Let's see what happens next

Egyszer csak eljön és nincs tovább. Mindent megtettél, sőt még annál is többet, de a lufi kipukkad és Te ott állsz egyedül. Minden hiába, bőghetsz, verheted az asztalt az öklöddel, mindegy lesz már.
Nehéz szembe nézni ilyenkor bármivel és bárkivel. Aki igazán megért az nem fog sajnálkozni, hanem seggbe rúg és azt mondja, hogy „baszki, Te innen is felfogsz állni! Mert úgy ismerlek Téged, hogy eddig is szarból várat csináltál!” Másképpen nem megy, és most szar is, meg fáj is, de elmúlik. Az idő az, ami segíteni fog, Te meg kurvára röhögni fogsz majd ezen. 

Tapasztalatnak jó volt és még megtanulni azt, hogy a jelenben élj! Hiába várod mindig a következő projektedet, ha nem tudsz a jelenben élni. Értem én, hogy pont az éltet, de talán ebből is láthatod, hogy most úgy érzed elveszett egy év. Éltél is valamennyire, változtál is jó irányba, sokkal szabadabbnak érzed magad, de Te is tudod legbelül, hogy lehetett volna még mit a tejbe aprítani. Na de most már mindegy. Sajnálni semmit sem sajnálunk, tudod mit mondogattál régebben, nem? Ha fáj, akkor fájjon! Nem holmi instant érzéseket akarsz megélni, hanem a pofáraesést is 100 százalékosan, hogy tényleg érezd.



Eltelt három nap, a szokásosan bevethető lelkibazdmegolás elleni körök letudva, mint a Szex és New York 1-2 és random sorozatrészei, felesleges pénzköltés ruhákra – csak mert megérdemlem – egy kis munka a csúcsforgalomban a Balaton parton, néhány helyrerázó beszéd a barátnőkről (akik SOSEM mondják, hogy sajnálják, mert tudják, hogy ettől nem leszel előrébb), egy üveg finom cuvée, amit ezentúl hivatalos bajtársnak állítottam ki… Ezek mind meg voltak, 3 napot adtam magamnak, hogy összevakarjam magamat, kibőghessem amit ki kell, aztán pedig elengedjem az egészet.

Most azért érzem könnyebbnek, mert az első nagy NEMnél úgy álltam ott, mint egy kaktusz a nagy sivatagban: semmi B-terv,  csak is én egyedül a semmi közepén. Nehéz feldolgozni, és igazából csak felejteni akarok, álomszerűen megélni, hogy volt egyszer valami, amit akartam, de inkább csak egy álom volt.



Valamiért most másra kell összpontosítanom, másfelé evezek az élet tengerén. Még mindig úgy érzem, hogy egy korszak lezárult, most keresnem kell önmagamat, mennem kell, felfedezni mindent, csinálni, hajtani a dolgokat. És picit leszarni, lebegni az éterben abban az értelemben, amikor nem számít mi lesz holnap. Nem rágörcsölni a következő lépésre, csak hagyni, hogy minden történjen, mert úgy még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy!

Persze nehéz még jópofát vágni, mikor mindenhonnan kapom a most már nem kívánt képeket, kérdéseket, meghívásokat, de majd könnyebb lesz. Ugyebár ami nem öl meg, az megerősít. Hát akkor én igazi Schwarzenegger leszek!
Rinyálásokat itt befejeztem, lezárom, amit kell. Kiterjesztem a dolgokat, felkaparom magamat. Végülis itt a nyár (amire már régóta vártunk), forróság van, 5 évnyi bölcsességre tettem szert, az élet még mindig szép (még ha most nem is látom annak), és ki tudja még mi lesz nyáron!




Ennek megfelelően végre rendet raktam a szobámba, ami általában az aktuális hangulatomat mutatja be épp mindig. Rend van a fejemben, tehát máshol is. Újfajta RESTART, ezt a gombot sikerült már párszor megnyomnom, szóval most is menni fog. A blog persze folytatja útját, hasonlóan magamhoz még nem tudom merre és milyen irányban, bár nem panaszkodom, vannak terveim későbbre :)


Konklúzió

A múlt már elmúlt, a jövő pedig még nincs itt, ezért van nekünk egy jelenünk, hogy abban éljünk. Nem kell várni a péntekre, a hétvégére, a nyárra, a karácsonyra, a jó pasira, az üveg vodkára, az elköltözésre, az összeköltözésre, a nyaralásra, az évfordulóra … A jelen pont azért jó, mert pont kéznél van. Készülni és tervezni persze nem felesleges, de csak egészséges mennyiségben és minőségben, csak is az alapkoncepciót felállítva.
Másrészt és már nagyon elcsépelt, de minden ÉRTÜNK és nem MIATTUNK történik. Hiányzik a régi énemből a „leszarom” stílus, bár kezdem már előkapni néha. Picit sodródni, hagyni, hogy az élet vigyen és majd csak történik valami.
U S A … Itt véget ért egy darabig számomra, kíváncsian várom a következő fejezetet!








2 megjegyzés

  1. Egy hatalmas 'danke sőn'! Más az oka, de a szitu hasonló...a szarból kéne várat gyártani..motiváltál rendesen! /Snoopy/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon örülök neki! Csak is előre, hajrá! :)

      Törlés

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.