A MUNKA NEMESÍT

Ma volt szerencsém áztatni magamat 4 órám keresztül. Sajnos nem a meleg termálvízben, hanem a szakadó esőben, munka közben. Ázott pulikutyaként hol állva, hol sétálva, hol pedig ülve a szuperszexuális horgászszékemben retro napernyővel. Mindenesetre megszállt az ihlet, hogy írjak a kapcsolatomról: eléggé viharos (ma szó szerint), de már évek óta tart, persze sokszor váltottam már, de a státuszomból nem estem ki: ez pedig a diákmunka.

Retro esernyő, szemeteszsáknak tűnő esőkabát, sapka, 2 nadrág, 3 pulcsi. Mert május van <3



Gondolom sokan próbáltatok ki különfélébbnél különfélébb munkákat diákként, és én is elég terjedelmes  listát gyűjtöttem össze az évek alatt, ami szám szerint már kisiskoláskorú (6-7 év). Az ok, amiért még ma is sokszor diákként melózok az leginkább három tényezőtől függ:
  • nem feltétlenül kereshetek többet, ha mondjuk részmunkaidős munkát végzek ugyanott, ugyanannyi időben – ugyebár diákként kevesebbet adózunk, így a magasabb bruttó  nem mindig jelent több pénzt, ha összevetjük a „tényleges” ott-dolgozókkal (és nagyon sokszor kereshetünk többet diákként).
  • tiszta jogi háttér: mivel lényegében a diákközvetítő céggel vagyunk elsősorban kapcsolatban, a pénzünk mindig meg jön időben. Ez leginkább nyáron lehet érdekes, amikor is sokan mennek a Balaton-partra, vagy egyéb turisztikai helyre és nem hiszem, hogy mindenhol fehéren játszanak.
  • rugalmasság és szabadság: számomra a legfontosabb! Én döntöm el, hogy mikor érek rá, és hogyan szeretnék dolgozni, akár több helyen is (na persze nem én találom ki a műszakok kiosztását). Ha volt is jól fizető állás nyári meló kapcsán, inkább a biztosabb diákmunkát választottam, bár kevesebb pénzem volt, de a szabadidőmet is én osztottam be, ami nálam kiemelt helyen szerepel.

És akkor most lássuk is, hogy mi van a repertoárban – random sorrendben

A legelső munkáim egyike animátorkodás volt. Egy barátnőmmel mentünk Mickey és Minnie-nek beöltözve egy céges családi napra, ahol a gyerekekkel kellett foglalkozni – hát nem is sörözni a sörpultban. Mickey egér farkincája egy zsinórra aggatott vékony gumicső volt, a füleket kivágtuk kartonból, lefújtuk fekete festékkel és hajpántra tűztük. Ha kicsit kreatívabbak lettünk volna, akkor lehetett volna még arcfestéket is tenni az arcunkra, de igencsak frissek voltunk a szakmában.

GYÁR

Ez ténylegesen capital letter GYÁR. Rengeteg helyen megfordultam már: pakoltam kis gipszdarabokat; lyukasztottam autóhoz való cuccokat (sokszor nem is kell tudni, hogy mit csinálsz :D); spiráloztam, hajtogattam, lyukasztottam naptárat németek részére, pakoltam Audi lökhárítókat festésre; kupakoltam kozmetikai krémeket; dobozoltam túrót; logisztikai meló több gyárban is, ami szépen hangzik, de igazából csak számolás…
Ha munkát nem nézzük – mert az sokszor monoton és unalmas – akkor viszont egy egész szociológiai kutatást el tudnánk végezni. Voltak akik kedvesek a diákokkal, voltak akik lenéznek, voltak akik csodáltak, voltak akik bunkóztak. Sokszor nehéz kapcsolatot létesíteni vele, pláne ha az ember beszédesebb. Volt, ahol lehetett sztorizgatni, viszont volt olyan is, ahol az egyetemista létemen kívül mást nem mertem előhozni (mert például nagyképűnek tűntem volna az amerikai utamra való gyűjtés miatt – és itt most Amerika a lényeg, a gyűjtést már nem hallották meg).
A legtöbb helyen csak az járt a fejemben, hogy ez nem örök életre szól, hanem csak egy pénzkereseti forrás, és pont egy példa arra, amit NEM szeretnék egyetem után dolgozni. Ha elég sokat jár az ember (akár heti 4-5*), akkor becsavarodhat. Ez nem törvényszerű, de sokan bekerülnek a mókuskerékbe, ahonnan nem fognak kiszállni: meló, háztartás, számlák és a tipikus magyar mentalitás, de itt abba is hagyom :)

PÉNZTÁR

Lehet szó hipermarketről, vagy éppen mozi pénztárról: nem csak a pénzzel kell jól bánni, de az emberekkel is. Ez talán a legpörgősebb munka, akkor jó, ha vannak emberek és megy az idő. A gyárhoz hasonlóan fejben több kutatást is le lehet vezetni: az adott cikkekből levonva a vásárló: kivel él, hol él, mit dolgozhat, milyen napja volt stb. Voltak kellemes emlékeim és voltak kellemetlenek is: amikor mezei diákmunkásként reggel 6-kor a vásárló velünk ordibál, nos az nem éppen kellemes. Erős idegzetű vagyok, de volt olyan, hogy már majdnem elbőgtem magam. Itt nem csak fizikailag, de mentálisan is erősödik az ember.

ÁRUFELTÖLTÉS

Igen, pont abban a nagy áruházban, ahova mindig keresnek árufeltöltőket. Nem sokszor élveztem ki eme munkakört, mert nagyon-nagyon unalmas. Ha óránként egy vásárló kérdez, akkor már örömkönnyekben törsz ki, de éjszaka ilyenre sincs lehetőséged.

TÉMAVEZETŐ

Ha már dolgoztam az utóbbi két munkakörben, hát ideje is volt, hogy kipróbáljam milyen koordinálni 3 áruház diákseregét. Az elején nagyon menőnek éreztem magam: kaptam telefonos mobilt, asztalt az irodában, de lényegében irodán kívül dolgoztam az egyetem miatt egy másik városban. Ez volt a jó, hogy vihettem bárhova. Vagyis nem: ez éppúgy rossz is volt. 0-24-ig fogadtam a hívásokat, emaileztem, hétvégén is intéztem a diákokat, de helyettük nem mehettem el dolgozni. Sokkal stresszesebb meló, mint ahogy kívülről tűnik. Nem csak azt az 5*8 órát kell lehúzni, hanem bárhol-bármikor találni diákokat melóra. Volt aki 6-kor hívott, hogy beteg lett hirtelenjében, más este 11-kor mondta le a reggeli melót. Szóval innen is üzenem, hogy bár diákmelóról beszélünk, felelősséggel tartozunk: ha le van fixálva az időpont, akkor senkit sem érdekel, hogy milyen shoppintúra lehetőség merült fel piciny életedben: a munka az első.

SZÓRÓLAP/ÚJSÁGOSZTÁS

A meló, ahol a legnagyobb mosolyt kell virítani, hogy minél hamarabb elkelljen az áru. Pozitív, ha a fele szórólap nem a kukában végzi, és ezt legjobban nagy mosollyal és mondjuk a szánk kinyitásával érhetjük el, hogy az emberek akarják a szórólapunkat. Amikor reggeli információs újságot osztogattam egy vasútállomáson, akkor eléggé sürgetett az idő, vagyis inkább az ágyam hívott. Akkoriban éjszakás voltam egy gyárban, utána indultam is újságot osztani. Kitűztem egy időpontot, amíg ki akartam osztani és bár baromi fáradt voltam, a fenti mosoly és köszönés mindig segített. Az emberek egészen meglepődnek, ha az ember lánya nyílt és jókedvű – reggel.

TAKARÍTÁS

Nem, ez nem a Hamupipőke fajtájú, de még vad takarítónőből sem lesz angyal. Nekem az irodai style jutott, heti egyszer fél éven keresztül. Akkoriban mindent elvállaltam egy esetleges külföldi nyári meló miatt, így ezt sem hagyhattam ki a repertoárból. A kedvenc emlékem talán ez volt: takarítani mindig csövesként mentem el (ahogy gyárba is). Egyszerűen feleslegesnek éreztem a kis topánkámat valami csini ruhával a WC-tisztításhoz, így maradt a lezser ruha, és szinte nulla make-up. Az irodában dolgozó lányok legtöbbször így láttak minden héten(!), mígnem egyszer összefutottam egyikükkel az utcán „normálisan” felöltözve. Nem ismert meg :D

FORGALOMSZÁMLÁLÁS

Amit ma is csináltam. 10 fok, szél, eső(!) és a kötelező megjelenés. Az első négy órát szimplán szélben álltam végig, majd a délutáni 4 órát viharban, esőben ültem a szexi retro napernyős horgászszékemen. Miután elsőfokú fagyási sérüléseket szenvedtem, másfél óra után átbattyogtam a közeli autószervízbe, hogy melegedjek kicsit. A tulaj jófej volt, nem hogy csak bemehettem, de kávét is kaptam (rám van írva, hogy imádom?). Szerencsére nem csak ez volt pozitív élményem: kaptam benzinkúton kávét és csokit, hozott egy barátom tejberizst, egy barátnőm szintén, máskor forró teát és horgászszéket juttattak el hozzám :)
A legelső ilyen élményem egyébként buszon volt, akkor az utasokat számláltuk és ismerhettünk meg néhány buszsofőrt. Aztán pár évvel később 12 órás forgalomszámlálás az utak mellett: forgalomszámláló vizsgával együtt. Vizsgázni is kellett, így hivatalosan is csövelhettem az út mellett reggel hattól hatig. Néztek már másnak minket, dudáltak, megálltak, villogtak nekünk sokan. A mostani meló során pedig teherautókat számoltam, higgyétek el nem lett a kedvencem.

Mindenki alulról kezdi, sosem lehet gáz dolgozni valahol. Minél több helyen szerez tapasztalatot az ember annál jobb. Sokan csak álmodoznak dolgokról, de az nem fognak az ember ölébe hullani, tenni, dolgozni kell érte, sokszor szó szerint is. Az összes külföldi utamat diákmunkából hoztam össze, és igazán kellemes volt eltölteni azt a néhány napot/hetet valahol, amiért az ember megdolgozott.
A pénz mellett sok mindent gyűjthet magának az ember - tapasztalatot meg aztán pláne és nem feltétlenül a munkatapasztalatra gondolok, ami az esetek 99%-ban nem köthető az aktuális tanulmányokhoz. Ahogyan a Punnany Massif is megénekelte: „a munka nemesít!



 Milyen tapasztalataitok vannak diákmunka terén? :)




9 megjegyzés

  1. Fú én is voltam túrót pakolni... 4.20kor keltem a délelőttös melóra. Sohatöbbé :DD Az árufeltöltős se nagyon jött be... A hostess és a ruházatis munkák a kedvenceim, de én is több mindent ki akarok próbálni a nyáron. :) Az újságcsomagolás 6 órában nem tűnik olyan rossznak. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én szerencsére csak 8 órában voltam és jófejek voltak, mert hoztak friss rántott sajtot (persze kisütve :D). Hát az újságos volt az egyik legszörnyűbb hely, pedig fél évet lehúztam, de hát ez van :D

      Törlés
  2. Az első igazi munkanapom tavaly júniusban volt (16 évesen). :D A lányokkal elhatároztuk, hogy mi mindenképp szeretnénk már dolgozni menni, így belevetettük magunkat a diákszövetkezetek meg a munka keresésébe, végül egy gyárra esett a választásunk, vagyis inkább ott kaptunk helyet... :D
    Hatalmas lelkesedéssel indultunk el reggel 5-kor, aztán amikor 15 perccel a meló kezdése előtt (7 óra előtt) nem találtuk a a gyárunkat, akkor kezdett el lefagyni a mosoly az arcunkról... Útbaigazítást követően megpillantottuk az Auschwitz szerű roskadozó és elhagyatottnak tűnő épületet, a célpontunkat, majd a portán, 3 kopasz, kigyúrt csávóval való találkozás után elindultunk megkeresni a részlegünket. Gyorsan aláírtuk a papírokat, és egyből be is állítottak minket dolgozni. Ezentúl a 8 órában kb 16-szor jött oda hozzánk a főnökünk, hogy csesztessen, azzal, hogy az óránkénti 100 csomag nem elég, és pörgessük a dolgot. Még a mosdóba se mertük kimenni, úgy beszartunk (bocsi :D ), sőt beszélni se mertünk. Annyira leamortizált ez a nap, hogy amikor délután hazaértem, egyből bedőltem az ágyba és estig húztam a szunyát... :DD Nem gondolom, hogy annyira finnyásak, vagy lusták lettünk volna, mert nem azok tipikus pesti lányok vagyunk, hogy munka után 20 perccel el is küldjenek minket, de azért örültem neki.
    Azóta, ha meglátok egy olyan hirdetést, hogy "gyári munka" vagy "könnyű fizikai munka gyárban", esetleg "címkézés gyárban", kiráz a hideg. :"D
    Amúgy ennek ellenére ezen a nyáron is kipróbálnám magam, most egy drogériás hirdetést láttam, árufeltöltés lenne a munka 2/4/6 órában. Remélem összejön :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem egyáltalán nem voltatok finnyások, sokszor hiszik azt a műszakvezetők, hogy robotokkal van dolguk, akik már mindent tudnak és 1000-rel pörögnek. Hát nem. Sokszor meg kellett szakadni, a papírgyárban sokáig úgy néztem ki, mint aki vagdossa magát, mert annyira felsértette a kezemet a papír :D Minden bajom volt a gyárakkal, de ha menni kellett, akkor menni kellett :D
      Egyébként ez a drogériás árufeltöltés jól hangzik, én csak akkor bírtam az ilyen melót, ha ruhaosztályon, vagy drogériás cuccok között voltam, mert akkor mindig jegyeztem, hogy mi van akcióban, mikor kell jönni, volt hogy el is dugtam magamnak 1-1 ruhát, hogy meló után megvegyem :D Szóval sok sikert! :)

      Törlés
  3. Nagyon sokszor sírom vissza mostanában a diákmunkákat... tényleg nem kerestem vele rosszabbul, sőt! Fél évig számlákat hajtogattam egy irodában, aztán fél évig egy moziban dolgoztam jegyszedőként. Közben voltak kisebb, pár napos munkák: borítékolás, digitális árjelző telepítés, hostesskedés. Egy hely volt, amire azt mondtam, hogy én ezt soha többé - egy barkácsáruház. Az nagyon gáz volt. De összességében nagyon pozitív tapasztalataim vannak a diákmunkákkal kapcsolatosan. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó belépő a felnőtt munka világába :) Kíváncsi leszek, hogy majd én visszasírom-e :D

      Törlés
  4. Vannak dolgok, amiket nem hiányolok, ebbe a diákmunka is beletartozik :D Voltam szórólapozó, operátor, konyhalány és pultos is....ja és egy hónapig megvolt a csúcs: fizetett gyakornok. Azt utáltam mindig, hogy a többi dolgozó majdnem mindenhol utálja a diákokat, tök mindegy, hogy hogyan dolgozik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel amúgy egyetértek, szinte mindenhol utálják a diákokat. Volt olyan hely, ahova egy napra ugrottam be valaki helyett, és azt hitték, hogy új dolgozó vagyok és már akkor kiutáltak, hogy biztos valakit kirúgnak :D :D :D

      Törlés
  5. Én tescoban voltam pénztáros három nyáron, amit tökre szerettem :) aztán két nyáron szállásközvetitö a balatonnál :) ez volt a legjobb, idén már úgy kezdtem el, hogy pesten keresek vmit, de olyan jó biztos nem lesz... :D
    Moziban dolgoztam most egy hónapot büfésként, de az nagyon nem jött be, és felmondtam... sok bajom volt vele, így lesz a legjobb... szóval újra keresek, a héten megyek két állásinterjúra :) remélem valamelyik összejön :)

    VálaszTörlés

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.