HAJÓS ÉLMÉNYEK: BELGRAD | MOHÁCS | NOVI SAD | ROUSSE

Azt már említettem, hogy nem csak rövid, egyhetes útjaink voltak, hanem hosszúak is, amit én csak egyszer élvezhettem – de legalább nem untam meg, sőt! A hosszú utak alkalmával becélozzuk a Duna alsó szakaszát, nyáron pedig majdnem hogy imádkozni kell, hogy a víz is lefolyjon addig, ugyanis nem volt 100%-osan biztos, hogy lejutunk a legtávolibb pontig, de jelentem: összejött!
A munka ilyenkor annyit változik, hogy egy vendégsereget két hétre kapott az ember, és őszinte leszek: a végén már egyesével rugdostam volna ki párat közülük. Ráadásul sok nap „utazós nap”, tehát nem köt ki a hajó és a vendégek csak téblábolnak (a munkaterületünkön).  Négy jelentős város volt, ahova ki tudtunk szabadulni, s bár Románián is áthajókáztunk, onnan csak hajnali képek vannak. Fél hétkor még meló előtt lőttem a személyzeti sundeckről, páratlan látvány:






MOHÁCS

Mohácson kétszer jártunk: odafele nem volt időnk kimenni, visszafele pedig igen. Pont augusztus 20.-ára esett az ottlétünk, lényegében egy fagyira, kávéra és egy rövid sétára volt időnk. Az időjárás sem kedvezett nekünk, én két „kinti” ruhával mentem a hajóra (sejtettem, hogy nem holiday-jel fognak teli napjaim), természetesen kánikulára készülve, így végülis örültem, hogy a hajléktalanságomat nem kíséri végig az egész város. Gondolom a főutcán jártunk, a fagyi eszméletlenül finom volt (és olcsó), a kávéért már annyira nem voltam oda, de legalább elmondhatom, hogy már itt is jártam (pedig ezt nem nagyon szeretem mondogatni – régen rossz, ha csak egy listán szereplő pont az adott hely).



BELGRÁD

Szerbia fővárosát már napokkal előtte vártam. Mindenki mondogatta, hogy milyen jó helyek vannak, tudunk vásárolni, enni egy jót. Sajnos minderre összesen volt 75 percünk (azóta is a fejemben él, hogy 75 perc alatt mit meg nem akartunk csinálni). A hajóállomástól a negyedórás séta egy rohadt hosszú lépcsősorral kezdődött, ami napi 12 óra rohangálás (és lépcsőzés) után nem olyan felemelő. Viszont volt motivációnk: nekem aznapra egy fehér nadrágot kellett szereznem (dolgozni, mert kicsit késve kaptam mindent), továbbá egy kávé is a listán volt, ami mint tudjuk éltető erő. A város főutcája mozgalmas volt, sokan árultak dolgokat az utca közepén (festmények, ékszerek), délies hangulatú város, de egy óra után már úgy voltam, mint a legtöbbel: ha elképzelném, hogy itt kéne élnem, akkor nem tudnám. Nem voltunk kompatibilisek, mindenesetre letudtuk a kötelező vásárlást, egy isteni kávét (ahol jófej pincérek voltak, angol nyelvtudással!). Képekben pedig:






NOVI SAD

Ha Belgrádot nagyon vártuk, akkor ezt még inkább. Novi Sadot visszafele érintettük, de minden nagyobb város magában hordozza azt az erőt, amiért menekülni akarunk a hajóról: biztos történik valami, biztosan találunk néhány jó helyet, sőt akár kulturálisan is belevethetjük magunkat a forgatagba. Szerencsére itt 3-4 óránk volt a semmittevésre, és mint a nagyvárosi csirkék meg is adtuk a módját. Elmentünk plázázni (mintha egy jó tinivígjátékot néznék a tévében), rohangáltunk boltról-boltra, végül szomorúan konstatáltam, hogy néhány bolt minősége országról-országra változik. A téli HAUL-posztban emlegetett és világlegjobbkabátja Terranova hatalmas boldogsághormon-löketet adott VOLNA, ha Belgrádban nem csalódom benne. A Terranova igényes(ebb) márkának tűnt, ráadásul tényleg szerelmes vagyok a téli kabátomba, viszont Szerbiában ez egy silány, olcsó bolt, ahol minden olcsó, de holnap már jössz és veszel mást helyette. Körülbelül mint nálunk a Cosmos Cityre hallgató boltocskák, ahol minden tucat, olcsó hatású, és soha nem értem minek is futok be, mert még soha nem tudtam venni ott semmit. Itt is ugyanez volt a helyzet, le is tettem mindenféle nagy vásárlásról (pedig nyárvégi akcióóóók voltak!!). Ehelyett sikerült kiválasztanunk a legdrágább bárt a főutcán, ahol nem hogy csak kávéztunk, de kipróbáltuk a pizzájukat és koktéloztunk is „mert mi megérdemeljük”-alapon. A hely nevére nem emlékszem, viszont a pincér srác nagyon jófej volt, mindig érdeklődött, hogy s mint vagyunk, mi hogy ízlik, hozott széket a táskánknak, így igazi külföldi picsaként élveztük az ott töltött egy óránkat. Kirakat minden. Novi Sad egyébként nagyon tetszett, bár itt sem tudnám elképzelni magamat hosszútávon, de kellemes emlékeim lesznek róla :)





ROUSSE

Az egyetlen hely Bulgáriában, amit érintett a hajó és mi is ki tudtunk menni. A szerencsésebbek (a.k.a vendégek) elbuszoztak a Fekete-tengerhez és Szófiába is, nekünk meg maradt, amiért a hajóra mentünk: a munka. Viszont még nem jártam Bulgáriában sem, bár bevallom őszintén nem ezt a fajta vendégszeretetet hallottam róluk. Itt is 3-4 óránk volt és a nagy várakozás ellenére sem találtunk semmi jó boltot a főutcán (mert hogy itt minden olcsó, blabla). A cipőboltokban CSAK 38-as cipők voltak, a ruhaboltban pedig épp hogy leemeltünk egy ruhát, az eladó kicsattogott és visszahelyezte, mert miazhogymegmerednézniaruhát. Természetesen ezzel a lendülettel ki is pörögtünk az ajtón, mert nehogymá’.
Az első és legfontosabb dolog volt, hogy sushit nyomhassak az arcomba, miután hallottam a sushi-helyről, így nem volt kérdés, hogy itt kezdünk. A srác makogott angolul, de cuki voltam, így felajánlottam az orosz tudásomat, végül rájöttem, hogy valószínűleg az anyanyelvét sem beszélhetni, mert egyiken sem értett :D A mentás üdítőitalunk hagyott csak némi kívánnivalót maga után: a  virgin mojito-szerű limonádé elég erős Listerine-hatást adott a nap végéig; mintha fél literrel betoltunk volna, pluszban egy kis mentás légfrissítővel egyetemben (mint valamelyik filmben, amikor megeszi a cukorkának tűnő légfrissítő „izékat”).



A best of pillanat mégis csak akkor ért, amikor a CBA-t, mint hazai hálózatot felfedezhettük ebben a piciny városkában. Sajnos CBA-s müzlit elfelejtettem venni, pedig imádom! Szomorúságomban el is mentünk koktélozni (ez ismét a tipikus megérdemeljük állapot), végül bőrfoteleken hűsöltünk egy igényesebb helyen. Később kiderült, hogy 3-4 km-re volt egy pláza is mindennel, de erről lemaradtunk. Azt nem mondom, hogy next time, mert akkor inkább a bolgár tengerpartot venném be, de sosem lehet tudni :)


Itt ér véget a hajós kirándulós sztori, azt hiszem a lelkibazdmegolás részét el is felejthetem, mert bőven elég volt abban a negatív (magyaros) légkörben létezni 6 hétig. A munkával sosincs baj, általában tudjuk, hogy mire vállalkoztunk, de nem mindegy, hogy 12-16 óra után más faszságait is el kell viselned, vagy leülhetsz hülyülni két vodka-naranccsal a kollégáid (ideiglenes családod) mellé. Az ember talán egy ilyesfajta zárt közösségben tanulja meg, hogy tényleg csak magára számíthat. Mert hogy a falnak is füle van, és ha a hajón kívül adnád ki magadból a lelkibazdmegodat, sem lehet biztos abban, hogy valaki fél füllel nem hallja meg – még ha csak véletlenül is. Sokszor néztem börtönként a hajóra, madárlelkem nem bírja ezt a fajta kalitkát, hiszen otthon sem bírok egy földrajzi koordinátában mozogni egy hétnél tovább, a hajó meg mozgó munkahelyként és szállásként öli meg a Maslow-piramis csúcsát. Nincs önmegvalósítás, egyszerű és merev dimenziók a hajó legalsó szintjétől a tetejéig. Ha nem dolgozol, akkor alszol. Ha nem alszol, akkor dolgozol. Ha mázlid van, akkor kijutsz a friss levegőre és ez nem mindig jelenti a dohányzó helytől 5 méterre levő szabad négyzetmétereket, ahol a folyón megcsillanó sugarakat számolgathatod. A friss levegő a partra vetődés után kezdődik, ahol szabad vagy – mint a madár –, megtanulsz újra emberként létezni, vannak kapcsolataid. Kapcsolatod a világgal, az emberekkel, közeliekkel, távoliakkal és persze ismét van kapcsolatod magaddal. A csajokkal sokat röhögtünk a felvetésemen, miszerint egy külön dimenzió a hajós munka. Ők is tudták nagyon jól, hogy igazam van.
A pénz sok mindenre képessé teszi az embert. Vannak olyanok, akik éveket lehúznak hajós munkával és vannak, akiknek pár hét is börtönné alakítja az életét. Nem vagyok kompatibilis hosszú távon az ilyesfajta melóval és a legjobban itt kezdtem el értékelni a heti egy nap szabadnapot. Mert ugye itt az sincsen. Egy nap, amit csak magadra fordítanál: valószínűleg 95%-ban csak aludnál rajta, de egy idő után hiányozna a kapcsolat a külvilággal, így „élnél” is abban az egy napban. Kielégítenéd a szükségleteidet, feltöltődnél, kiszakadnál a melóból: mert ugye nem azért élünk, hogy dolgozzunk.




4 megjegyzés

  1. jó volt olvasni :) hát le a kalappal, nagyon nehéz lehet ez a meló.... nem semmi, miket vállalsz, és ilyen fiatalon már micsoda tapasztalatokra szert tettél :) :) egyben szépek a képek, megint szép helyekre jutottál - ha csak pár órára is :)
    jó, hogy visszatértél!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Liza! :))) Azt hiszem tapasztalatszerzésből ötöst kapnék az élet iskolájában :D Az pedig mindig jól jön (mármint a tapasztalat :D). Remélem most már jobban tudom aktivizálni magamat :)

      Törlés
  2. Novi Sad egyik külvárosában van egy nagyobb Terranova (gondolom a Stari grad Terranovájában voltatok), na az már döfi. :D Sokkal klasszabb cuccok vannak ott, mint a bentiben, és hatalmas, nem is sikerült még végig járnom egyszer sem. Simán üti a Zarát vagy a H&M-et. Csak nem értem miért van ekkora különbség a két bolt minősége között.
    Örülök, hogy tetszett itt. Én személy szerint imádok Novi Sadon élni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha esetleg arra tévedek, akkor szólok és bevethetjük magunkat a nagy Terranovába :D Egyébként tényleg jó volt az a néhány óra, elbírtam volna viselni még egy picivel többet :)

      Törlés

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.