére sikerült elengednem. A kaja sosem lehet a legjobb barátod, még ha utána egyedül is maradsz :) Három napja visszatértünk Lyonba és a feszültséget végre sikerült máshogy levezetni: egyrészt elkezdtem megint futni, amivel nemcsak a kedvenc zenéimet üvöltethetem a fejemben, hanem a kiadhatok mindent magamból. Ráadásul a fizikai állapotom is eltűnt valahol, konkrét a béka segge alatt kéne keresnem. Lényegében két hónapja nem edzettem semmit, és nem szeretnék 2 helyet foglalni a repülőre hazafelé :D A futás most tényleg sokat ad, legfőképpen egy biztos támpontot: sikerült megismerkedni a tereppel, a Rhone mellett futok, ahol van egy street workout hely is, ahol mindig edzenek a srácok, így van motiváció is. Ráadásul több tucat ember fut, nincs kinézve az ember, ami megkönnyíti a „beilleszkedést” és persze az új szokások felvételét is. Ma már a harmadik futós napomon vagyok túl, perpill csak visszaszoktatós 3-3.5 km-kel és némi nyújtással. De így is energikusabb vagyok, étkezések rendben, szóval látok némi esélyt My Fitness Journey-s posztokra a közeljövőben (lehet, hogy ennek csak én örülök, de sebaj :D)

Egyre mázlistábbnak érzem magamat, ha mennem kell valami külföldi helyre, mert 99%-ban van ismerősöm, így sikerült ez most is, ráadásul már kicsit abszurd is a helyzet: a pétervári félévem alatt egy francia szobatársam volt, aki – most figyelj – lyon-i :D Így ő jött el értem a buszállomásra, és segített eljutni a kikötőbe (nélküle nem ment volna, mert a franciák ugye miért is akarnának megszólalni más nyelven, még ha tudnak, akkor is). Pár napja este megbeszéltünk egy randit az óvárosba, én pedig fotóztam ezerrel. Nem csak a fotózás esett jól, a séta és a beszélgetés is, aminek a végén egy ír kocsmában kötöttünk ki – és képzeljétek, tudtak angolul beszélni (még szép).







Az a 3 óra teljesen elfeledtette, hogy hol vagyok, miért jöttem, kik vesznek körül. Szerencsére az utóbbi napok ilyenek voltak, a tegnapi délutánon is elmentünk csavarogni Lyonba, még szerencse, hogy a város közepén állunk szinte. Lyont nagyon megkedveltem, mert bár kétmillióan lakják, attól függetlenül nagyon csendes, sok hídja van, kedves utcácskái, egy hatalmas shopping centere (életem első Primarkozása, de azóta már voltam :D), a Rhone folyó szépsége. Szóval Lyon a toplistás:















6 megjegyzés

  1. Hhű, de szép város��. De lehet, hogy csak profi fotóssal van dolgunk. :D Mindesetre sok sikert mindenhez, főleg a munkatársakhoz és az edzéshez����

    VálaszTörlés
  2. Tök jó, hogy megint futsz! Nagyon szép ez a Lyon :) Kitartás a munkatársakhoz, szerintem én már rég a vízbe hajítottam volna mindenkit :D

    VálaszTörlés
  3. Végre sikerült elolvasnom a posztodat (időben, mi?). Ugye lesz beszámoló arról, hova érdemes ellátogatni Lyonba? Júniusban egy rövid, 2-3 napos kiruccanás erejéig mi is ott leszünk férjjel...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én pedig időben válaszolok :) Lyonban sajnos nem volt sok időm kijárkálni - akkor is csak a Primarkba mentem :D - van egy templom a "hegyen", oda menjetek fel (sajnos én nem tudtam felmenni), a belvárosban pedig próbáljatok ki valami tipikus lyoni kaját. Nekem ezeket mondta a barátnőm, én naivan azt hittem, hogy lesz még időm. A Part Dieu-t, ahol van a Primark pedig azért ajánlom, mert az egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) shopping center Európában :D És gyertek a Rhone-hoz sétálni, gyönyörű :)

      Törlés

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.