KÖRÖK | I'M BACK

Ez nem Samantha legújabb 3D-s mozifilmjének ajánlása, még kevésbé valami földönkívüli létezést bizonygató cikk. Inkább „földön belüli”, amolyan élet nagy igazsága 2 pohár édes, fehérbor után, amit egy bff-fel kortyolgatsz az élet miértjein aszalódva.

Az már jó, ha ezt meg tudod tenni (mármint a fenti idilli időtöltést), hiszen ez azt jelenti, hogy van(nak) körülötted valaki(k), akik bírnak annyira, hogy leüljenek veled beszélgetni. Nem a gépnek dumálsz az élet nagy dolgairól Coelhot posztolgatva A falra, míg lényegében egy sötét szobában, burokban ücsörögsz és nézed a saját életedet elvonulni magad mellett.



A napirended kevésbé izgalmas, min egy bölcsődésé: reggel felkelsz, elmész letöltöd a 8 (+/- x) órát valahol, délutáni pihi/szundi, szabad foglalkozás és ismét az ágyban találod magad. Ez lenne a te vertikális köröd, mondhatni mókuskerék, ami elég állandó a mibenlétében, hiszen fel kell kelned, csinálnod kell valamit, legyen az suli, munka vagy éppen egy 2 éves embercsöpp, valamint ezek random párosításai.

Nehéz egyensúlyt találni és ha ebből 1-1 dolog teljesül, akkor kivágod magad a horizontális köreidből. Ők lennének a kapcsolataid, hobbijaid, az USB-kábel közted és a világ között. Ha lecsatlakozol, akkor bizony édes kettesben maradsz az állandósággal és szépen lassan magad alá gyűröd saját magadat. A kör egyre inkább már csak mókuskerék, amit hajtasz-hajtasz, de valljuk be: sosem érsz a végére. Beszűkült a világ, nehéz visszakerülni az áramlásba, mert azt sem tudod eleinte, hogy mi hiányzik. Az érzékeidet nem baszogatja semmi – néha szó szerint is – egyszerűen nem ér inger a külvilágból. Nincsenek megfűszerezve a napjaid, egy sótlan lében – langyos khm – úszkálsz.

Nem tölt fel semmi, éppen annyira vagy életben, mint egy zombi, akinek valami csoda folytán az alap élettani funkciói működnek. Sok ember „él” így, szürke arc, csőlátás, tipikus életunt „3shift-face”. Tipikus nyavalygás mindenről, persze az illető kisujja valamiért képtelen mozgásba lendülni bármiért is.
Olyan ez mint egy nagy burok, mintha egy kurva nejlonzacskó lenne a fejeden. Először csak homályosabban látsz, kevésbé érnek el hozzád az ingerek, fáradt vagy, nincs kedved semmihez, kedvenc mondatod a spanyolok „mañana”-ja, mindent majd holnap, majd hétfőn, majd jövő hónaptól, majd jövő évtől. Hasonlóan a dolgaiddal, úgy a kapcsolatok is így kezdenek el lemorzsolódni. Belebonyolódsz a nagy életbe, de igazából csak a mókuskerékbe, ahol meg van az állandóság, a biztosság és talán a valahová tartozás érzése.



Felemészt. Ingerek kellenek. Inspiráció! A gyárban nem fogsz találni, ahogyan én sem tettem. Az elmúlt három hetem minden egyes napján mókuskerékbe szálltam és hajtottam. Átéreztem a fent leírtakat, és őszintén megmondom az utóbbi másfél hónapom alatt visszafejlődtem. A legnagyobb baj nem a pénzkereséssel van, hanem a korlátjával, amit sokan nem akarnak átlépni. Azért szürkül be minden, mert egyszerűen nem ér semmi inger, inspiráció, ami ösztökélve, motiválna valamire. Bármire. Sportra, hobbira, kapcsolatokra.

Beáll az a fajta gondolkodás, hogy bár vége a melónak nem tudod elengedni magadat, mert holnap ismét menni kell és nem állsz le. Felesleges. Ki kell lépni ebből a vertikálisból és keresztezni a horizontálisakkal. Picit talán a határokat is feszegetni, no meg az a bizonyos komfortzóna. Merd elhagyni!



Szerencsére most már csak napok választanak el attól, hogy ismét utazhassak és végtére is ezért tértem most vissza. A legutóbbi három hét során minden egyes nap mentem, bedarált az, aminek nem kellett volna. Áldozatot kell hozni, ha valamit akarunk, így ennek most egy picit a blog itta meg a levét. A szombati napomon végre ébresztőóra nélkül aludhattam, azt hiszem ennél jobbat nem is kívánhattam volna. Ami még nagyon hiányzott az az én horizontális köreim, ugyanis én is kiléptem ezekből egy időre, amit eléggé meg is éreztem. A tegnapi kiruccanás Anyuhoz viszont sokat dobott ezen, pont ezért szeretek utazni, egy idő után becsavarodik az ember és csak annyi kell, hogy egy picit elmehessen. Erről már írtam itt, ez az érzésem legutóbb Spanyolországban nyílalt belém.




Remélem mindenkinek kellemesen telt a húsvét, pihent eleget és jól érezte magát a családjával :)




4 megjegyzés

  1. Mi van akkor, ha ezek a körök állandósulnak? Ha annyi visszautasítást kaptál, annyiszor ütköztél bele a mókuskerék falába, hogy az minden energiádat kiszívta? Ha a semmit érzed, ha nincs kedved kikelni az ágyból, ha bezombulsz, és semmi kilátásod sincs arra, hogy valaha bármi változna? Ha fél éve beleszorultál egy 50 fős akváriumba, ahol mindig ugyanazzal a pár emberrel kelsz és fekszel, ha nincs magánéleted, sosem vagy egyedül, de nincs igazi interakciód sem, csupán a létezéshez szükséges legfontosabb információk cserélnek gazdatestet? Ha elvesztetted a reménnyel együtt az összes motivációdat, mert annyiszor estél vissza ugyanoda, akármelyik úton indultál el? Ha a céljaidból, terveidből először vágyak, majd távoli emlékfoszlányok lettek, és a régen oly kreatív agyad csak vegetál? És még mindig vannak időszakok, amikor próbálsz valamit, de már egyre kisebb ellenállás is elég, hogy a kétségbeesés és rezignált lemondás állapotába süppedj vissza, mígnem már majd nem akarsz semmit, csak csendben várni, hogy vége legyen az életednek, éveken keresztül várni a megváltást.

    Ez a cikked most (megint) nagyon betalált:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amit én magamon észre kellett, hogy vegyek az az, hogy minden rajtunk múlik. Ha fáj is, akkor is menni kell és nem hagyni, hogy beszűküljenek a dolgok. Kívánok sok kitartást neked, remélem találsz inspiráló személyeket, közeget, akik segítségével ki tudsz mászni - nekem is ez kellett :)
      <3

      Törlés

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.