{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Szülinapi kiadás :)

A tegnapi nagy pörgésben sajnos nem jutott időm a VKP-ra és mégiscsak szülinapot ünneplünk, khm! Igen-igen-igen a Vigyázz!Kész!Posztolj! betöltötte az első évét, amit ezúton is köszönünk Szilvinek! Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy az egyik legjobb blogger-kezdeményezés, hála ennek sok-sok új blogot megismerhettünk és fejthettük ki a véleményünket! Személy szerint áprilisban álltam be a sorba, több-kevesebb sikerrel írogattam is, viszont ezt semmiképp sem akartam kihagyni :)

Mivel saját magunk által választott témáról lehet írni, ezért úgy gondoltam, hogy feldobom egy picit a dolgokat. Én is úszok az árral, perpill minden kívánságom 8 óra egybefüggő alvás, így a legkézenfekvőbb témáról írnék, ami minden egyes posztnál meg van: én! :) Hogy kicsit kreatívabbra vegyem a dolgot, az angol ABC-t hozom segítségül és minden betűhöz rendeltem valamit, ami számomra igaz, vagy fontos. Vigyázat, tömérdek mennyiségű személyesség és kép! 



MFJ - VISSZATÉRÉS

Meg sem merem nézni, mikor írtam utoljára My Fitness Journey-posztot. Ez sem véletlenül történt, ha éppen hízókúrán lettem volna, akkor szíves-örömest posztoltam volna két sushi/csoki között, amibe belefutottam még az utolsó pétervári napjaimon.
A pénteki Fitness Friday posztban a rendszerről dumáltam hosszú sorokon át, amit ismételten visszavezethetek az én állapotomra. Ugyanis mikor hazajöttem, még semmi nem volt. Voltak terveim, széthúzóak, még a lakhatásom helye sem volt biztos (3 városon gondolkodtam, végül otthon maradtam :)). Mikor már lementek a szokásos körök, és találkoztam Magyarország egyharmadával, és kiittunk vagy 2000 cup of coffee-t, akkor ébredtem rá, hogy most aztán tenni kell valamit.




COFFEETIME-CHALLENGE 2015 - 9/50

Helyszín: Macchiato, Hévíz
Időpont: 2015. január 30. délelőtt 11 óra
Kivel: Patrik
Mit: cappuccino


COFFEE


Klasszikus cappuccino, tejhabbal 170 ml-es kiszerelésben. A kiszolgálás jó, fel vannak készülve az oroszokra is. Ezt is persze le kellett ellenőriznem :D 
Ugyanis számlát kértem a fizetésnél és csak pillázott a pincér ... Oroszul meg megértette, mi?! :D Nos, sebaj, gyakorolni sosem árt - mindkét oldalról :)

10/10




FITNESS FRIDAY #4

Mi, csajok lényegesen emocionálisabban állunk a dolgokhoz, mint a hímegyedek. Míg a pasiknál maximum 3 szmájliban lejátszható egy nap, addig lánylétünkre reggelenként felülünk egy érzelmi hullámvasútra és supermarioként gyűjtögetjük az érme alakú érzelmeket – éppen amelyiket sikerül elérnünk, még ha csak véletlenül is. Ding-ding.
Ugyanígy vagyunk az életmódváltással is: egyszerűen érzelmi oldalról kell ezt is megközelítenünk. Ez az a dolog, amit nem a pasinkkal tárgyalunk meg, hanem a BFF-ünkkel 1 kávé/2 üveg bor közben. A fő kérdés, hogy hogyan lehetne beépíteni az „életmódváltósdit” az életünkbe. Nos, ahogyan egy jó párkapcsolatnál, úgy itt is kellenek a jó alapok, amire lehet építeni. Nem árt, ha van egy rendszer az életünkben – még ha csak kezdetleges és/vagy szar is, de legalább van. Mert vannak viszonyítási pontjaink, mint: suli/meló/gyerek, tehát használhatjuk azt a híres kombináló agyunkat végre valami hasznosra: úgy bizony, kombinálni!



COFFEETIME-CHALLENGE 2015 - 8/50



Helyszín: McCafé, Veszprém

Időpont: 2015. január 30. délelőtt 11 óra
Kivel: Barbi
Mit: nagy cappuccino


COFFEE

A McCafé kávéival már régóta ki vagyok békülve. Egyrészt igényesen csinálják, nem csak alapváltozatokkal (talán ismerős az eszpresszó-cappuccino-latte kombó, max egy kis ír kávéval kiegészítve). Nem hazudtoltam meg magamat, óriás cappuccino jött, látott és győzött!

10/10





BLOG-SZÉPSÉGHIBÁK


A fejembe vettem már, hogy írok egy kis bloggeres „megmondom a szerintem tutit”. Amíg ez gyűlik bennem, addig megosztanék egy kisebb listát az idegesítő dolgokról. Ezek most nem a blog kinézetét, vagy olvashatóságát érintik leginkább (gondolok itt a rikító/cifra betűkre – erről majd máskor), hanem azok a kényelmi funkciók, amit kezdek megszokni, és pont olyankor futok bele 1-1 blogba, ahol ezek a pontok miatt élvezhetetlen a blog. Persze ez egy egyéni lista és biztos, hogy lenne még mivel bővíteni, de most ennyi jutott eszembe – első körben :D




FIRST 3 WEEKS

Szokás mondani, hogy ami késik, nem múlik. Ez így is van, mint látható érkezik ez a poszt is, amelyben elregélhetem, hogy mit csinálok otthon 3 teljes hete. Ugyanis kereken 3 hete landoltam a Liszt Ferin, 8 órás utazás és várakozás után görnyedve – mert a bőröndöm húzókája benn ragadt – botorkáltam kifele a családhoz. Meg a nagy transzperenshez, amit húgom rajzolt – kávéval és pink szívecskékkel, csak hogy kapcsolódjak a tegnapi jeles eseményhez.
Egy ideje nem szeretek akkor írni valamiről, ha folyamatban van. Abból bizony csak és kizárólag lelkibazdmegolás lenne, viszont konklúzió nélkül. Amit elnevezhetnék inkább rinyálásnak, arra ugye meg senki nem kíváncsi. Úgy van, még én sem. E helyett hagytam, hogy teljenek a napok-hetek és eljussak egy szintre, mondhatni a hegytetőre, ahol látom az előttem álló utat a következő célállomásig.


COFFEETIME-CHALLENGE 2015 - 7/50

Ismét egy olyan helyre látogattunk el, ami már-már törzshelyemnek számít. Két nagyútról hazatért leányzó ideális, csütörtök esti kávézásának színhelye. A város közepén, a délután 5 óra már sötét, így minden kivilágítva. Igazából ezen a napon jöttem be először a városba, és ekkor kezdtem el felébredni: hogy tényleg otthon vagyok. És csend van. Egy megyeszékhelyen, délután 5 óra után már szinte nincs élet. Így tértünk be ketten egy kávéra…


Helyszín: Daiquiri, Veszprém
Időpont: 2015. január 29. délután 5 óra
Kivel: Marcsi
Mit: tejeskávé tejhabbal








COFFEETIME-CHALLENGE 2015 - 6/50

A #CoffeeTimeChallenge2015 nagyon jól halad (amit ezzel a hashtaggel láthattok is Instagramon), olyannyira, hogy már 7(!) CoffeeTime-os poszttal vagyok lemaradva. Az elmúlt évhez képest már konkretizáltam a számokat (tehát az 50 kávézást), valamint az ismétlésre nem adtam lehetőséget. Ez annyit tesz, hogy ugyanazon a helyen megfordulhatok, viszont az ide bekerülő kávézó-társak nem lehetnek kétszer a kihívásban.

Így bár már 12 kávézáson túl vagyok, ők javarészt a közeli körömből kerültek ki, és hazaérkezésem után adódott a kávézási lehetőség (mert ugye erre mindig vevő vagyok :D).
A posztok felépítése nem fog változni, a kávézó-partnerek képét viszont nem minden alkalomban fogom kitenni (sokan nem szeretnének képet magukról, viszont csak a kávézás során készült képet szeretnék kirakni). Valamint a sztori résznél is lehet kevésbé személyes jellegű írás: nem feltétlenül a kávézó-partnerhez kapcsolódva, lehet, hogy éppen beszélgettünk róla, vagy megemlítettük, vagy a beszélgetés után ezen kattogtam. Ezúttal megnyitom a magyarországi CoffeeTime-okat, ezek mind itt készültek :)





BLOGOLÁSI KELLÉKEK - AVAGY HOGYAN KÉSZÜL?

Bár már írtam egy – vicces/szarkasztikus – posztot arról, hogy hogyan készül egy poszt, viszont magára a tényleges fizikai születésére nem nagyon. Legalábbis nem Natushkásan, vagy ahogy az A cup of my life háza táján történik. Megpróbálok összeszedni minden kis részletet, bár azt hiszem vagyok annyira random, hogy minden egyes posztot máshogy írok.

Nem úgy kell elképzelni, hogy tipikusan a kedvenc íróasztalomnál ülök – hja, mert hogy egy van – és mécseseket szaglászva jön az ihlet. Olvastam ezeket a meghitten írt posztokat, komolyan Pinterest-szagú (de ezt most pozitívan értem), de én valahogy nem tudom beleképzelni magamat.





SZENTPÉTERVÁRON INNEN ÉS TÚL



Nem véletlen, hogy egy-egy hosszabb út után jó pár nap/hét eltelik, mire egy visszatekintést tudok írni. Az első napok álomszerűek, mint ahogy az utolsó, indulás előtti hét is.

Előkerülnek a to do-listán maradt dolgok megnézése/kipróbálása, miközben fél lábbal már az ajtón kívül állunk a súlylimitet remélhetőleg nem áthaladó bőröndjeinkkel. Belekerülünk egy fekete lyukba, az időt egészen máshogy érzékeljük, érzések színes palettája pörög bennünk. Euforikus állapot: lehet, hogy soha nem térünk vissza?!

Az utolsó napok jobban hasonlítanak egy éppen új adagjáért esdeklő drogfüggő napjaihoz, mint egy „normál” emberéhez. Érzem, ahogy ürül ki az anyag és mindjárt felébredek. Kurvára nem hiányzik az érzés, de tudom, hogy minden álomból fel kell kelni.





VERSATILE BLOGGER DÍJ

A blogszülinapos bejegyzések egyikében említettem, hogy a blog már kapott már 3 díjat, viszont a harmadikról még nem számoltam be. Szandi lepett meg vele (euforikus érzés volt egyrészt a hazajövetel utáni napokban megkapni, másrészt épp a blogszülinapi videóval szenvedtem :D), igazán örültem neki (még ha ez annyira nem is látszott, de tény, hogy eléggé el voltam agyilag :)).
Ezúton is szeretném megköszönni, jó érzés, hogy így vélekedsz a blogról (és rólam). A Versatile-awardhoz természetesen kapcsolódik néhány feladat is, egészen pontosan kettő. Miszerint 7 dolgot elárulok magamról (ezt nehéz lesz összeszedni, annyit pofáztam mostanság magamról), valamint a díjat 15 bloggernek kell továbbadni. Számomra ez kiesik, viszont eddig még SOHA nem adtam tovább díjat, viszont 1 év után már úgy érzem, hogy megismertem elegendő blog(ger)t, így ha nem is 15, de néhány kiválasztásra kerül.




ELSŐ BLOGSZÜLINAP - LELKIBAZDMEG STYLE

A napokban töltötte be a blog az első évét (taps). Nem mondanám a gyerekemnek, inkább egy bébiállatnak, aki az első hónapokban bukdácsolva járkált, de az év harmadik harmadában magára találva billegett. Azt hiszem a legjobb alkalom, hogy leírjam: miért, hogyan és honnan kezdtem… valamint, hogy hova jutottam :)

Az írás mindig is velem volt, az első naplóm egy sárga virágos, keményfedelű füzet volt, amit  9 évesen kezdhettem el írni, természetesen csak az aznap átélt hatalmas és világratörő terveimről, vagy éppen pofáraeséseimről. Ha jobban belegondolok, ez most sem változott sokat. 2010 nyarán, hosszú gondolkodás után meg mertem nyitni az első webnaplómat. Írogattam serényen, talán ha kinyomtatnám az eddigi írásaimat, akkor egy 10 kötetes könyvsorozat ki is telne :D





COFFEETIME-CHALLENGE 2015 - 5/50

Az utolsó kávézásom Szentpéterváron az egyik legrégebbi kávézóban, a Severben volt még a múlt héten (de furcsa ezt így leírni). Azóta már otthon vagyok és mégis ma esett le, hogy tényleg otthon vagyok. Hát ez ilyen… Mélyebb gondolatokba nem is mennék bele, inkább felidézném azt a röpke órát, amit az orosz tanárnőmmel és egy barátommal tölthettem a Diótörő balett-előadása előtt.




Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.