ELVESZVE RÓMÁBAN - TRASTEVERE NEGYED

Hogyan szeretek felfedezni egy várost? Minimális kulturális kultúrsokkal – már ami a kulturális részét érinti – viszont annál több valós idejű „itt és most” pillanatokkal. Elveszni a művésznegyedben, azokon a helyeken, ami nincs tele turista látványosságokkal, ahol a közel keletiek nem rikkantgatják percenként, hogy selfistick, selfiestick – esős idő esetén ugyanez umbrellával. Ahol külső megfigyelőként mégis belülről észlelheted a város ritmusát, lüktetését. Ahol baráti áron ihatsz mennyei cappuccinot a helyi finomságokkal és közben megfigyelheted azt, amit az útikalauzok nem említenek.



Az utolsó teljes napunkon én inkább relaxálni szerettem volna, és akarva-akaratlanul úgy hozta az élet, hogy egész napra magamnak maradtam. A Vatikánt most is kihagytam, bár 8 éve nem lett volna időm, most pedig annál inkább, de a barátnőim nélkülem mentek. „Úgyis találkozunk később”- így csak 11-kor vetett ki az ágy és még 2 óra volt, mire elindultam. Gyors reggeli – fél kettőkor – kávés csendélet Róma egyik kávézójában.



A napi úti cél a Trastevere nevezetű negyed – és haljak meg, de benne van az útikönyvben- ami bohém művésznegyed, igazi olaszos életérzés járhat át bennünket az utcáin bóklászva, kávézóiban ülve, ahol mi is részesei lehetünk a hamisítatlan dolce vita érzésnek.
Reggeli közben Google a legjobb barátom, méghozzá a Map verziója, amivel megtervezem az utamat. Gyors metrózás és már csak 20 perc séta választ el a Tevere túlpartjától. Említettem már a térkép fontosságát? Nos az pont azért kell, hogy internet hiányában eltaláljunk úgy kábé mindenhova. Szerencsémre egy olasznak tűnő csajszi pont tőlem kért segítséget – biztos léptekkel haladhattam a nagy semmibe a.k.a. női megérzés – így végül én csekkoltam le a saját utamat az ő térképén.






A megérzésem jónak bizonyult, így folytattam utam. Színes házfalak, turistamentes utcák, piacok és napsütés övezte az utamat. Ez az út tette fel az i-re a pontot és koronázta meg az előtte levő 10 napot Olaszországban. Ez az egyedüllét egy ilyen inspiráló környezetben nem is jöhetett volna jobbkor.










Fotóztam, elvesztem, sütkéreztem a napon, bolyongtam vékony utcákon. Sikerült szupermarketet is találnom és bár pisztáciakrémért mentem (szicíliai finomság, nutellához hasonló, de jobb :D), de nem találtam. Helyette meglepő módon finom pizzát – mert a barátnőim még mindig valahol angyalváraztak és muszáj volt ébren tartanom a vércukor szintemet.
Pont időben értem oda egy iskolát elhagyó diáksereg és a rájuk várakozó anyukák találkozására, motorosok hadára és sikerült egy kellemes kis kávézót is találnom. Az ablaknál ülve tovább élvezhettem az olasz hétköznapokba integrálásomat, mikor is kiderült, hogy a kerület két legtávolabbi pontján tartózkodunk a barátnőimmel – és még a rendőr sem tudta hol vagyok :D



Én végül nem is bántam, visszasétáltam egy kisebb vasútállomásra, ahova a Google vezetett, végül egy indiai srác segített a buszokkal, így jutottam vissza a Pyramid metróállomáshoz, ahonnan pár órával korábban indultam. Tényleg van ott egy piramis :)

A nap végén bátorkodtam másik metrómegállónál leszállni és onnan hazasétálni. Nem kevés km-t sétáltam aznap, de olyannyira ki is tisztult az agyam és sikerült feldolgozni a bő másfél hetes olasz „nyaralást”, és felkészülni a következő 10 napos magyarországi turistáskodásra! Stay tuned!





2 megjegyzés

  1. annyira király lehetett :) :) nagyon tetszettek a Rómás bejegyzések, annyira jól írsz! :)
    itt vagyok ám, csak nem nagyon hagyok nyomot mostanában :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszenek ezek a posztok, megírni is szeretem őket :P
      Én is el vagyok tűnve, szóval no problem :D

      Törlés

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.