HA JÓ, HA NEM JÓ: KÖLN & MAINZ

December 24.-e mindenkinek a nagy készülődésről, idegeskedésről, faállításról, főzésről, sütésről szólt. Én meg kereken születésem pillanatában és ahhoz 24 évre vergődtem ki az ágyból (reggel fél 4-kor), hogy életemben először a szülinapomon repülhessek. Milyen jó is lett volna, ha egy egzotikus utazásra indultam volna a húgommal, de „sajnos” csak két országgal arrébb volt az úticélunk. A hajós meló már novemberben 90%-ban fix volt, a repjegyek december elején megvoltak, és magát a hajó útvonalát nem is tudtuk.




A repülőn valamilyen szerencsés módon egy srác ült be mellénk és a másik oldalról egy csajjal dumáltak a hajós életről. Ha van meme-fej, akkor az az enyém, csodálom, hogy nem folyt ki a szemem a sok pörgéstől, mert én még nem voltam hajós-módban: én élvezni jöttem Kölnt a leszállás utáni 4 órában, hiszen még itt sem jártam …
Valahogy a német és osztrák tömegközlekedés nekem átláthatatlan. Eljutok New Yorkban, Péterváron, Moszkvában, Barcelonában bárhova, de ez a két ország valami ufó rendszert követhet. Megvettük a jegyet a városba vezető villamosszerűségre, de visszamentünk a sorba, és megkérdeztünk egy hapsit. Rögtön angolul kezdtem, kiderült, hogy magyar és kicsit olyan furcsa. A peronoknál két magyar csaj segített, mert tényleg nem volt értelmesen kitáblázva az egész. Végül ugyanazzal a vonattal mentünk, mint a hapsi, a leszállásnál is egymás mellé keveredtünk, ő meg jófejségből megmutatta, hogy hol a Dóm (konkrétan a vasútállomás szomszédságánál), közben beszélgettünk is, kérdezte, hogy hajóra jöttünk-e (mindenki odamegy?!). Búcsúszás után húgom még említette is, hogy valami gáz van vele, én meg kiröhögtem, hogy eeeeeez tutira nincs így.


Beindult a szelfi és fotógyártás a Dómnál, őszintén mondom valami eszméletlenül szép ez az épület. Másik világból való, annyira rideg és alien-hatású, hogy hosszú percekig csak álltam tátott szájjal. Ilyenkor mindig beleborzongok, hogy mire volt képes az emberiség sok-sok évvel ezelőtt és milyen szép dolgok maradtak ránk.






Némi dm-körút, kaja és kávé után, mintha már 12 órája fent lennénk (hja, mert fenn is voltunk), inkább a kikötő felé vettük az irányt. Nagy nehezen rátaláltunk az újabb villamosszerűségre, ami elvitt minket pár megállóval arrébb, és egy cuki idős pár mondta el az utat, amikor is odaértünk a hajóállomásra.

STORYTIME

Gondolom nem sűrűn jártatok még nagy hajókikötőben és most nem a Balaton-melletti 10 darabos 5 személyes yacht-kikötőkre gondolok. Egy hajó van legalább 200 méter, ott meg volt legalább 20. Alig láttunk egy embert az egész telepen, egy hajón láttunk csak mozgolódást, de az oldalára nem a mi hajónk neve volt kiírva, így elkezdtünk sétálgatni. Végül találtunk valami portafélét, ahol a srác kinyögte, hogy pont a kikötő másik végén van a hajónk. Negyed óra séta múlva már a kerítésnél jártunk, de hát bemásztunk oda is, mert még mindig nem volt meg a hajónk. Én már szakadtam magunkon, húgom kicsit kivolt akadva, így visszafele vettük észre, hogy az a néhány emberes hajó, ahol láttunk mozgolódást, az bizony a mienk! Akkor már visítva csattogtunk visszafele, természetesen a fél legénység végignézte, ahogy a két Kubasi zarándokol hosszú perceken keresztül, még poénból integetni is akartam nekik az akciónk előtt, mert ők is integettek. Hát de cukik. :D



Folytak a könnyeim a röhögéstől, mikor leértünk a recepcióhoz persze várt minket még egy meglepetés: ismerős arc, méghozzá a pasi a vasútállomásról. A húgom poénnak hitte, mikor kiderült, hogy ő a hotel manager. És tényleg. Sikerült belefutnunk a nagyfőnökbe :D Ezután azon kattogtunk, hogy mit is mondtunk, de azt mondta, hogy szimpatikusak voltunk neki. Mert volna mást mondani :D

Az esti meeting során fény derült a szülinapomra, így a felköszöntés mellé kaptam éneket is és egy pezsgőt is (ami megérte szilvesztert). A szülinapi ajándék pedig valószínűleg az útvonal volt: Mainz után AMSZTERDAM, végül Düsseldorf és Köln. Ezen imádkoztunk, hogy Amszterdam is ott legyen, pláne, hogy tervben volt november végére egy kedves ismerős meglátogatása, de akkor túl sok dolog volt az egyetemen. Az első este bulival és iszogatással telt, másnap indult be a móka…

A hajót ki kell nyitni. Olyan, mintha egy boltról lenne szó, szépen feltöltjük, most nem volt túl nagy takarítás (gondolom a hajó nem állt sokat annyira), bár minden új volt nekem, hiszen az előző hajóm teljesen oldschool volt ehhez képest. Ez a hajó kifejezetten szép volt. Egy idő után azon röhögtem, hogy a franciaágyas szobáknál pont úgy helyezték el a fürdőt, hogy a WC-ből a reggeli folyó ügyek elvégzésekor pont meg lehet csodálni a napfelkeltét :D Már csak ezért megérné befizetni azt a 600.000 Ft-ot, nem de?



A 11 nap egy 7 napos utat tartalmazott magában svájci vendégekkel. 26.-án indultunk Mainzba, ahol még a fogadás előtt volt időnk kiosonni a hajóról. Hát ha van valami, ami életet lehel az emberbe, az a hajó elhagyása. Sosem voltam még Mainzban, valószínűleg nem is megyek többet, de egy kis kellemes sétára és kávéra mindenképp megérte. Konkluzió: rohadt lassú a kiszolgálás. Fél óra után kaptuk meg a kávékat, hasonló gyorsaság volt Düsseldorfban is, de ejtőzzünk még egy kicsit Mainzban. 








Karácsonyra való tekintettel egy kis boltot találtunk csak, ahol felszerelkeztem némi papírzsebkendővel az imádott légkondi ellen. Semmi nem volt nyitva, de nem is bántam. Hamar megjöttek a vendégek és konstatálnom kellett, hogy bár a németem javulóban van, a svájciak nem németül beszélnek, csak azt hiszik.


Egy kicsit a munkáról…


Mielőtt mindenki azt hinné, hogy nyaralni mentem :D Jó lett volna, de ez inkább kettő az egyben számomra. A hajózásban ez az egyik legjobb dolog, mint ahogyan a buszokon is: a busz hátulja is odamegy, mint az eleje, tehát a crew is ugyanoda megy, mint a vendégsereg. Mondhatni mi a munkákkal fizetjük már a városlátogatásokat, igaz nem is élvezhetjük olyan sokáig. Ahogy már említettem a hajós posztnál, nincs szabadnap, maximum szabadidő. Az átlagos napokon 6-14 és este még kábé 3 óra meló, pluszban besegítettünk az étteremnek is. Van egy duty-nak nevezett „izé” is, amikor a mosodában kell tölteni a két műszak közötti időt, tehát akkor reggel 6-tól este 10-ig dolgozik az ember. Az pont olyan, hogy felkelsz és dolgozol, alszol, felkelsz és dolgozol és már a második nap délutánján újból le kell feküdnöd, hogy behozd a „lemaradásod”. Sajnos az én dutys napom pont Amszterdam egyik napjára esett, így nem volt túl sok időm bejárni… Viszont ezt már csak a következő részben mesélem el Düsseldorffal és a kölni szilveszterrel együtt!



2 megjegyzés

  1. Á nagyon szép, és egy élmény lehet veled utazgatni, tuti mindig jó hangulatban lennék. :D

    VálaszTörlés

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.