COFFEETIME X+1

Nem különleges kávét fogok bemutatni, ezért is nem maga a kávé köré szeretném felépíteni a posztot. A Starbucks kávéi világszerte boldogítják a kávéfüggők mindennapjait. Magyarországon nincs sok belőle és valószínűleg az ára, valaminint a „márka” miatt gondolják sznobnak. Az mindenhol ugyanannyi, legyen szó Phoenixről, Helsinkiről, Alicantéról, a hiba ismét kis hazánk pénzügyi mocsarába keresendő, de a politikai tartalmat inkább el is süllyeszteném oda, mert ez a blog nem erről szól. Szentpéterváron nem csak a Starbucks, mint nagy kávéhálózat működik, ezért sem tűnik ki annyira, mint nálunk.






Kávézópartnerem Samuel volt, aki Burundiból (Afrika) érkezett tanulni, és meglepő módon jól beszél már oroszul. Az orosz talán jobban is megy neki, ezért általában keverve beszélget velem: angolul beszélünk, néha átvált oroszra, ha kényelmesebbnek tartja, aztán visszatér az angolra.

A havas délutánt nem akartam a koliban tölteni, így elmentünk a városba, méghozzá az egyik giga plázát vettük célba elsőként.  1 óra után én feladtam, inkább hétköznap délelőtt kell ide jönni, mert túl sok(k) ennyi ember egy helyen.
Már írtam az igen kedvelt büfés éttermekről, most is ilyenbe mentünk estebédelni. Olcsó, házias jellegű étterem, van egy kis menza-hangulata a tálcák, valamint a sorban állás miatt, de az összes „kaszt” képviselteti magát. Az étterem pedig étteremként néz ki, igényes asztalok, romantikus világítás, kellemesen szellős elrendezés.





Vacsi után végre eljutottunk piciny szívem Mekkájába. Egyébként nagyon bírom ezeket a kávézásokat, legfőképp a rendelést:

A tömegnyomor és esetleges bénázásaim elkerülése érdekében angolul szoktam kávét kérni, így tegnap is így tettem. Magamnak a szokásos karammel-macchiatot, míg Samnek egy kávét kértem … A táblán kábé 1 méter hosszúságú, kurva hosszú szó (72-es betűméret, cirill betűk), amit szemüveg és gyors cirill olvasás nélkül kellett tálalnom a srácnak. Jó, én röhögtem közben :D
A kedvenc pillanatom ilyenkor, amikor már angolul kérdezi a pultos srác, hogy mégis hogy hívnak és szemrebbenés nélkül mondom, hogy Natasa. Azt az arcot érdemes megnézni, a srác szemei elkerekednek, látszik, hogy nem tudja összerakni a kapott információt, így csak annyit kérdez, hogy ezt mégis hogyan hoztam össze. Haha. Ha




Az időjárás eléggé szépen el tudja nyomni az ember hangulatát. Persze, hogy sokkot kaptam az októberi havazástól, amikor az én szótáramban sosem létezett ősz és havazás egy lapon, nem hogy egymás mellett!

Mindenki életében vannak mélypontok, de mindig azt mondom, hogy olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. Szóval szimplán nem kell stresszelni, amit persze az adott időszakokban kurva nehéz megérteni és felfogni, na meg a legfontosabb:




ELHINNI!




Rengeteg mindene lehet pörögni, rengeteg lehetőség lehet előttünk és néha nehéz dönteni, hogy melyik a leghelyesebb, a leghasznosabb vagy melyik az, amelyik a legjobban megéri. Hiányzik a világosan látás, a könnyen megértés, megérzés, rávezetés.

Hiányzik valami és ilyenkor jó kitölteni az űrt. Keresni valami újat, új dolgot kirpbóálni, más – ismeretlen területre lépni.

Jöhet egy újabb kihívás, ami annyira felpörget, hogy már-már megfélemlít. Sok energiát felölel, de az energia-többlet majd visszatalál és kellőképpen tol előre ahhoz, hogy tisztábban lássuk a ködös dolgainkat. Szóval én is így tettem. Találtam. Megijedtem. De azért élek a lehetőséggel…
Napokkal ezelőtt találtam egy igazán erőt adó és motiváló idézetet. azt hiszem nem is kell többet mondanom:
The only thing standing between you and your goal is the bullshit story you keep telling yourself as to why you can't achieve it.” - Jordan Belfort


Kép forrása: Pinterest



2 megjegyzés

  1. Hat ez a kave vasarlas valami hihetetlen. Ez tetszett. Vicces volt. De nagyon motivalo is a posztod, foleg az utolso ket bekezdes es az idezet. Tetszett. :)

    VálaszTörlés

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.