MERRE TOVÁBB ÉRETTSÉGI UTÁN AVAGY A "GAP YEAR"

Szinte már mindenhol véget értek a szóbelik (ezzel együtt az érettségi bizonyítványos képeket is felváltja a nyári bulizós/nyaralós képek hada), de talán többe izgulva várják a júliusi napot, amikor az egyetemi ponthatárok kiderülnek. Feltehetően viszont vannak olyanok is, akik nem tudják, hogy pontosan mit akartak, esetleg az érettségi nem úgy sikerült, ahogy számítottak rá, vagy a felvételi pontok lettek túl magasak. Hakuna matata, nem kell kétségbe esni, a gap year talán kifizetődőbb is lehet :)


TÁVKAPCSOLAT BELÜLRŐL

Na és hogy bírod? Mióta nem láttátok egymást? Milyen időközönként találkoztok? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kap az ember, ha távkapcsolatra adja fejét. Sokan bólogatnak, sokan a fejüket rázzák, hogy a kedves ismerős/barát(nő) most cölibátust fogad és perverz hajlamait mindenféle technikai kütyün fogja élni a következő időkben a kapcsolata fenntartása érdekében.  Sokak számára felfoghatatlan, mert nem bírnak létezni szerelmük nélkül (vagy társfüggők és nem mennének bele ilyenbe, valamint a bizalom kérdéskörét is felhozhatnám, de nem tervezek pszichológiai mélyásást végezni a kapcsolatok rendszerében.



SUMMER GIFT SWAP

Tipikus hétfő reggellel indítottam ma, ami inkább délután volt, de mindent félrerakva végre pötyöghetek, méghozzá a Summer Gift Swapről, amit Raminak köszönhetünk! Kicsit karácsonyi hangulatom lett tőle, mikor is kihúzzuk az osztálytársak nevét – mindezt blogger (és most már olvasói) körökben is. Karácsony előtt láttam először egy Gift Swap felhívást, és bár nagyon akartam jelentkezni, külföldről nem ment volna oly’ egyszerűen (vagyis sehogy).



{VIGYÁZZ! KÉSZ! POSZTOLJ!} - TE ELADSZ VAGY MEGVESZNEK?

Kicsit későn ébredtem rá a heti VKP-ra, jelenleg próbálok átalakulni teljes éjszakai bagollyá, hogy a következő bakancslistás helyen is süttethessem a popómat. Ennek feltétele némi kalandvágy, no meg jó sok pénz. Így hát ismét belevetettem magam a diákmunka legjavába, és éjszaka szórakoztatom a gépeket és a világot. A harmadik éjjel után mondhatom azt, hogy kezdek átállni, a kezdeti koffeinadag visszaesett a normálra (felére), szóval nem koffeintúladagolásban fogok meghalni.
De mennyivel sikeresebben venném az effajta akadályokat, ha például a hobbimból élnék: a blogolásból. Meg lehet-e élni belőle? Eladsz vagy megvesznek? Hobbiból bevételforrás, vagy erőltetett marketing hobbinak álcázva?




MY FITNESS JOURNEY VLOG - PART 2

Gondolatok, szenvedések, kaják, sportolás.. Minden, ami az életmódváltáshoz tartozik! :)





TINDER-MEGLEPETÉS

Valahol az elején kéne elkezdenem, szóval tegyük hát meg az első lépéseket az internetes társkeresőkön. Én leszek az, aki letagadja, hogy az első pasiját Honfoglalón szerezte, vagy hogy az első komolyabb (3 éves lefutású) kapcsolatát Myvip randin. Valahogy mindig úgy alakult már egészen a kezdetektől, hogy normálisan nem volt létrehozható ismerkedés. Egy buliban már mínusz 100-ról indulunk, két vodka shot után meg aztán pláne. Nem tagadom, voltam fenn több társkeresőn is, sok emberrel ismerkedtem, de szerencsére 95%-ban még idejében meghalt az ismerkedés, még mielőtt a tettek mezejére léphettünk volna.


FUTÁSI RITUÁLÉ

Futni, kocogni, joggingolni: hívhatjuk bárhogy a tempós kétlábú ügetést, egyre több ember életébe kúszik be hobbiként, kikapcsolódásként vagy éppen zsírromboló őrületként. Pláne, hogy itt a nyár, amikor is szállingózik a kérdés: beachbody-e vagy?
A mi kapcsolatunk 4 éve kezdődött, előtte csak szertartásszerű kínzások alá vetettek az iskolában cooper címszóval. Elhihetitek mennyire imádtam… Aztán 4 éve tavasszal rájöttem, hogy ez nem is annyira rossz, sőt már kifejezetten jóféle szenvedés, amit még kamatoztatni is lehet. Futkároztam hol többet, hol kevesebbet, általában kiegészítőként az egyéb mazochista edzések mellett, ahogyan ezt mostanság is teszem. Ismét bevezettem a rendszeresebb futást (bár ha azt vesszük, akkor az év első felében is az volt: rendszeresen futottam havi háromszor). Legújabb mérföldkövemet elérve (5 km – egyperces néma olvasás, köszönöm) végiggondoltam, hogy mégis hogyan működik nálam a rendszer, már ha futásról van szó.



ZENELISTA - 2015 NYÁR


Nem is emlékszem, hogy csináltam–e bármilyen zenei listát a blogon, de most összegyűlt néhány kedvenc, így hétindítónak tökéletes! Ilyenkor jöhetnek a popórázós, vagy fesztivál-hangulat zenék, véletlenül sem a mélyebb, szomorkásabb dallamok. Vannak a tipikus utazózenék, amikkel a fülünkben szimplán jó kibambulni a messzeségbe, gondolkodni, a távolba meredve nosztalgikus hangulatban zötyögni. Ilyenkor mindig az éppen egy évvel ezelőtti helyzetre gondolok, kábé úgy, ahogy a Facebook néha feldobja, hogy 1-2-3 stb éve mit tettünk azon a napon. Milyen érdekes nézni, ahogy változtak a dolgok és változtunk mi?! :)



MI VAN A TELEFONOMON? - VIDEÓ

Aki fel van iratkozva a youtube-csatornára, vagy követ Twitteren, az láthatta, hogy bénaságomból kifolyólag sikerült feltöltenem a mára szánt videót csütörtökön... :D Pótolni lehet a hiányosságokat, szeretnék több videót is készíteni az elkövetkező időkben :) Mára pedig egy sokak számára ismert TAG jön: Mi van a telefonomon?

Bónusz feladat: aki leggyorsabban összeszámolja hányszor hangzott el az igazából szó, az vendégem egy kávéra :D (játszik még a tehát szó is :DDDDD)




FITNESS FRIDAY #5

Manapság már  több tucat edzésfajta áll rendelkezésére a mozogni vágyóknak. A konditermek gombamód szaporodnak, mellette különböző sportklubok, és a magányos farkasok is megtalálhatják a maguknak való mozgásfajtát, akár otthon is.
Személy szerint nem szeretek konditerembe járni, mert egyszerűen megunom. Többször nekiálltam már, de 2 hét után olyan gyorsan elpárolgott a motivációm, mint ahogy jött. Viszont a csoportos edzések mindig is feldobták a hangulatomat, és egy jó csoport kiváló húzóerő is lehet. És igen, jó érzés, ha más is szenved rajtam kívül, pláne, ha az edző is jófej, akkor tényleg jó helyen vagyunk.


TE MIT CIPELSZ MAGADDAL?

Lassan azt hiszem, hogy nem tudom már szavakba önteni, amit szeretnék írni, de azért megpróbálkozom vele. Azokról a bizonyos súlyokról szeretnék papolni, amit cipelünk magunkkal. Minden(ki) kicsiben kezdi. Mindenki elkezdte valahol, apró lépésekkel fedezte fel a világot maga körül. És ugyanígy minden dolog is kicsiben kezdte. A létra alsó fokait nem lehet túllépni, így amit cipelünk az sem csak szimplán berobban a kezünkbe.
Az a súly, amit cipelünk lehet érzékelhető, kilókba nyomorított probléma, ami szintén kicsiben kezdi. Először szinte észre sem vesszük, aztán mikor már nőtt egy jó darabra, akkor egy „jéééé, ez mi a …?” hagyja el a szánkat, de sokan visszük magunkkal tovább és nem foglalkozunk vele. Aztán amikor már kicsit nagyobb a baj, akkor elgondolkodunk, hogy
  • ez hogyan is került ide?
  • és miért nem tűnt el magától?




{VIGYÁZZ! KÉSZ! POSZTOLJ!} – TAVALYHOZ KÉPEST…

Tavalyhoz képest…

Bölcsebb lettem. A tavalyi év egy hullámvasút volt, kereken egy éve ültem életem legnagyobb depressziójában, jó mély és széles gödör volt ahhoz, hogy hetekig csak tapogatózzak a sötétben. Előtte dolgoztam elvakultan valamiért, aztán 1-2 hét leforgása alatt összedőlt a kártyavár. Akkor azt hittem, hogy ezt nem fogom túlélni – vagyis tudtam, hogy most kicsit meg kell halnom, hogy egyszer majd úgy nézhessek vissza rá, ami tényleg volt: lecke.


IF YOU COULD DO ANYTHING, WHAT WOULD THAT BE?

Egy ösztöndíjpályázatra készítettem a fenti videót, de elég erősen kapcsolódik a bloghoz is, így felkerült a Youtube-csatornára. Hogy tetszik? :)


HELLO JUNE!




Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.