helyzetjelentés

Sziasztok!


Végre eljutottam a gépig, és agyilag is oda, hogy írjak. Ismét kisebb technikai problémákba ütközünk, képek nem lesznek! :D Az egész sztori ott kezdődött, hogy az oldschool, de független telefonomban nem működött a spanyol kártya. Így aztán a „normális” telefonomat akartam kikódolni, hogy akkor már netezni is tudjak. Kellett egy hét hozzá, mert a feltörő program is egy nap alatt töltődött le, aztán az én telefonom sem éppen a legújabb szoftverrel rendelkezett, csigalassúságát pedig a drága szaki felturbózta, ezzel törölve minden (értsd: MINDEN!) cuccomat.


Relax baby, relax!

"Lazy"-kávé
Van tőlem nem messze egy étterem/bár, onnan szoktam netezni a laptoppal. Isteni a cappuccino, ugye bár valamilyen okkal be kell térnem! :) És most bőven van mit pótolnom, azt hittem, hogy belefér tegnap egy kis blogolás, de helyette sok-sok karaktert kaptok :D














Minden kezdet nehéz...


ilyen messze van a tenger meló közben :)
¡HOLA!

24 óra leforgása alatt annyi minden történik, hogy ha nem írnám le tuti elfelejteném. Minden mosódik egybe, rengeteg ember, a nemlétező nyelvtudásom, új helyek, blablabla. Ha nem írnék, akkor nem tudnám megemészteni a dolgokat. Az utókornak pedig szép kis beszámolók lesznek, most is érzem a „randomitását” ennek az írásnak, nincs egyben az agyam, próbálom felvenni a fonalat tegnapról, de mintha be lennék drogozva (remélem semmit nem dobtak a piámba tegnap, haha).



MEGÉRKEZTEM! :)

[péntek délután valahol Barcelona és Alicante közötti vasútvonalon készült a következő pár bekezdés]

Most, hogy már szép formásra ültem a seggemet, végre megszállt az ihlet a majdnem 6 órás vonatúton Barcelonából Alicante felé. Ahogy említettem hajnalok hajnalán nem feküdtem le aludni, bár akkor már csak és kizárólag ágyat akartam volna látni magam alatt. 2 után elindultunk, akkor azért bealudtam, öregszem én is :D
Eddigi repüléseim során ez ment a leggyorsabban és problémamentesebben. Nem kellett semmit sem kidobnom, nem volt gáz a becsekkolásnál, nem riasztottam be magam, nem raktak át. SEMMI nem történt. Ennek fényében még megültem egyszemélyes kis reggelimet a KFC-ben: muffin és kávé. Kávé, mi más? :)



¡Hasta la vista, baby!

Hajnali 1 és még mindig itt ülök a szobámban, aludni totál felesleges lett volna, a bőröndöm még széjjel, és nemsokára indulás a reptérre. Egészen izgalmasnak ígérkezhet a következő két hónap, bár a lelkesedésem most nem az a megszokott. Igazából csak fejest akarok ugrani az egészbe, sodródni, lesz, ahogy lesz alapon belevetni magamat a spanyol kultúrába.


Szösszenetek

Utolsó fagyizás, utolsó kávé, dejóhogyújralátlak-találkozó, utolsó buli ... Íme néhány random kép az elmúlt másfél hétből, mert most már tényleg indulok...


Kávéból sosem elég 14/48-49

Az elmúlt időszakban eléggé kevés CoffeeTime-os poszt született, persze ez nem azt jelenti, hogy nem jártam volna el kávézni, de általában mindig megszokott finomságokat ittam és amolyan lelkibazdmegolós-kibeszélős kávézokat ejtettem meg.
Ma viszont voltam új helyen és be kell valljam, meglepően sokan térnek/tértek vissza „régről”, ha csak egy kávéra is, de újra találkoztunk. Volt, hogy ráéreztem – és aztán annyira meg sem lepődtem a találkozáson, volt előre lebeszélt, vagy sok ideig húzódó, de még mindig hiszem, hogy mindennek van oka.
Sok újratalálkozós volt, és megint sok búcsúzós… Igen-igen settenkedem valamiben, és még mindig csak annyit mondok, hogy várom már a pénteket!! :)


NEW BLOG DESIGN

Végre végeztem, nem mondom, hogy egyszerű menet volt a majdnem nulla infó tudásommal, de végre úgy néz ki a blog, ahogy én akarom, és nem holmi sémára húzom rá. Hogy őszinte legyek már hónapok(!) óta gondolkodtam a blogújításon, rengeteg témát letöltöttem, próbálgattam, de egyik sem volt az igazi.

Megfogalmazni sem tudtam, hogy miért nem tetszik az egyik, vagy miért nem tetszik a régi, csak szimplán nem volt hozzám illő. Szeretem a letisztult dolgokat (persze a saját átlátható káoszom mellett is), és végre valahára rájöttem, hogy miért nem tetszett az előző téma.



3 tipp a nyári hőség ellen

Végre itt van a várva várt nyár és vele együtt a kevésbé várva várt meleg. Aki szerencsés, az már rég egy szép fehér homokos tengerparton áztatja habtestét, ha máshol nem is, de minimum a Balatonnál.
Aki kevésbé szerencsés, és csupán az erkélyen/tetőn élvezheti ki a napsugarakat, annak íme néhány tipp, amivel kicsit elviselhetőbb ez a nagy meleg :)











Let's see what happens next

Egyszer csak eljön és nincs tovább. Mindent megtettél, sőt még annál is többet, de a lufi kipukkad és Te ott állsz egyedül. Minden hiába, bőghetsz, verheted az asztalt az öklöddel, mindegy lesz már.
Nehéz szembe nézni ilyenkor bármivel és bárkivel. Aki igazán megért az nem fog sajnálkozni, hanem seggbe rúg és azt mondja, hogy „baszki, Te innen is felfogsz állni! Mert úgy ismerlek Téged, hogy eddig is szarból várat csináltál!” Másképpen nem megy, és most szar is, meg fáj is, de elmúlik. Az idő az, ami segíteni fog, Te meg kurvára röhögni fogsz majd ezen. 

Tapasztalatnak jó volt és még megtanulni azt, hogy a jelenben élj! Hiába várod mindig a következő projektedet, ha nem tudsz a jelenben élni. Értem én, hogy pont az éltet, de talán ebből is láthatod, hogy most úgy érzed elveszett egy év. Éltél is valamennyire, változtál is jó irányba, sokkal szabadabbnak érzed magad, de Te is tudod legbelül, hogy lehetett volna még mit a tejbe aprítani. Na de most már mindegy. Sajnálni semmit sem sajnálunk, tudod mit mondogattál régebben, nem? Ha fáj, akkor fájjon! Nem holmi instant érzéseket akarsz megélni, hanem a pofáraesést is 100 százalékosan, hogy tényleg érezd.




VKP - Előítéletek

Miért ítélünk elsőre, milyen benyomása van rólunk másoknak, miért bélyegezünk meg mindenkit elsőre? Úgy gondolom, hogy a tortánkon egyre növekvő számú gyertyáink mellett elég sok tapasztalatot szerzünk/gyűjtünk meglehetősen sok közegben, sok ember által. Ahogy növünk, egyre nő a mi „körünk” is: először csak az óvoda, aztán már a suli és a szakkörök/edzések, aztán jönnek a bulik, egyéb események, felfigyelünk már a világ többi mindennapos történéseire, mint mondjuk egy szimpla buszozás, vagy sorban állás. Mindenhol emberekkel vagyunk körülvéve, és mindenki egytől egyig MÁS.


#digitaldivashungary

Miért jön ilyen későn a poszt? Nos, ahogy  Ördög Nóri is említette az előadásában, mindenkinek meg van a saját ideje, amikor le tud ülni és csak úgy írni. Hiába volt ott a mai napom, egyszerűen estére áll össze annyira minden, hogy írni tudjak. Most például az Avon-Cosmopolitan: Digital Divas Blogger Konferenciáról.


Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.