ÉN UTAZOM, ÉS TE?

A social media egyre inkább bekebelezi az életünket, szinte már lehetetlen nélküle létezni (ne ellenkezz, hol találtál rá a posztra, ha? Na ugye). A sok (és néha felesleges) információ csak úgy folyik le a képernyőről, sok felhasználótól sajnos TMI (Too Much Information)-módban. Ha valaki sokat panaszkodik, akkor azért vetik meg az illetőt, ha túl sok pozitív már-már hamiskásnak tűnő kirakat bébiről van szó, ahol csillámpónik úszkálnak szivárványfelhőkön – akkor meg az.


Csak azt látjuk, amit elénk raknak

Ha valaki utalgatós idézeteket, Adele-lel megspékelt „áj misz jú”-posztokat tol, akkor mindenki tudja, hogy Teri pont kajtat az exe/plátói szerelme után, aki vagy nem kapcsol, vagy csak szimplán nem akar, de ez egy másik történet végkifejlete lesz. Ugyanakkor a csak party-fotókkal telehányt (khm) idővonallal és „imsexybecuzimdrunk” hashtaggel ellátott képekkel rendelkező leányzóra is kész keret-sztorit építünk… Vannak előítéletek, címkék, a valós hashtagek, amivel sokszor csak a jéghegy csúcsára pillanthatunk rá, mélységekről-magasságokról pedig nem is tudunk mit mondani.




Mindenkinek meg van a maga hobbija, motivációja, amire szívesen költ. Sokan vannak, akik hónap 10-én kifosztják a pláza fast-fashion üzleteit, míg mások 1-1 kozmetikai cucctól kerülnek izgalmi állapotba. Milliónyi dolog van, ami függőséget okozhat (a károsakról nem is beszélve), de van itt még egy utazás-féle opció is. A jéghegy csúcsa az az 1-2-tucat kép, amit láthat a közönség, a háttere pedig sokszor láthatatlan marad, vagy éppen senki sem kíváncsi rá.

Dubaiba voltá’? Azt a kis luxusprosti formádat! Elugrottál a hétvégén Párizsba? Apuci tömi a zsebeidet, szép volt pici lány!


Nem mondom, hogy az adott szituációk nem lehetnek igazak, de! Én személy szerint az utazástól kapom meg azt, amit mások a ruháktól, kozmetikumoktól, kocsiktól,vagy éppen az alkoholtól. Sokan kérdezik, hogy de mégis miből, meg hogyan?! Ugyanabból, mint amiből másoknak a többi cuccra/élvezeti cikkre telik.

Áldozat

Na nem a húsvéti nyúl, meg a disznóölés. Ugyanolyan diákmunkán vagyok, mint bárki ebben az élethelyzetben – csóró egyetemista, teszkós májkrém-zsemle-dankó forever. A Nemzeti Bank messze nem a mi lakásunk felett robbant fel (képzeletben sem),szóval ugyanúgy elvonszolom magamat hajnalban dolgozni, mint sokan mások. Sokan nem látnak bele, de a jéghegy jó mélyre nyúlik le (nem hiába a Titanic-sztori), és tényleg rengeteg meló van benne – minden önfényezés nélkül, vonatkoztassunk is el tőlem.

Számolgatsz órákon keresztül, hogyan jössz ki, mert kell a repjegy, papírok, de jó lenne élni is valamiből a hónapban. Osztás-szorzás, minden melót be kell vállalnod, hogy összejöjjön minden elképzelésed, de annyira a zsigereidben van az euforikus érzés, amit az utazás ad, hogy feláldoznál bármit. Reggeli műszak a gyárban, utána még 4-5-6 óra belefér máshol is, a Beatrice nem neked szánta a 8 óra munka című dalát.

A hónap tizedik napja ünnepnap és ugyanúgy remegsz a szoctámért, mint mások, akik épp a fizetés utáni első szerda estét tervezik hiperbolává hajlítani. Ez a fajta hobbi bizony nem olcsó, inkább egységesnek mondanám földrajzi helyzettől függetlenül. Politika-mentesen is csak annyit mondanék, hogy országtól függetlenül kerül ugyanannyiba egy repülőjegy neked is, meg mondjuk a német haverodnak is.

payday


Nem verejtékmentes vállalkozás és sokszor beüt a krach – mert miért is ne. Emelkednek az árak, változnak a kondíciók, a szívinfarktust már lábon kihordod, mert hozzáedződsz a különböző algoritmusokhoz, amik az árakat generálják. Lassan már ott tartasz, hogy egy kurva körömlakkra sincs pénzed, és bizony ez az, amit nem fogsz könnyek között ecsetelni az arckönyv fehér lapjain sem.


Nehéz körök, sok idő és kitartás

Egy kis lelkibazdmeg nálam is becsúszott. Megingathatatlanság, áldozat van, feladás nincs. A piszkos munka, hosszú hetek kínlódása, lemondások 1-1 mások számára csekély értékűnek számító dologról mindennapossá válik.




De úgyis tudod, hogy lesz, ami kárpótol. Nincs instant 5 perces orgazmus, 1 hónap után már üres tégely a legújabb „csodaszerből”, helyette vannak örökre szóló élmények tárháza és pillanatok, amit soha senki nem vehet el tőlünk. 




gifek: innen
kép: pinterest



14 megjegyzés

  1. olyan hihetetlen erőt tudsz adni 1-1 ilyen bejegyzéssel. elképesztő vagy :)
    kitartás, úgyis kibírod, kárpótolni fog mindenért az utazááás.
    várom a kávézásunkat <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De drága vagy, köszönöm! Hát innen már nem állít meg semmi! Én is alig várom!! :)) <3

      Törlés
  2. Szuper vagy. Imádtam a bejegyzést :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon betalált nekem ez a cikk :)
    Mindig is imádtam utazni, és sose tudtam bánni a pénzzel... meg van néhány költségesebb hobbim, de újévkor úgy döntöttem, hogy nekem az utazás lesz az első, szóval priorizáltam, és átértékeltem. Nem olyan egyszerű ez, mert szeretek könyvet venni meg imádom a kencéket, de 2-3 hónap alatt sikerült annyira átértékelnem mindent, hogy ne áldozat legyen az utazásra gyűjtögetés.
    Most már kencéből csak azt veszem, amit pótolni kell, és szeretem a pénztárcabarát dolgokat. Szerintem egy idő után ez még hobbi és életmód is lehet, hogy az ember odafigyel arra, hogy mire költ és mennyit.

    De ehhez át kell kattannia valaminek az agyban, és tényleg igazán akarni kell. Meg át kell gondolni, hogy bizonyos dolgok milyen távon adnak boldogságot az embernek. Persze, tök jó illata van a tbs testvajnak, de meddig örülök neki? Biztos, hogy nem olyan sokáig, mint egy isteni ebédnek a bécsi piacon vagy egy isteni pizzának Szicíliában.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, én is néha már úgy számolom, hogy még egy nap meló és abból majd hajókázok a Néván, és belefér egy sushi is hahaha :D Áldozatot kell hozni, de ha az ember ráérez a dologra, akkor már nem is lemondásként tekint arra a pénzre, hanem befektetésnek :)

      Törlés
  4. Nagyon nem szeretem ha valaki más pénztárcájában turkál. A bloggereknél ezt sokan jogosnak érzik és szinte számon kérik, hogy honnét van erre meg arra pénze az illetőnek.
    Mindenki mást szeret, mindenkinek más a szenvedélye. Egyébként blogger körökben azt vettem észre, hogy attól a szeme sem rebben senkinek, hogy ha valaki 4000 Forintot kiad egy körömlakkra (és láttam olyat, hogy az illető 5-6 darabot vett kapásból). Mindenki ájuldozott hogy milyen szuper.
    Én meg vettem egy 4000 Forintos teát (igen, nagyon szeretem a Kusmi teát és úgy érzem évente 1-2 alkalommal megéri kiadni rá ennyit) akkor valaki rögtön számon kérte, hogy normális vagyok e. :D

    Mindenkinek mások a prioritások az életében. Van akinek százret érő körömlakk gyűjtemény kell, más megveszi a legújabb MAC kollekciót, van aki 15-20 ezret költ rendszeresen Yankee Candle üveggyertyára.
    Szerintem mindenkinek a saját magánügye, hogy mi az amire pénzt áldoz.
    Én úgy voltam vele, hogy nagyon szerettem volna egy luxus ecsetkészletet, de mivel épp házfelújítás közben vagyunk, így annak a 30-40 ezer Forintnak van jobb helyet is most. Így beértem a Sigma dupe ecsetekkel.

    Persze vannak extrém dolgok, amikor ezek átmennek betegessé. Én olvastam olyat, hogy az illető inkább nem vesz új cipőt, vagy nem csavarja fel a fűtést a lakásban, de a körömlakkokra kell hogy legyen pénz. :D Ez is az ő magánügye, csak szerintem ez már komoly probléma.

    Az utazás szuper dolog és nekem is nagyon hiányzik, de sajnos az életem, párja olyan munkahelyen dolgozik, ahol tavasztól ősz végéig sokzsor reggel hattól estig dolgoznak, heti hat nap. Nyáron van egy hét szabija, illetve télen van 3 hét leállás, de ilyenkor örül ha otthon lehet és pihenhet. :) De már megbeszéltük, hogy 1-2 év múlva szeretnénk azt a 3 hetet Indonéziában tölteni. Sőt én úgy vagyok vele, hogy inkább lemondok majd a puccos esküvőről is és abból a pénzből elutazunk majd valami bakancslistás helyre. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak ilyen drága körömlakkok? :DDDD Jól van, látszik mennyire vagyok otthon ebben, de lényegtelen is! :D Először megijedtem, hogy félre értetted, hogy sokat hoztam fel a beautybloggereket, de felőlem tényleg mindenki azt csinál a pénzével, amit akar. Ez a teázás is tök jó dolog, én a kávéval vagyok így, bár nem vettem még ilyen drágát (majd talán egyszer), de ragaszkodom a kávézásokhoz :D Szerencsére még nem lettem kifosztva, vannak baráti helyek, de azért na.

      Egy fokkal nehezebb úgy mozogni, ha valaki helyhez kötött, vagy épp a párja, és meg is értem, hogy meló után inkább csak pihenni akar az ember! Remélem összejön Indonézia, biztosan fantasztikus élmény lenne!
      Én még az esküvőmet sem szeretném hagyományos módon lerendezni, én is inkább utaznék helyette, vagy máshol tartanám (valami jó kis egzotikus szigeten :D), akkor kettesben a barátommal, és utána meg felfedezni a világot. Néha gyerekes ábrándnak hiszem ezeket, de sosem lehet tudni! :D

      Törlés
  5. Én is utazás párti vagyok inkább :) Mondjuk a beauty dolgoktól én is messze állok, de a ruhákat nem vetném meg. Viszont most az utazásra való gyűjtögetés is háttérbe szorul, hiszen itt van most Jasmine hercegnő és bizony viszi a pénzt rendesen a háztól. De nem számít én jó gazdi akarok lenni :)

    VálaszTörlés
  6. Remélem, hogy ez a bejegyzés nem dühből jött :D
    Én nagyon szívesen költök élményre, viszont nagyon ritkán megyünk el bulizni és alkoholra se költünk, viszont nekem a dolgaim máshogy alakultak, mint neked. Az egyetem utolsó évében ismertem meg a vőlegényemet, ami miatt az egyedül kalandosan bejárjuk a fél világotból az lett, hogy szeretnénk egyre több helyet felfedezni együtt :) Én ezzel teljesen elégedett vagyok, itthon is és külföldön is nagyon jó élmény együtt lenne és ismerkedni az ismeretlennel. Néha azért irigyellek természetesen :D
    Most pont abban a szakaszban vagyunk, hogy élvezzük a befektetett munka gyümölcsét...régen egy nálam több évvel idősebb csaj mondta, hogy higgyem el, hogy hiába szép az egyetem meg a szabadság, nagyon jó érzés lesz a saját fizetésedből megvenni, amire vágytál, de nem tehetted meg. És igaza volt! Az egyetemi évek alatt annyira lerongyolódtam, hogy az elmúlt fél évben kezdtem el igazán magamra költeni. Előtte már megvolt a lakásfelújítás, most az autó, nyáron pedig az esküvő. Rosszul esik, hogy sokan sokfélét gondolnak emiatt rólunk és lesnek bele a kasszánkba fejben, pedig fogalmuk sincs, hogy mennyi munka, vér és verejték van benne. Sajnos sok az irigy, de tétlen ember, nem szabad velük foglalkozni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem nem így látszott, hogy dühből írtam volna :D
      Amúgy mindenkinek máshogy alakul az élete, nem mondom, hogy nincs meg bennem ez a pasival felfedezős dolog (amit remélem mi is megvalósítunk :)), de épp ez a jó benne! Minden csak nézőpont kérdése, ti már túl vagytok a "nagyobb" feladatokon, én meg mondjuk eddig még sehol nem tartok ilyen téren :D De ez sem baj.

      Ez a más pénztárcájában való turkálás meg egyre inkább elterjed, és sokszor tényleg csak a jéghegy csúcsáig jutnak el az emberek, a mögöttes munkáról fogalmuk sincs. Én egyébként nem foglalkozom ilyennel, csak szerettem volna egy tengeralattjáróról készült képet mutatni a jéghegyről :D

      Törlés

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.