WELCOME TO THE GHETTO, BABY!

FRIDAY, FRIDAY, FRIDAY!


Általában a péntekeket mindig várom, elég sok crazy emberke jön, most meg alig van ember. Ezért is tudok most pötyögni Nektek délután 5 körül. Ma koffeinadag 3 kávéban pipa, mint ahogyan 3 nyári napra elegendő hőség is megadatott máma. Két napja kezdődött el az a fajta nyár, amit legtöbben csak a szoláriumban érezhetünk (mondom én, aki egy kezén meg tudja számolni hányszor hagyta magát mesterségesen barnítani). Na de kanyarodjunk vissza valami sztoriféleséghez, ha már a melónapokról nem sok minden kirívó történik, akkor talán a szabadnapomon igen ;)


Szóval a day offom eddig mindig keddre esett, így most is. Eredeti tervként egy kis shoppingolás lett volna, miközben szerzünk egy kosárlabdát, hogy estefelé mehessünk egyet játszani Danival. Hát persze minden szép sztori így kezdődik, csak semmi izgalom, csupa unalom…
Első durva dolog, hogy délelőtt 11 után elindultunk gyalog a belvárosi rész felé. 60 fok árnyékban, pasik egy laza omlettet összedobhatnak fél óra alatt, hahaha. Közben betaláltuk a polgármesteri hivatalt (ha jól értettem :D), szóval íme:




Nem tudom, hogy a víz, a levegő, vagy mi teszi, de eszméletlenül száraz a bőröm, alapból mínusz 100-ról indulok, van hogy éjszaka arra kelek, hogy a bőröm krémért kiállt. Nos a talpamat sem kímélte, és valószínűleg nem a legkényelmesebb-komfortosabb szandáljaimat hoztam el. Ebből kifolyólag gyök kettővel haladtam, mire Dani megelégelte és inkább leültetett kávézni. Okos gyerek, nem mondtam még? :D
Szóval végre valami ínyemre való ebben a kurva melegben, megspékelve egy kis kekszes-őzgerincszerű sütivel, nem tudom mi a pontos neve.



Fél órán belül megjelentek Dani haverjai, nos és itt kezdődött el az igazi ténykedés. Ne is menjünk haza, együnk valami seafoodos cuccot a belvárosban. Hááááátjó, én amúgy sem vittem túlzásba eddigi életem során, így a legközelebbi seafood-étterembe be is tértünk, Dani kiválasztotta a halakat, kagylókat és le is ültünk. Itt ez úgy működik „első szinten”, mint egy bolt: ki van rakva minden, mint egy hús-pultnál, megmondott melyikből mennyit, kifizeted, aztán vagy elviszed, vagy ott eszed meg. 

Lehet válogatni :)
Mi a második opciónál maradtunk, így előbb a kagylókat kezdték megfőzni, majd a rákot, végül a halat és akkor egy kis fecnivel rohangálsz, ha meghallod a sorszámodat. Welcome drinkként egy vödörnyi sör és chips, a vödröt legalább még tízszer újra hozták, én persze nem alkoholizáltam annyit, mint a srácok :)

KÉPletesen erről van szó:

Előétel hahaha :D













Az ő társaságukat kellett élveznem :D Lassan már egész jól megy a "hakuna matata"-nyelvjárás haha


4-kor az étterem bezárt, és csak este nyit újra, így át kellett mennünk egy kávézó-söröző féleségbe, ami  túloldalon volt. Szerintem ennyi sör bőven elég lenne 20 embernek, én a 90%-ból ki is maradtam, inkább kávézni akartam volna… Hát most rosszul tettem, életem leszarabb kávéját ittam! Black and white néven fut, ami csodálatos emlékeket ébresztett bennem, de sajnos meginni az ittenit már nem tudtam :D Zúzott jég és kávé, a fagyi is porízű, bahhh.

Hogy őszinte legyek már kinézetre sem guszta :D Totál kóla beütése van


8 után fogtuk magunkat és hirtelen ötlettől vezérelve a srácok kitalálták, hogy irány Alicante. Igazából miért is ne, max aludnék, szóval mentünk. Másfél óra a villamos/vonat/mittudoménmi, aztán egy kis helyi 4es/6osozás és meg is érkeztünk a GETTÓBA.


„WELCOME TO THE GHETTO, BABY!”


Dani mintha enyhén utalt volna a fenti mondattal, hogy Hófehérkét meghozták a sötét erdőbe :D Nem is tudom hogy szemléltessem… Képeket nem csináltam, a telóm lemerülőben volt, de azért próbáltam megfigyelni, mint valami riporter :D

Ez nem az a fajta gettó, ahol öldökölnek (legalábbis nem láttam semmi erőszakosat). Itt élnek a feketék, legtöbbjük Afrikából, plusz rengeteg muszlim, és ahogy megtudtam a spanyol cigányok is. Nem mondom, hogy a tisztaságáról lesz híres a környék, meg van a feelingje. Egy kicsit emlékeztetett arra  gettóra, amit egy éve Bronxban tapasztaltam. Nem mondom, hogy egyedül, ismeretlenül fasza hely lenne számomra, de semmi atrocitás nem ért.

Az első helyszín egy bolt volt, annyira tipikusan filmszerű: 3 műanyag, összecsukható szék, rajta 3 feka söröznek. A mámmá vezeti a boltot, akár hajnalokig is elüldögélnek itt, beszélgetnek az élet nagy dolgairól. Néha elhalad egy-egy muszlim-csoport, megkínálnak engem is mindenféle itallal, de inkább csak ültem és szemlélődtem. A srác, aki jött velünk kétféle italt is vett, de mindegyik botrányosan szar volt. Ilyenkor azért örülök, hogy a 19. század végén feltaláltak egy csodálatos szénsavas üdítőt, ami a Coca Cola nevet viseli. És ez szinte mindenhol ugyanolyan ízű (persze függ az ország édességmániájától, tehát az usabeli eléggé ihatatlan volt, de ez jóóóó).

Utána kocsival továbbálltunk egy bárszerű helyre, ahol kaját is szolgáltak fel. Gondoltam lefojtom az ebédet egy kis vodka-naranccsal, de NEM VOLT VODKA. Jó persze, úripicsa vagyok, mit várok én a gettóban? Szóval maradt a Redbull, szálltam is vissza a székemre, aztán csak hallgattam a spanyol dumákat.

Daninak van a környéken lakása, így ő sok mindenkit ismer. Két csajjal ültünk le, én persze csak hallgattam mivel a spanyol-tudásom még mindig a béka segge alatt van :) Aztán az egyik csajjal beszélgettünk, és milyen kicsi a világ? Mondta, hogy csak egyszer volt Magyarországon és nem is Pesten, hanem VESZPRÉMBEN. Na itt lefordultam a székről (veszprémi) lévén. Középsulisként járt nálunk, tényleg meglepő, hogy eljövök egy városka gettójának közepébe, és valaki ismeri azt a várost, ahonnan jövök.

2 fele én kezdtem kidőlni, szóval amerre mentünk én kábé csak aludtam :D Reggel 10-kor már a villamoson ültünk hazafelé 2-kor meló. Tudjátok, csak a szokásos. Mondjuk első alkalommal találkoztam magyar turistákkal! Jófejek voltak és vettek egy képet.


***


Kereken ma 4 hete, hogy kijöttem. Nem mondom, hogy nem voltak nehéz pillanatok, sőt szerintem az első három napban ha lett volna rá lehetőségem, lehet hogy vissza is fordultam volna :) Nehéz volt belerázódni az ilyesfajta melóba, de például múlt héten elég jó volt a képeladás. Most sajnos pangás van és ha nem lenne Dani (akinél lakhatok ingyé’), már nem lennék itt, mert pénzügyileg perpill nem elég fényesek a dolgok. Bár mindenhol eléggé megindult a nyár, itt kicsit pangás van az előző hetekhez képest, kevés az angol turista (akiket hiányolok, mert nélkülük uncsi az élet :D), helyettük sok spanyol, francia és meglepő módon az OROSZ (MINDIG mondom, hogy sosem tudhatja az ember, hogy a körülöttünk levők milyen nyelvet tudnak… Szegény oroszokat én is el tudnám küldeni néha melegebb éghajlatra. Ehelyett csak szépen kedvesen odanyomok egy köszönömöt oroszul és elvonulok, muhahahaha).

Ezen a héten valamiért rettenetes módon hiányozni kezdett az előző nyár. Ég és föld, annyira fáj az egész eddigi procedúra, ami előző évben már elkezdődött. Talán sosem éreztem ekkora veszteséget még, mint most a nemlétező amerikai nyaram miatt. Nem hasonlítom össze a helyeket, egészen más érzelmeket táplálok az óceán túlra, és inkább csak az emlékekben úszok, néha talán a miértekben és a meg nem történt dolgokban. Tényleg van az a hely, és az az érzés amit mindenkinek éreznie kellene, amikor odaér ahová tartozik vagy jól érzi magát. Nem feltétlenül akarok lelkibazdmegolós posztba hajlani, szóval itt le is állok. Azt hiszem 1-2 okból kifolyólag elég keveset írok a tényleges érzéseimről, mert bár jó kis sztorik vannak itt, de egészen másképp élünk meg dolgokat mi, emberek.
Kicsit kifordítva érzem magamat, persze természetesen, ha változunk, de én mindig jófelé szeretek változni, most nem feltétlenül érzem így. Lehet, hogy túl sok itt a D-vitamin :) Félidő, amikor ugyanannyi múlt már el, mint amennyi előttünk van; félidő, amikor a focicsapat még válthat stratégiát a meccs megnyeréséhez. Mindenhol lehet 180 fokos fordulatot venni, szarból várat építeni. Amúgy is ez lett az új hobbim: szarból várat.



 RANDOMSÁGOSSÁGOK

Az úriembert már láthattátok fészbúkon, ő Paco, a legmenőbb szupermen!



Volt olyan, mikor szimplán mindent itt hagytam volna a faszba - így szépen nőiesen. Aztán végülis Antonioék megmentettek egy kis endorfin-bombával :)





2 megjegyzés

  1. En mar regota erzem - teged olvasva ismerve- h talalkoznunk kellene. De ezt a gondolatodat olvasva:"Tényleg van az a hely, és az az érzés amit mindenkinek éreznie kellene, amikor odaér ahová tartozik vagy jól érzi magát." muszaj kernem, hogy irj, meselj meg errol az erzesrol. Mert bennem melyen nagyon dolgozik egy elvagyodas erzes... Ezert (is) erdekel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon jól esik, amit írsz, egy kávéra mindig vevő vagyok ;) Fogok erről írni mindenképp, bennem is elég erősen dolgozik/zott, ezért is megyek, amíg lehet! :)

      Törlés

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.