#MYFITJANUARY2017 PHOTO CHALLENGE

Azt hiszem nem vagyok egyedül azzal, hogy az új évben szeretnék formásabb, fittebb lenni. Éppen ezért arra gondoltam, hogy csinálok egy Instagram fotó-kihívást és titeket is játékba hívlak! :)

Bármilyen célod lehet, ami az egészséges életmóddal kapcsolatos, kezdjük az évet egy jó kis motiváló kihívással! A kihívás január 2-án, hétfőn kezdődik, 30napos, így jóval fittebben indulhat nő neki majd a februárnak :)

A képeket a #myfitjanuary2017 hashtag alatt találhatjátok majd!

Ne felejtsetek el követni @fittlatte néven a  #myfitnessjourney-s tartalomért létrehozott fiókomat! :)




Egy kis magyarázat (fordítás):

1. nap - a célod: lehet ez egy ruha, régi formád...
2. nap - előtte fotó
3. nap - kedvenc edzésed
4. nap - H2O, vagyis víz: mutasd milyen formában iszod a legfontosabb folyadék neat
5. nap - mi az, ami motivál, inspirál a fitness journey-den :)
6. nap - edzés selfish
7. nap - egészséges reggeli
8. nap - edzőtársad
9. nap - mutasd miért szereted magad, van-e kedvenc testrészed, vagy amit különösképpen szeretnél fejleszteni
10. nap - súlyok: amikkel ezzel, vagy amiért küzdesz, hogy élére
11. nap - fit reggeled: reggeli rutin, stb
12. nap - Büszke vagyok a... Bármi jöhet ide, ami a fitness journey-den büszkévé tett
13. nap - kardió, amit szeretsz csinálni (vagy nem, de tudod, hogy néha az is kell)
14. nap - kedvenc rágcsálnivalód
15. nap - edzőruha
16. nap - edzés után
17. nap - guggolás/plank: melyik a kedvenced? Te hogy csinálod?
18. nap - csalóétkezés, vagy ami még bele fér nálad
19. nap - beast mode: amikor mindent beleadsz :)
20. nap - stretching/nyújtás
21. nap - kedvenc edzésed zenéd
22. nap - maradj hidratált.. Te hogy csinálod?
23. nap - mutasd, mit eszel vacsorára :)
24. nap - motivációd
25. nap - edző időd
26. nap - fitness alkalmazás, amit használsz
27. nap - mit ettél ma?
28. nap - izzadt! :) mi a mai edzés?
29. nap - fit food/ fitt kaja
30. nap - utána kép / előtte-utána montázs

2016 ÉVÉRTÉKELŐ

Nagy évzáró poszt lesz, nem szeretnék 20 különböző 2016-os posztot írni, így lesz itt éváttekintő, az év elején megfogalmazott 12 pont átnézése és éves kedvencek. 2016 kétségkívül húzós év volt mindenféle tekintetben (és ezt nem csak a magam nevében mondhatom szerintem, legalábbis a social media átpörgetése során csak ez jött velem szembe, de inkább az év lehúzása). Don’t fos, itt nem lesz évlehúzás, mert milyen lenne már, ha minden összejött volna, nem?! Akkor le is zárhatnám az életemet, mert minden király, nincs mit javítani, fejlődni. Rengeteg jó dolog is történt (NE FELEJTSÜK EL), én inkább úgy jellemezném az évemet, hogy rengeteg jó dolog történt, de amik rosszak voltak, azok mélyebben érintettek és átlagosan hosszabban elhúzódtak, több kivetülésük volt az akkori dolgaimra.


BLOGGERKARÁCSONY - HELLÓ 25 ÉS HELLO 2017!

Talán másfél éve szálltam be hasonló blogger-ajándékozós játékba, mert valamiért sosem „akartam” otthon lenni. Szerencsére a mostani MBBK-s bloggerkarácsony keretein belül akár külföldi játékosként is harcba szállhattam volna, de akkor még otthon voltam. Gyors angyalka akartam lenni, hogy Ildi, a The World of Ildikó bloggere idejében megkapja az ajándékát – és bár 2 hét csúszással, de a karácsonyfa alatt landolt az ajándéka a napokban, a kellemes hőmérsékletű Olaszországban :)


HOGYAN VESZTETTEM EL A SZÜZESSÉGEMET?

Nope. Ez nem az, aminek látszik. De végülis a szüzességemet vesztettem el… A gyantaszüzességemet. Egy szép decemberi napon, Budapesten. Az év utolsó hónapjai sok újdonságot hoztak: megvettem életem első hajvasalóját és az idő is eljött arra, hogy kipróbáljam a gyantázást. Tény, hogy azért nem teljesen volt új dolog, hiszen a szemöldökömet a kozmetikusnál gyantázással formáztuk első körben, de azért ez mégis csak más!




4 OK, AMIÉRT CSOPORTBAN EDZEM #MYFITNESSJOURNEY

Verával (Lights of mine) már régóta terveztünk egy posztsorozatot, hiszen mindketten nyúzzuk valamilyen módon azt a bizonyos életmód-váltást. Imádom olvasni az ehhez kapcsolódó posztjait, Facebook-sztorijait, most pedig ketten egy hetente megjelenő mini fitness-posztsorozatot hozunk össze. Minden héten más témát vesézünk ki, ki-ki a maga szempontjából. Első alkalommal az egyéni vs csoportos edzésekről fogunk beszélni :)
Elég hamar eldőlt, hogy én melyiket fogom választani, hiszen az elmúlt hónapban is szinte kivétel nélkül csoportos edzéseken vettem részt (hot iron, köredzés és mindenféle változat). Ha a szilveszteri pezsgőbontáskor Te is szeretnél életmódváltós fogadalommal élni, de nem tudod, hogy mit válassz, akkor olvasd el, hogy én miért edzek inkább csoportosan. Ha mégis egyéni küzdő vagy, akkor irány Vera posztja, ahol ő fog motiválni :)






MÁSFÉL HÓNAP ITTHONLÉT UTÁN IRÁNY...

Azt hiszem nem vagyok jó a posztsorozatokban. Ez egy amolyan havi boldogságpillanatos, A cup of Happiness lenne, ami pár hónappal később már csak a hónap nevét viselte (A cup of July), végül 2 hónapot vettem egybe. És azóta semmi. Egészen mostanáig, mert most nekem is szükségem van visszatekintésre, hogy mi történt mióta hazajöttem a hajóról, merre jártam, miben változtam, miben változtattam, miben kell lelkibazdmegolnom rendesen. Aztán ide írhatom fel azt is, hogy mi indított el az életmódváltás útján és a többi…


12 DOLOG, AMIT KI KELL PRÓBÁLNOD BERLINBEN

November közepén meglátogattam egy barátnőmet Berlinben, ugyanis még sosem járt ott ezelőtt és a Ryanair olcsó jegyei megdobogtatták a szívemet, így leléptem egy 4 napos kis túrára Berlinbe. A sztorit ott kell folytatnom, hogy mindennap esett az eső, így sok dolgot nem tudtam megnézni/kipróbálni, de ebben a listában láthatjátok a személyes kedvenceimet – már ha nem feltétlenül csak turistaként szeretnétek bolyongani a városban . A listában minden szép dolog, jó dolog, fancy dolog, finom dolog megtalálható :)


EZ LESZ A BIBLIÁD, AVAGY EDZÉSNAPLÓT MINDENKINEK – #MYFITNESSJOURNEY

Legalábbis Miniricsi (az edzőm) ezt hajtogatta az első, majd a második brainstormingunk során, és végül rá kellett jöjjek, hogy anno nekem is volt egy ilyesfajta bibliám, de egészen máshogy vezettem. Hogy miről beszélek? Az edzésnaplóról, amit én inkább fitness diary-nek hívnék, bár lényegében ugyanarról beszélünk: egy füzetecske, amiben vezeted a kajádat, edzésedet, érzéseidet.




LEHETEK-E FITNESZMODELL? - #MYFITNESSJOURNEY

Valószínűleg nem, de ha már itt vagy elmesélem, hogy miért is tettem fel ezt a kérdést magamnak. Egy ideje görgetek magam előtt egy kisebb hógolyót, ami lassan már felér egy hóember-aljnak és kezdi felvenni az én méreteimet, szóval gurulhatnánk együtt. Most már mondhatom, hogy sajnos vagy nem sajnos, de évek óta gurítom ezt magam előtt és képtelen vagyok változtatni. Először azt gondoltam, hogy ez szimplán arról szól, hogy magamra szedtem egy harmadikos gyerek teljes testsúlyát, de aztán elkezdtem komplexebben figyelni.


4 DOLOG, AMIT KI KELL PRÓBÁLNOD BARCELONÁBAN

1. A GÜELL PARK

Ha már kipipáltuk a listánkon La Sagrada Famíliát, akkor van még (legalább) egy kötelező látnivaló: A Güell Park – (ugye nem csak én vagyok aki így ejtette ki a park nevét? Mint kiderült ezt Gvéj-nek ejtik). Mivel én tisztességesen nem készültem fel az aznapi túránkra, így nem tudtam, hogy ez egy belépős kis parkocska, kevésbé a város közepén. Az L3-as metróval lehet kijutni, majd némi séta után a parkhoz érünk (persze a Google maps megviccelt, így másik megállótól másztunk fel a hegyecskére). A parkban maximum 400 ember tartózkodhat, ezért a belépőjegyedet egy kikötött intervallumban válthatod be és léphetsz be a parkba. Mi fél 1 fele értünk oda, egy óra sorban állás után volt még egy óránk a belépésig, így körbe sétáltuk a parkot. Vagy a bozót tudta a dolgát,vagy szimplán jól lett kitalálva, de a Parkból szinte semmit sem látni felülről, viszont a kilátás gyönyörű (Sagrada Família pipa mégegyszer). A bejutás egyébként 8 euró, érdemes nyitásra érkezni :)


UTAZZ VELEM: BARCELONA II.

Második napunkon (első nap ITT) próbáltunk egy lazább tempót diktálni, de ahogy a poszt hosszúságából látható (és inkább a képek mennyiségéből), „sajnos” nem tudtam egybe passzírozni a másik két napot, de remélem nem bánjátok. A sztorink mellékszálaként kell bemutassam az egyébként elég nájsz bérelt szobánkat, amiben lényegében minden volt, csak fűtés nem, viszont helyette kapunk két óriás paplant, ami alatt Afrikát idéző melegséget leheltünk be (maximum álmainkban). A reggelek így mindig nehezen indultak, de próbáltuk a reggelivel turbózni a déli nap sugarait. Az előző napi brunch helyett most egy kisebb kávézóra esett a választásunk, és persze az is motivált, hogy egy olcsóbb árkategóriájú reggelit is összehozhassunk Barcelonában, mert aki keres, az talál, így végül 5-6 euróból hatalmas szendvics és mennyei tejeskávé / croissant próbált ébreszteni minket.


2 ÉV MARGÓJÁRA - LOVE IS IN THE AIR

Hetek óta készülök megírni ezeket a sorokat, mert bár mostanában nehéz leülnöm és írnom azzal a dinamizmussal, amivel szeretek, most mégis itt vagyok. Csak úgy dőlne belőlem a szó az utóbbi évről, vagy az előzővel együtt kettőről. De tudom-e mindazt elmondani, amit érzek és amit kihoztál belőlem? Se veled, se nélküled-érzésem van, de nem abban az értelemben, ahogy a pletykalapok ismételgetik. A mi kapcsolatunk egyik alappillére a távolság. A kártyaosztásnál mindketten behúztuk a távolság-kártyát, de mindhiába: több ezer mérföldek ellenére bár fizikailag nem veled, de – lelkileg – mégsem nélküled vagyok.


UTAZZ VELEM: BARCELONA I.

Na és milyen volt Barcelona? Meleg volt Barcelonában? Szép Barcelona? Jó, igen, igen. Röviden és tömören a lecsipkedett elméletben 5 napos, gyakorlatban 3 teljes napos spanyol nyaralás – a húgommal karöltve. Kata áldja az eget, hogy volt annyi eszem, hogy kitaláltam ezt a rövid kirándulást, mert a laza ősz, amit imádok szeptemberben, az mindkettőnket elkerült a hajókon, így muszáj volt még némi D-vitamint magunkba pörgetnünk a hideg tél előtt.




MADRIDI SZEMINÁRIUM A SZTEREOTÍPIÁKRÓL

Imádok bolyongani, hússzor elmenni egy helyen, hogy megbizonyosodjak, hogy kicsit eltévedtem, de amúgy élvezem, mert végre van időm eltévedni és van időm élvezni. Madrid nagysága valamiért sosem volt érezhető számomra, még a 12 metró vonal sem stresszelt, a spanyolnemtudás sem volt akadály, mikor megérkeztem a helyi gettó közepén levő kis hostelbe, ahol huszadmagammal érkeztem egy szemináriumra, ahol a sztereotípiák voltak középpontban, leginkább a global south és global north között.




HALLOWEEN MADRIDBAN

Még nyáron néztem ki magamnak a következő tréninget, ami amolyan ébresztő lesz a hazaérkezésem után. Az olasz tréning frenetikus volt az év elején, nagyon feldobott, és még azóta is érzem azt a kúl international feelinget. Őszinte leszek, a választási szempontom első körben a helyszín, majd a téma. (Ha megfordult már a fejedben, hogy hogyan utazom ilyen helyekre, akkor ajánlom a Google-t, vagy a témába vágó YouTube-videókat).

A téma hasonlóan az előzőhöz az előítéletekről lesz, és kábé 10 országból jönnek a fiatalok #woopwoop. Szeretném még egy kicsit csigázni a wanderlusttal teli olvasókat: a tréning ingyenes, mindent egybevéve :) (csekkoltad már a videót?! Az utazás lehetősége mindenki előtt ott van).


HAJÓS MUNKA: VÉGE A FŐSZEZONNAK, HOGYAN TOVÁBB?

Szóval vége. A hihetetlennél is hihetetlenebb. Számoltam a napokat egy tollal felkarcolt naptárban egy darab papíron, ahol minden esti szerviz után húztam egy hatalmas X-et: eggyel kevesebb. Már csak 20 nap, már csak 10 és úgy éreztem, hogy sosem lesz vége. Olyan sok volt már mögöttem, de az előttem levők meg mintha sosem fogytak volna el. Amikor nagy útra kel az ember, de mondjuk busszal, vagy vonattal teszi, akkor lassan, de valahogy mégis halad. Elsuhan a táj, a fákat tucatjával hagyja el a szerelvény, látod a napot mozogni. Ellenben a hajós munka inkább egy repüléshez hasonlítható. Nem érzékeled, hogy hol vagy: szimplán csak a felhők felett suhansz, és bár a képernyő szerint több százzal süvítesz, sokszor ez olyan, mintha egy helyben lebegnénk.





A CUP OF AUGUST&SEPTEMBER

Elképzelni is nehéz, hogy mennyi minden történt két hónap alatt, pedig olyan sivárnap tűnik néha a hajós élet. Ugyanazokat köröket futjuk le, munka mindennap, sokszor azt sem tudom, hogy milyen napot írunk, hét közben hol járunk, vagy éppen földrajzilag merről folyunk merre. Nézzük micsoda merítés van az elmúlt két hónapból: augusztus & szeptember:
 


#ANAPBLOGGERE II.

Egyre nehezebb aktív maradnom a blogger világban, a social media felületeket sem tudom frissíteni annyira (pedig imádok az Instagramon szörfölni), de egy jó beszélgetős posztra mindig kapható vagyok :) A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők egyre növekvőbb csoportjában másodjára indítottuk el a #napbloggere játékot, ahol a napokban (szerdán) lehettem én a Nap Bloggere. Az előző poszt itt elérhető, most pedig vágjunk is bele!



RHONE-RÓL A DUNÁRA - HAJÓVÁLTÁS

A nagy érdeklődésre való tekintettel (már ami a hajós posztokat illeti), gondoltam leírom, hogy hogyan éltem meg a hajóváltást. Így messziről nem is tűnik nagy dolognak, hiszen cégen belül van váltás, de a komfortzóna igencsak meginoghat. Lassan negyedévszázados leszek, és kezdem érezni a „kort”: már kevésbé akarok csiszolódni, (akárkivel) kompromisszumokat kötni, feladni a kellemes szokásaimat másokért. Ráadásul a munkahely váltás környezetváltást is jelent és a hajós munkánál az egész életet megváltoztathatja, hiszen sokszor új országokba kell teleportálni magunkat, a kialakított szokásokat kidobni az ablakon, új helyeket felfedezni (ami amúgy király).




ÁTLAGOS HÉTKÖZNAP A HAJÓN #IDY

Az a jó a blogos kihívásokban, hogy a konkrét időpont, amikor is meg kell jelennie a posztnak igazán nagy motiválás lehet. Még akkor is, ha az internet eltűnt, a héten minden ellenem fordult, semmi sem jött össze, de én bőszen fotóztam, hiszen ezt a kihívást én találtam ki. Témának a morning routine videók imádata miatt a tökéletes hétköznap nevet kapta – csak blogos verzióban, képekkel. A morning routine videókat imádom, de néha túl tökéletesek, és az én zombireggelem, ami számomra tökéletes nagyon messze áll tőle. Másrészt pedig így megmutathatom, hogy milyen egy nap a hajón.


A HAJÓS MUNKA ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI

Jó néhány poszt szólt már a hajós munkáról, de egy pozitív-negatív mérleg még elfér melléjük (a beérkező levelekből legalábbis úgy látszik, hogy sokakat megmozgat a vízen ringatózás a nap 24 órájában). Az összes eddigi hajós tapasztalatomat egybevéve bő fél év van mögöttem, ami nem sok, de pont elég arra, hogy még frisshúsként elmeséljem, hogy most hogy látom a dolgokat. Másrészt pedig nem garantálom, hogy ezek ugyanúgy és ugyanolyan mértékben igazak az óceáni hajókra, mivel ott (még) nem jártam (nincs is tervben perpill).


I DARE YOU

Woopwoop, I DARE YOU – time! Csatlakoztam egy szerintem fantasztikus blogos összefogáshoz, ami „I dare you” néven fut és kéthetente pénteken jelenik meg különböző kihívásokkal. Most két hetünk volt rá, hogy egy hárompontos bakancslistát teljesítsünk a saját belátásunk szerint.




TANÁCSOK 18 ÉVES KORI ÖNMAGAMNAK

Bár ez már megjelent vendégposztként máshol, de hátha valaki nem olvasta még és pont a célcsoporthoz tartozik (éljenek a fiatalatok, haha). Szögezzük le még az elején, hogy bár még csak 6 év telt el a 18. szülinapom óta, és teljesen elégedett vagyok az eddig elért „eredményeimmel” az élet minden területén, bizony-bizony egy-két dolgot mégiscsak jobb lett volna előbb megtapasztalnom. Ezek leginkább az információhiányból származott és abból, hogy a lehetőségek széles tárházának címét nem fedeztem fel akkoriban. Bár akkor sem voltam egy szobában ülős, zárkózott ember, ebben a 6 évben szinte 360°-os látószöget kaptam.


MY FITNESS JOURNEY - AZ ELSŐ NÉGY HÉT

Tudjátok mi van? Eltelt 4 hét, vagyis lényegében egy hónap. Négy hete jöttem vissza, és olyan, mintha egy pillanat lett volna. Félretéve a lelkibazdmegolást, most ismét az életmódváltásra helyezném a hangsúlyt, ugyanis ez a poszt hivatott bemutatni, hogy min mentem keresztül az elmúlt időszakban. Sok változás történt, kívül-belül, agyban, lelkileg, testileg. Két éve voltam utoljára ennyire motivált ebben, hogy még egy hónap után is töretlenül menjek a konditerembe (épp onnan jövök), répát rágcsáljak (míg írom ezt a posztot), és zöld teát töltsek magamba alkohol helyett.


UTAZZ VELEM - AVIGNON & TAIN L'HERMITAGE

Olyan gyorsan megy az idő, mégis a pillanatban olyan lassúnak tűnik az élet: még egy mozdulat, még egy nap, még egy hét, aztán mégiscsak mindjárt vége a nyárnak. A 2016-os nyár, mint egy pillanat, úgy röppent el felettem, hiszen olyan,mintha meg sem történt volna. Álmodtam két hét valóságot júliusban, de most távol van az otthoni életem, én pedig hullámzóan élem meg a sivár ittenit, Franciaországban.


MY FITNESS JOURNEY - AZ ELSŐ KÉT HÉT

Eltelt két és fél hét. Azt hiszem jó lesz leírni a gondolataimat, mert egy az effajta életmódváltások nem csak külsőleg, hanem belsőleg is alakítanak. Amikor elérkezett a várva várt hétfő, ami kemény két nappal érkezésem után volt, akkorra már megint mélyvízben voltam. Ilyenkor sokszor kapunk standby-t, mert ugyebár a nyaralás után mindenki kipihentebb(?) – biztos mindenki, én nem. Akkor hétfőn 10 után végeztem, 14 óra munka után igenis szimplán csak be akartam esni az ágyba. És most ha valaki arra vár, hogy hősiesen elmentem a kondiba, hát csalódnia kell, mert nem mentem. Első lecke: ismerd fel a tested igényeit.


A CUP OF JUNE & JULY

Aki úgy véli felfedezni, hogy nem látott Cup of June posztot, az nagyon szemfüles. Nem volt júniusi mitcsináltam-holvoltam poszt, mert valamiért úgy éreztem, hogy alig van mondanivalóm. Valószínűleg a lelkem egyik bugyrában kuporogtam hullámzó dolgokkal egyetemben. Na mindegy, a júliusról tudtam, hogy jó lesz, hiszen két hét nyaralással kezdtem, ami wonderful volt az elejétől a végéig, mert azért valljuk be, itt most egy mozgó járműhöz kell alkalmazkodnom, ami jó magas korlátokat állít elém, pláne ha ezt megszorozzuk a napi max 4 négy órás szabadidővel, akkor láthatjuk, hogy az egyenlet végeredménye elég szűk kört enged körém, talán pont ezért is volt júniusban a bestofmomentsek bestje a lyoni shopping center Starbucksos kávéja.


MY FITNESS JOURNEY - WELCOME BACK!

Ez a poszt már régóta íródik bennem, sok-sok gondolat halmozódott fel bennem,de mindig csak toltam magam elé. Majd holnap… Nem állok még készen rá, hogy ezt megosszam… Senkit sem érdekel… Két hónap után pedig végre egy hosszú-hosszú folyamat után látom, hogy hol állok és mit és miért csinálok. Bár ez egy új fejezet a My Fitness Journey posztsorozatban, de mégis inkább a lelki oldaláról szeretném megközelíteni elsősorban, mert nálam ott dől el minden.


A NYÁRI PALOTA NYÁRON - SZENTPÉTERVÁR

A Nyári Palotát nyáron látni eszméletlen. Tudom, ez most viccesen hangzik, de a múlt évi áprilisi látogatásom is elképesztő volt, de a nyári színeket nem tudja felülmúlni semmi. Egy délutáni reggeli után indultunk a Peterhofon található Nyári Palotához. A reggelinket a Pita’s támogatta, ahol ismét cseresznyés-mentás shaormát ettem ismét, de a saláta nem nyerte el a tetszésemet. Félórás metrózás után feltankoltunk némi kesudióból (megveszek érte) és indultunk is marsrutkát keresni. Ezek a rendes buszok számozását és útvonalát követik, de bárhol le- és felszállhatsz, és ez a legdrágább tömegközlekedési eszköz. Az más kérdés, hogy a horribilis ár 280 Ft volt, és ennyiből jutottunk ki a Pétervárhoz tartozó Peterhofra. Szerencsére jó helyen sikerült leszállni, így rögtön a hatalmas kertben találtuk magunkat, ahol már néhány aranyozott kupolát el lehetett kapni, no meg a tökéletes formára vágott bokrokat és a működő szökőkutakat. Rengeteg ember, sok-sok kínai turista fordult meg akkor, és a sorban álláskor is, ugyanis a belső részre, ami a Balti-tengerig nyúlik belépőt kell venni. Viszont ami ott vár, azt nem lehet szavakba önteni, és a nyári napsugarak ezt a csodát csak emelni tudták *szerelmes fej
















A kamerám lemerült útközben, de több bódét is elhelyeztek - jó kis lehúzós fagyival, kávéval - de szerencsére tudtam elemet is venni, ami ott és akkor életet mentett. Ugyanis felfedeztük, hogy a kikötő most nem csak díszként van nyitva, hanem bizony hajós utak, menetrend szerinti hajók indulnak az Ermitázshoz, vagyis a Téli Palotához. Tényleg nem tudok elszakadni a hajózástól, nem is akartam kihagyni ezt az élményt. A félórás út alatt láttuk a foci vb-re épülő stadiont is, és tökéletes alkalmunk volt az Ermitázshoz is eljutni - mert ez is egy olyan hely, amit mindig látnom kell. A zöld épületek most még szebbek voltak, és a St. Isaac Katedrális is tökéletes rálátásunk volt, ahol egy kedvenc helyem van, ami oroszul Boldogságot jelent. Oda is ellátogattunk egy jó kávéra és életem egyik legjobb cheese-cake-jére, ami vegán volt: kókusz alapon maracuja és mangós krémmel a tetején egyszerűen elvarázsolt. 















A hatalmas katedrális, a nyári forgatag, az isteni kávé és a tökéletes társaság miatti hihetetlen nyugodtság árasztott el. Nyáladzás nélkül mondhatom, hogy az év legszebb hetét tölthettem a szerelmemmel a kedvenc városomban, ahol végül napsütést is kaptunk, ami bearanyozta a napjainkat. Szentpétervárnak különleges helye van a szívemben, de az az órácska azt a fajta nyugodtságot hozta el, amikor úgy érzi az ember, hogy minden rendben van az életében: jókor van jó helyen és jó társasággal. Az élet folyik a medrében, és bár másnap jönnöm kellett haza, de tudom, hogy vissza fogok térni és legyen bármi, ismét ellátogatok a boldogság kávéházába.




RANDEVÚ SZENTPÉTERVÁR TETEJÉN

A nyaralás második része a napos napok története. Ugyanis a pink esernyőm felvásárlása után elállt az eső, egyszer sem kellett használnom – csak a repülőtérre való indulás előtt, amikor nem volt nálam. Késői reggelünk volt szombat délután, én pedig úgy készültem, mint aki a sokadik randijára, hiszen hajókázni mentünk, este pedig egy csodálatos étterembe voltunk hivatalosak.


FOGJUNK ÖSSZE! - #BLOGGERWORLD

Kicsit későn vettem észre Niki felhívását, de úgy alakult szerencsére a szombat délutánom, hogy van egy szabad órácskám Marseilleből Avignon felé vonaton írni. Fontos megjegyeznem, hogy itt vagyok, mert a felhívás során a blogger viszályok is felmerültek, amit ezzel az egyszerű földrajzi koordináta változtatással le is tudtam: messze kerültem nem csak Magyarországtól, de a hazai bloggertársadalomtól is. Egyébként sem folytam bele sosem, azt hiszem a személyes jellegű blogok írói azt a csodálatosan szép szimbiózist tudják felmutatni, ahol mindenki egyedi, mindenkinek saját gondolata van, mert hát nem élhetjük egymás életét. Nincs mit szponzorálni, az életemet én szponzorálom, a blogra kerülő minden egyes betű mögötti tartalmat nekem kell kreálnom, nincs ki versenybe szállhatna bármiféle összehasonlítás során.




Szentpétervár, Oroszország

HURRÁ, NYARALUNK! - SZENTPÉTERVÁR

Kétségkívül a legjobb hete volt a nyárnak, amit Szentpéterváron tölthettem a barátommal. First of all most jártam először Péterváron nyáron, másrészt nem csak kulináris élvezetekben volt részünk, hanem ismét felfedeztük a várost, ami minden alkalommal ámulatba ejt. Ahogy leszállt a gép már ámulatba estem a 13 fokos, esős időjárás miatt, ugyanis lelki szemeim előtt egy tavaszi időbe illő smaragd ruhával képzeltem a belibbenésemet az érkező oldalra, ahol Jay-z beájul tőlem. Beájult e nélkül is, csak annyi mázlim volt, hogy addigra pont elállt az eső, mire kiértünk a reptérről. Egyébként az átszállás során Varsóban szintén majdnem lekéstem a gépem, mert rohanni kellett és milliószor ellenőrizni mindent, de mivel kis géppel mentünk, ezért negyed órával az indulás előtt volt a beszállás. Frankfurtban 10 perccel indulás előtt már „lekésettnek” voltam tekintve :D Szóval ott hagytak, de mindegy.




ÚJ TELEFON - THL T7

Évek óta tart néhány nagyobb mobilgyártó hatALMA. Horribilis összegekért vehetünk egy új csúcsszuper mobilt, de én már két éve csak kívülről figyelem ezt a nagy hájpolós versenyt, ami még mindig szennyezi a fiatalabbak életét. Mondjuk 24 évesen én már úgy éreztem, hogy kiesem a körből, hogy ki milyen telefonnal „menőzik”, de van olyan, aki csak almával elégszik meg, én pedig inkább a körtét szeretem :)


NATUSSSHKA KIAKAD - HELLO FRANKFURT?!

Egy kedves barátnőm mindig mondogatja, hogy nálam nincsenek egyszerű dolgok. Épphogy történik minden, és ha kell sztori, akkor nálam megtalálja. Én nem keresem a bajt, de vagy a csillagok állnak rosszul vagy a hajam színét nem veszi be az univerzum, de lehet, hogy az unikornisok nem szeretnek. Egy éve volt Natussshka kiakad sztori, hát most megint lesz egy – éljen a repülés.



VISSZA A FEDÉLZETRE

Napok óta gyötört valami, ami egy változás indított be, próbáltam szavakat formálni az érzésekből, de valahogy semmi nem adta vissza az érzéseimet. Minden olyan hirtelen történik, az élet tényleg egy hullámvasút, egy viharba fulladó nyári este, ahol nincsenek előjelek arra, hogy leszakadna az ég. Én meg csak állok a mező közepén virágokkal körülvéve és nézem, ahogy mindent víz áraszt el. Egy kis dolog hurrikánszerűen tudja elvarázsolni az ember agyát, gondolatait egy pályára terelni, míg a többin felújítási munkálatok tartani. És azon az egy pályán gyökkettővel, bedrogozva haladni, a többi lényeges dolgot egy zacskón keresztül homályosan látni, homályosan érzékelni. Egy kis dolog mennyi mindent megváltoztathat.


A SOKADIK ELSŐ RANDEVÚ

Nem először fogok készülődni. Ez nem az első randink, mégis egy örökkévalóságnak tűnő 128 nap után ez mégis az első randink lesz. Érzem, hogy deja vu lengi körbe ezt a szót, hogy randevú, mert nem most először fogok izgatottam kilépni a repülőtér érkező oldalán képzeletben kiterített vörös szőnyegére. Izgatott várakozás ez, az utolsó napok már nem is arról szólnak, hogy éppen hol vagyok és mit csinálok, hanem az első randi előtti izgalmas kérdésekről: mit vegyek fel, milyen sminkem legyen, mit vigyek ajándékba – azaz hány liter pálinkát szerezzek be a barátnőm apukájától, hogy mindenki boldog legyen Péterváron?


A CUP OF MAY

Tudom-tudom, egyszer már lefújtam ezt a fajta sztorit, mert hetente soknak érezném – pláne a heti hétnapos munkarend mellett, amikor a heti boldogság maximum a ritkán fürdő emberek miatt lenne, akik miatt nem kéne a fürdőt napi kétszer újranyalni, vagy mondjuk néhány extra óráért repkednék örömömben, vagy turkálhatnánk a pénztárcámban borravaló kutatás érdekében. Hja, amúgy arról is tervezek majd egyszer írni, de ez egy másik sztori. Az A cup of Happiness név átváltozik kicsit, és A cup of „hónap neve” néven fog futni, és a natussshkás stílusban, nem csak a happy dolgokat, hanem minden fontos momentumot összefoglalóan, csak lenyomatként szeretném vezetni. Vágjunk is bele!


MIÉRT HATCSILLAG A HATCSILLAG?!

Ha elmegyek utazni bárhova, akkor szeretem magam felfedezni a várost, tájat, bármit. Nem szeretek az útikalauzok által felállított és más turisták által agyonhájpolt helyeken szelfizgetni, a túlminősített éttermek helyett inkább egy eldugott kis utcában eszem valami helyet, vagy keresem meg a legmenőbb helyi kávézót – amiről persze csak a helyiek tudnak. Ugyanígy a kulturális részeket sem szeretem „letudni”. Nincs x múzeum a térképemen, ahova be kell mennem. Egyrészt nem is nagyon szeretem őket, mert számomra nem ad semmi pluszt, másrészt az agyam hamar elfárad és egy igen kellemes emlékfoszlány él bennem: 15 évesen Bécsben „talán” a Természettudományi múzeumba KELLETT bemennünk és én úgy haladtam rajta, hogy túl is legyek, de azért elmondhassam, hogy voltam, így fotóztam a haladás során. Este amikor hulla fáradtan néztem vissza a képeket, a múzeumból csak és kizárólag homályos, elmosódott képeket találtam, és sajnos az agyamban is ennyi maradt meg.


HELYZETJELENTÉS - MER' MÉG ÉLEK

Szoktuk néha mondani, hogy „sok víz folyik le addig még a Dunán”… Nos ez a szállóige a múlt évben nyerte el jelentőségét, amikor pont, hogy az ellenkezője történt: nem folyt elég víz a Dunán, így nem volt elég magas a vízszint, hogy A-ból B-be jussunk. Valahol a világvége előtt 2 utcával álltunk meg és szállítattuk a vendégeket Budapestre. Nos ennek lehet ellenkezője is: a kis francia gyerekek olyan sokat énekelték az „ess eső, ess” című népdalt, hogy a víz szinte túl magassá vált, így a legtöbb hajó - mint ahogyan a miénk is – nem tudott volna olyan kecsesen alábukni a hídaknak, mint ahogyan a hattyúk tennék, ezért volt 5 szép napunk Lyonban.


PRIMARK HAUL

Közkívánatra, és kábé egy év után végre megint HAUL poszt! Egyébként én is imádok nézelődni másoknál ilyen ügyben, viszont sokszor úgy voltam vele, hogy kit érdekelne, hogy én mit vásárolgatok :D De mint tudjuk, a shoppingolás rengeteg boldogsághormont áraszt szét a testben, így most boldogságtól kicsattanóan íme a legújabb #mutimitvettél. Egyetlen egy boltot támadtam be, ugyanis amikor kiderült, hogy Lyonban is van egy, azóta ott kötök ki minden alkalommal. Ez nem más, mint a Primark.


WELCOME ON BOARD - A HATCSILLAGOS SZTORI

Storytime. Végre. Vagyis megint. Olyan régen sztoriztam már egy rendeset, ráadásul most bőven van mit mesélnem. Például hogy hogyan kerültem megint Franciaországba, ráadásul az úszó hotelek Hiltonjára? Hogyan játszottam ki a kártyáimat, hogy egy hatcsillagos – nem csak jelzőként használt – luxushajóra jöttem? Nos körülbelül így:
Előző nyáron kerültem be a hajós létbe, az elején konkrétan annyi jutott el az agyamig, hogy bizony van 1-2 cég, ahova kábé tudás nélkül is felvesznek – túlzok persze. Nem árt, ha röfögsz valami nyelven, na meg az alapvető emberi kompetenciáid is rendben vannak. Aztán felszálltam az első hajómra, ami kicsit rozoga volt, idősebb, mint én, de úszott – mint döglött hal a vízben. Aztán néhány hónap pihenő után bevállaltam egy karácsonyi utat is szülinapom alkalmából – mert a Jesszuska hozott – ami felettébb kellemesre sikeredett. Bár az is lehet, hogy Amszterdam mindenkiben ilyen érzéseket hagy némi muffin után.


Valahol Európában

Számomra ismeretlen vizekre hajóztunk, egy kis városkába nem messze Avignon nyüzsgő utcáitól délre. A délutánt pont ezért akartam felhasználni egy kis turistáskodásra, mert abba eléggé jó vagyok: elveszi, fotózni, megismerkedni a hellyel. Az elején még a város nevét sem tudtam, de jó volt kiszabadulni mégis egy zárt világból. Most kivételesen nem egy kalitkába zárt madárként vettem be a várost, hanem egy szabad madárként, aki épp csak elhagyni kívánta a fészkét.




HOGYAN CSOMAGOLJUK BE AZ ÉLETÜNKET EGY BŐRÖNDBE? - TIPPEK PAKOLÁSHOZ

Ma délután indulok a reptérre, hogy egy rövid kávés randevú után - Liszt Ferivel - elinduljak Franciaországba ismét. Elég rutinos pakolónak tartom magam, nem vagyok szívbajos, így persze az utolsó estére maradt. Cserébe készült egy videó, ahol remélem találtok néhány hasznos ötletet, ha egy bőröndbe kéne becsomagolni az életeteket. Kolesz, külföldi ösztöndíj vagy külföld munka... Tippekért kattints a videóra :)


NYUGODJÁ' LE, ATTÓL MAJD MEGNYUGSZOL

Avagy mit tanultam 3 hét kényszerpihenésből...



A NÉV-ÉS DIZÁJNVÁLTÁS MIÉRTJEI

Bő két éve egy nagy utazás inspirálta a blog kezdetét és valami „nagyobb” kipróbálása, hiszen a webnaplózás az mégiscsak egy leírás a mindennapokról és a blog az, amire azt mondom, hogy többet ad(hat). Az említett utazásból nem lett semmi, a kávés stílust pedig már az elején fontosnak tartottam, így maradva latte macchiatók útján a kávé lett a vezérfonal. Én voltam a vörös hajú lány kávéval, majd így meg is született a blog új neve: A cup of my life.





VÖRÖS HAJ & (FESTETT) HAJÁPOLÁS



PHOTO DIARY

Másfél hete jöttem haza, teljesen új helyzetbe érkeztem, talán ezért is tartott több ideig megemésztenem a miérteket, de a visszacsatolások szerint is totál kisimultnak tűnök és szerencsére én is így érzem magam. A helyzet persze hozhatná magával a lelkibazdmegolást, hiszen lényegében munkanélküli vagyok, de olyan sok lehetőség van – mindenki előtt ugyanúgy -, hogy minden kétségemet elengedtem és inkább megpróbálok minden időt kihasználva itthon otthon lenni.




HOME SWEET HOME?!

Hello. Szóval van ez a blog, ahova szoktam írogatni – sajnos nem is mondhatom, hogy írni, mert mostanság el-el tűnőben voltam – de végre úgy érzem, hogy a 3D-s valóságba kiadtam minden érzésemet a saját bff-jeimnek, vagy akiket inkább már drive-oknak hívnék. És mi a legtökéletesebb lezárása egy sztorinak? Hát ha leírom: azzal befejezetté válik és talán az is kiderül, hogy hogyan kerültem haza oly’ hirtelen. És köszönöm az érdeklődést irányomba, remélem mindenki választ talál kérdéseire, talán még én is :)




UTAZZ VELEM: TOURNON & VIVIERS

A mostani útjaink még eléggé „szezonkezdősek”, így legtöbbször hétvégi útjaink voltak, ami annyit jelentett, hogy szombat délután megjöttek a vendégek, ettek-ittak-buliztak, másnap ebéd után pedig le is léptek. Aztán volt olyan is, hogy csak egy-egy vacsorára jöttek, olyankor elmentünk Lyon-on belül egy kört és ennyi volt a nagy hajókázás. Most már szintet léptünk és 5 napos útjaink vannak: Lyontól Avignon-ig és vissza. És oda. És vissza. Ezek 5-5 naposak, végre német vendégekkel – mert hát a franciát még mindig nem beszélem, és ezzel a tempóval maximum a következő évezredre tanulok meg, de hogy őszinte legyek ez most nem a legnagyobb célom.



LYON-ON INNEN ÉS TÚL

Nehéz a matrózok élete… szokták mondani, nem de bár?! :D Hát most erről én is mesélhetnék, de lehet, hogy tengeri beteg lennék – legalábbis annyiszor dülöngélünk a hajón a néhai kormányzástól és ismerkedünk a zsilip falaival, hogy lehet, hogy elkap a tengeri betegizmus. Így minden adandó alkalommal próbálok szárazföldre lépni, nemcsak turistáskodni, hanem friss levegőt szívni, kiszellőztetni a fejemet – mert a tetőn levő szellőztetés nem ugyanaz, pláne nem a dohányzó helyen (bár sosem cigiztem, most csak itt tudok kijutni a levegőre – milyen levegő, baaaaah).



2016: 3 HÓNAPPAL KÉSŐBB

Azt mondtam, hogy 2016 a változások éve lesz. Van egy irányvonal, amit elképzel az ember, de mindig olyan messzinek tűnik, hogy el sem hiszi, hogy majd egyszer tényleg megtörténik. Minden lesz majd, holnap, hétfőn, jövő hónapban, de nem most.
Aztán egyszer csak eltelik egy hónap, már messze az újév, de amolyan gödörben érzi magát az ember; a tavasz is közel van, de elég távol ahhoz, hogy ne érezzünk belőle semmi bioritmus-javítót. A legjobb persze az, amikor hiába tervezünk konkrét időpont nélkül, a körülmények befolyásolják, és átírják az élet dolgait. Ki akarsz lépni valahonnan, de csak húzod az időt, aztán egyszer csak beüt a „krach” és most rögtön, azonnal lépned kell. Nincs már „de”, vagy „majd”, vagy „később”. Most van, és már egy másik úton haladsz tovább.




TURISTA ÜZEMMÓDBAN: TIHANY ÉS VESZPRÉM

Ha már Balaton, és északról közelítjük meg, akkor a #mustsee látnivaló a Tihanyi Apátság. A terjedelmes múlt mellett, mely évszázadokat – majdnem egy évezredet - foglal magába üdítő látvány a most: a Balaton kellemes látvány tárulhat elénk az Apátság mellett kiépített kilátóban.




TURISTA ÜZEMMÓDBAN: BUDAPEST

Lehet-e egy kis várost bejárni egy nap alatt? Talán. Na és Budapestet? Kizárt. És kikötött programunk is volt: az állatkert. Mert Afrikából el kell jönni, hogy élőben lásson elefántot, gorillát valaki – szarkazmus nélkül :)
Korai indulás után első utunk egy kávézóba vezet, ahol sikerül rögtön orosz újságot találnunk Samnek, közben isteni latte és szendvics társaságában gyűjtöm az erőt az előttem álló állásinterjúhoz, amit le is tudok egy órán belül, hogy utána eleget tegyek idegenvezetői kötelességemnek.






TURISTA ÜZEMMÓDBAN: HÉVÍZ

Mi kell ahhoz, hogy az általad bejárt, netalántán lakóhelynek nevezett várost más szemszögből/újra felfedezd? Egy külföldi. Lehetőleg minél messzebbről jöjjön, ha nem is földrajzilag, hanem kulturálisan. Mert akkor a helyi levéltár is ideális pózer/szelfihely lehet!
Szerencsére nem kellett sokáig keresgélnem alkalmas személyre, inkább a beutaztatás volt izgalmas és néha elkeserítő. A barátommal már találkozhattatok a blogon és a youtube-n is, burundi származású és életében először jött Magyarországra (turistáskodásunkhoz a legjobb alapanyag). Csak hogy némi kulisszatitkot eláruljak, a vízum megszerzése kitesz 3 amerikai vízumét, már ami a papírmunkát illeti.





Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.