Tippek & inspiráció!

Sziasztok!

Végre vasárnap, egy kis chill, pihi és ráhangolódás a következő hétre. Hálát adok az égnek, ha a vasárnapom nem rohangálós, elég ritka az ilyen, de most végre volt időm MAGAMRA! Így aztán szörföltem picit, és összegyűjtöttem pár motiválós képet, aztán gondoltam hátha valaki szintén vágyik hasonlóra :)


Jeges narancs-mokka, yummy! 14/26

Helyszín: Café Frei, Győr
Időpont: 2014.03.28 délután fél négy
Kivel: Alexandra
Mit: Jávai jeges narancs-mokka



Jemeni fűszeres mokka 14/25

Helyszín: Café Frei, Győr
Időpont: 2014.03.27 délután 5 óra
Kivel: Tibi
Mit: Jemeni fűszeres mokka



Kókuszos élvezetek 14/24

Kicsit elmaradva, egy hét késéssel írok a múlt csütörtöki kávézásról, amit nem felejtettem ám el! Ráadásul képügyileg annyira jól néz ki, hogy muszáj (tényleg MUSZÁJ) írnom róla! :)


Helyszín: Café Frei, Mamut
Időpont: 2014.03.20. délután 5 óra
Kivel: Enikő
Mit: Havanna – 1958 kókuszos kávé-shake



Párizsi kávékalandok

Mindennap legalább egy kávét ittunk, vasárnap kettő is lett belőle :) Ezek közül egy volt csak francia kávé, ezt szombat délután a Notre Dame mellett ejtettük meg. Borsos áron, 5 euróért kaptuk és ehhez képest az élmény jóval alul maradt. Ráadásul hiába szóltam a pincérnek, nem kaptam rá tejszínhabot. No igen, a franciák nem beszélik olyan jól a nyelveket, meg van az a „leszarom stílus”, mivel hát ki nem, ha a franciák nem, továbbá mindenki tudjon franciául, ha hozzájuk utazik, így ettől eltekintek. Mindenesetre jól esett a délután közepén megpihenni a nagy sétálások közepette :) 



PÁRIZS II.

Túl sok mindent terveztünk be, és túl fáradtak voltunk első nap után. Én a konkrét 3 órás alvásom után élőholt voltam még fél 1-kor délután is, de nem azért jöttünk, hogy faszt verjünk aludjunk, szóval indultunk is az Orsay-ba. 


PÁRIZS I.

El sem hiszem, hogy már Párizsról írhatok beszámolót! Milyen gyorsan telik az idő, elképesztő (persze ennek rohadtul örülök). 

Egészen izgalmasan telt már a Párizs előtti nap, ugyanis Pestre már jóval korábban feljutottam, mint ahogy terveztem, így be tudtunk iktatni egy rövid vár-látogatást Encivel. Sokan úgy vannak vele, hogy „Pest, a főváros, a Parlament” stb, de igazából sokan nem jártak ott, azt sem tudják mi micsoda. Én pedig úúúúúgyis ráértem, így Enci idegenvezetésével megnézhettük a naplementét a várból :)



Előtte még shoppingoltunk az orosz boltban, kihagyhatatlan fagyi és pirog-zabálások után volt még egy találkozóm, majd hulla fáradtan 2 órás alvás után végre indultam a reptérre.

pirog

Még olyan sok minden kavarog bennem, hogy azt sem tudom merre jártunk… Tehát 2 óra kemény alvás után leszálltunk a csodaszép napsütéses rohadt szeles és esős Párizsban. Natika persze bekészült a lenge öltözékkel, szóval ismét majdnem volt egy randim Tüdő Gyuszival… Az occsó járatok hátulütője, hogy a reptérről másfél óra alatt érhetünk be a városba. Ezek után felcsaptuk a térképet, és 20 percen belül már a színes negyedben voltunk, ahol Kriszti lakik. Cucc le, meleg(ebb) ruha fel és irány a Louvre!


Első napra elég sok mindent beterveztünk, de ez tarthatatlan volt. A Louvre a maga 65 000 négyzetméterével alapból is elég nagynak bizonyult. Ez az a múzeum, amit nem fogsz tudni soha életedben bejárni. Túl nagy, de megéri a feelingért, Mona Lisáért, a sok zombi japánért (kép!), az üvegpiramisért, és azért a csendért, amit nem lehet felfogni. Több ezren vonulnak benn, és konkrétan aludni lehetne, olyan csend van. Buddhává lehet válni :D



A Louvre környékén orrba-szájba lehet botlatni a Eiffel-tornyos fekákkal. Úgy jönnek rád, mint légy a szarra, csilingelnek a sok kacattal, te meg bámulsz magad elé, próbálsz elrejtőzködni, de kurvára mindegy, úgyis megtalálnak (muhahahahahaha).

A délutáni móka során eljutottunk a Louvre alatti plázába, ami szerintem nagy ötlet, hogy nem csúfítják el a szép dolgokat egy-egy plázával, hanem beépítik alá. Így végre tudtunk életjelet adni, hátha valakinek hiányoztunk volna. Amúgy alig volt valahol is normális wifi, mi mindennap ebben a plázában kötöttünk ki, szóval AZ ÉG ÁLDJA STEVE JOBST és munkásságát (félreértések elkerülése végett csak az Apple Store-nak áldozunk).


HIP HOP DANCE


Nos, aki nem tudná jó pár éve űzöm a tánc eme stílusát, így már a legelső felvetésnél előkerült, hogy én bizony táncolni fogok egyik kedvenc koreográfusomnál: Nathalie Lucasnál. Munkássága youtube segítségével jutott el magyarföldre, így boldogságban úszva ejtettem 2 könnycseppet, mikor visszaírt az érdeklődő e-mailemre. Nyílt óra, mehetek! Az más kérdés, hogy másnap feltöltötte terhes fotóját, amiből kiderült, hogy ő előbb fog megszülni, minthogy én amerikai földre tegyem lábam … Szóval reménykedtem, hogy a bébi benn marad, és találkozhatunk névrokonommal :)
3 órával kezdés előtt elkezdtünk a táncsuli felé konvergálni, mivel nem teljesen volt bennem a térkép. Egy lány segített eljutni nekünk, eléggé a sűrűjébe dugták el ezt a bizonyos komplexumot. Én totálisan idegbetegen járkáltam, az étvágyam is elment! Őszintén szólva a legutolsó hip hop órám Hollywoodban volt, ahol hasonló tünetek produkáltam, azóta sajnos nincs tánccsoport, ahova járnék… Ráadásul ez egy olyanfajta feeling, amikor az egyik kedvenc sztároddal találkozol, ráadásul itt még alkotni is kell, szóval ááááá. Amikor megérkezett bemutatkoztam (Hi Nathalie, my name is Natalia hahahahaha), és nemsokára kezdetét vette a mámor. Boldogsághormonok, totál kész voltam másfél óra után, nem bírtam felfogni, hogy ott vagyok, és még béna sem voltam és franciául sem tudok, de mégis értek mindent, és nagy has ide vagy oda, Nathalie igazi művész! Hajlongásokon és testhullámokon kívül mindent csinált, ha tehetném minden héten mennék! Ráadásul néha mondta nekem külön angolul, hogy mi hogy van, óra után fotózkodtunk, ő pedig megígértette velem, hogy üzenek, ha hazaértem. Remélem valamikor mehetek ismét az órájára! :)


Az esti partyt két üveg finomság előzte meg, fhanszia bor és pezsgő képében. Hja persze nem fejenként! :D Így kerültünk el egy bárba, ahol kábé éjfélkor meggyanúsítottak, hogy részeg vagyok (nekiálltam táncolni, sorry), szóval húzzak el :D Először azt hittem ez valami francia humor, de elkezdtek kirakni még embereket, végül megszívták, mert mindenki jött velünk. Hm.



Hajnalban érkeztünk a szállásunkra, én már szinte hallucinálva kerültem ágyba, látszik, hogy öregszem…

További képek ITT találhatóak :)

KATT a második részhez :)


Dátha elleni finomságok 14/23

Helyszín: McCafé, Győr
Időpont: 2014.03.19. délután 3 óra
Kivel: Tibi
Mit: Orange Mocha – fehércsokis (meggyes márványtortával)



Csíkos kávé 14/22

Helyszín: Fecske presszó
Időpont: 2014.03.18 délután 4 óra
Kivel: ERASMUS-diákok
Mit: csíkos kávé



Couchsurfing-élmények II.

A következő sztorik szintén a Couchsurfing oldalához kapcsolódnak, de se szörfölés, se hosztolás végül nem lett egyikből sem… Nézzük hát, mit lehet még kezdeni ezzel az oldallal :)


Latte és egyensúly 14/21

Hol: Daiquiri Kávéház és Bár
Mikor: 2014.03.15. délután fél 7
Kivel: Marcsi
Mit: latte – karamellás sziruppal

Sztori

Marcsival szilveszter óta nem találkoztunk és azóta aztán tényleg sok minden történt, így volt miről beszélgetni. Aztán egy idő után kitértünk a nőket mindig is érintő kérdésekre, ezen belül is leginkább egészséges életmódra. Ennek keretében szürcsölgettük kávéjainkat, és igazából az fogalmazódott meg bennem ismét, hogy sosem azzal van a baj, hogy az ember nem tudja, mit csináljon. A feltételes módban való ábrándozást - „jó lenne, ha” és „kéne” – mindenki jól ismeri. Szerény véleményem szerint az embereknek nem a módszer megtalálásával van bajuk, hanem minden elkezdésével. A motivációval és az egyensúllyal. Ha megtaláljuk az egyensúlyt az életünkben, a célokat és minden felesleges embert/problémát/helyzetet skippelünk, akkor minden könnyebben fog menni! ÁMEN!

Coffee

A tejszínhabbal most nem voltam annyira megelégedve, a rajta levő csokiszósz sem nyerte el a tetszésemet. Bár karamellásat kértem, nem éreztem különösképpen azt benne. A kávé magában is kellemesen édes, el lehet nyammogni. A kiszolgálás viszont most is ötös, ezt szeretem itt  a legjobban!

7/10





Régi/új kapcsolatok

Sokan úgy vannak az ismerősül felkeresésével, hogy mindig várnak a másikra. Néha is így vagyok vele és persze vannak kapcsolatok, amelyek során a kapcsolatba belerakott dolgok mérlegének nyelve jócskán a saját befektetett energiánk felé mutat, DE!
Nem tudom valaki belegondolt-e már, hogy mi van (sőt ez szinte biztos), ha 2 ember egymásra vár, mert a büszkeségükből és arcukból képtelenek „leadni”. Mindkettő mondogatja, hogy „hát ő is kereshetne”, de egyik sem tenné meg a kezdő lépést.


Couchsurfing-élmények I.

3 éjszaka NewYork, 2 host elfogyasztása 


Az utolsó 3 USA-beli éjszakámat New York-ban töltöttem. Előtte egy héttel álltam rá a host-keresésre, nagy város lévén biztos voltam abban, hogy találok és hát találtam is…

Egy szép keddi délutánon érkeztem Phoenixből a JFK reptérre, ahol még várt rám az egyik bőröndöm lerakása (ugyanis szegényem feladta a harcot, én meg nem voltam hajlandó 2 bőrönddel, 1 sporttáskával és egy laptoppal metrózgatni a városon keresztül), továbbá metróbérlet vásárlás, mindez megspékelve egy 3 órás időeltolódással egy 6 órás kocsiút után (az a feeling, amikor azt sem tudod hol vagy, aztán tudatosul benned, hogy kurvára egyedül vagy NY-ban, 9-kor szálltál repülőre, és 5 óra utazás után fél 6 körül szállsz le egy addig sosem látott megalopoliszban).

Csakhogy még izgalmasabb legyen a „feladat”, nem írtam fel a hülye fejemmel a pontos címet, csak a Central Parkig való eljutást (valamiért oda képzeltem a hostom lakását :D). Így több mint 3 órát bolyongtam különböző metróállomásokon (hja mert fasza kislány lévén a Central Parkig eljutottam áááám), mígnem eljutottam Manhatten felső részébe.

A hostomról tudni kell, hogy: 32 éves, török származású, de 8 éve NY-ban él (ott végzett egyetemet) és valamiféle menedzseri állása van. Na szóval drága hostom kijött a metrómegállóba elém, majd meginvitált egy vodka-narancsra, továbbá kaptam wifi-kódot (életjeladás) és ezután útnak is indultunk az éjszakába. Vacsiztunk egy belvárosi étteremben (kultúr-hambi), majd egy nagy kör séta után visszamentünk „lakásra”.
Amúgy elég szépen berendezett 2 szobás, amerikai konyhás lakásról beszélünk, de fontos megemlítenem, hogy a hálóban ágy helyett felfújható matrac volt (ez majd fontos infó lesz a későbbiekben). Első éjszakára meg is invitált eme kényelmes alvóhelyre, hivatkozva a fárasztó utazásomra. Hááááááát nagy nehezen, de elfogadtam, még esti mese sem kellett alváshoz.

Reggel ágybakávét és kulcsot is kaptam (a lakáshoz), így nem kellett korábban lelépnem. 11-kor mentem várost nézni, és délután 5-re arra értem vissza, hogy drága török „barátom” ÁGYAT szerel… Szóval akkor elgondolkodtam, hogyha hónapokig elvolt ágy nélkül, akkor hogy a retkes p!csába jött rá ÉPPEN MOST az ágyvásárlás?? Elgondolkodtató volt minden esetre…
Esti programként Times Square-re mentünk, aztán sushi bárba (ezt ő fizette), taxival kerestünk jó clubokat (nem találtunk és ő fizette), és az i-re a pontot a következő mondat tette fel:
„Ha haza érünk igazán megmutathatnád a tánctudásodat 1-2 vodka-narancs mellett, mit szólsz?”



Megérkeztünk, készült a vodka-narancs, én pedig inkább nekiálltam idegenvezetőt keresni másnapra, pontosabban már félig le volt dumálva egy szintén CS-es sráccal (aki első helyen volt host-ügyileg, de Bronxban lakott, és mindenki óva intett attól a környéktől).
Én elég hamar lerendeztem a dolgot, hát mentem volna aludni a nappaliba (nem érdekelt, hogy összehajtogatva kellett volna aludnom), de erre jött a szöveg, hogy van NAGY ágy és hát elférünk… Aha. Jó. Negyed óra rábeszélés után úgy voltam vele, hogy 2 méteres  ágyszélességben el tudok egyensúlyozni az ágy egyik szélén és ő meg el van a másik oldalon. Szóval megkerestem a tökéletes pozíciót az egyensúlyozáshoz, mikor is átdobta a kezét rajtam.. Áááááácsi! Há’ azé’ na! Mondtam, hogy így nem leszünk jóban, arrébb lehet húzni. Nagy nehezen felfogta (bár még megkérte, hogy forduljak felé – wtf – én allergiámra hivatkozva nem tettem, haha). Itt amúgy már nagyon éreztem, hogy az utolsó éjszakámat inkább az utcán tölteném :D

Másnap reggel, kábé 4 óra alvás után már pattantam ki az ágyból, nehogy véletlenül rám tévedjen bármiféle testrésze és szervezkedtem tovább. Amúgy furcsállottam azt is, hogy 8-ra jár dolgozni, de 10-kor még simán ágyban volt, én meg már mondogattam, hogy „kurv@jól megy neked, de elkésel, nem?!” – áááááh, ő nem. Végül csak lelépett (egy félrecsúszott majdnem szájrapuszival akart elválni, még jó, hogy biztosítottam őt kéköves taekwondo-tudásomról, így nem sikeredett neki).

Tehát nekiindultam utolsó városnéző túrámnak, ahol is találkoztam Läämarral, a bronxi feka csávóval, aki amúgy jamaikai. Szerencsére ő igazi HOSTként viselkedett, tudta, hogy nem éppen a felső tízezer kicsiny világából pottyantott oda a repcsi, szóval végre kóstoltam 1 dolláros pizzát, megmutatta a legjobb pózerkodós helyeket, elvitt a Staten Islandra, Wall Street-re, szóval minden olyan helyre, ami igazi  NY-feelinget ad. Nap végén bátorkodtam megkérdezni, hogy lenne-e a hostom az utolsó éjszakámra, ugyanis a török srác átcsapott kissé „perverz-disznó”-módba, én meg amúgyis jobban bírom a fekákat, meg hát Bronx csak nem lehet olyan szörnyű – felkiáltással megnyertem a második kanapémat NY-ban.

Amúgy török barátunk meglepi-túrával várt volna délután, de „hirtelen megtaláltam a barátaimat”-felkiáltással már csak a cuccomért mentem el.
Feka csávókámról tudni kell, hogy konkrétan egy lakást tart fenn surfer-ek számára, több, mint 100 embert hosztolt már, mindenkit visz mindenhova, és eszméletlen jó arc. Aznap este még jártam egy bronxi mexikói étteremben (original tequila, grrr), bár ha valakit érdekel a NY-i kiruccanás városnéző része, az ITT megtalálja :)

Azt kell, hogy mondjam, hogy talán NYC egyik legjobb host-ját fogtam ki, ugyanis L. másnap kikísért a reptérre, megvárta, míg becsekkolok és átmegyek a biztonsági „részen”, továbbá azóta is tartjuk a kapcsolatot, így már meg van a NY-i host-om erre az évre is ;)



Couchsurfingelni JÓ... ÉS IZGALMAS! További sztorik hamarosan ;)


Hogyan kanapészörföljünk?

Sokak számára ismerős lehet, viszont van olyan, aki még nem is hallott róla. Én sem vagyok még olyan gyakorlott a „szakmában”, de sok mindenre rájöttem időközben, így gondoltam megosztom ezt az Olvasó közönséggel :)

Mi is az a Couchsurfing?

A Couchsurfing oldalról már sokat hallottam én is, mielőtt regisztráltam volna 2013 júliusában. Elsősorban ingyenes szállás lehetőséget láttam benne, de ez sokkal több annál!
Egyrészt lehetünk surferek, és persze hostok is,vagy mindkettő (persze nem egy időben). Ez nem egy adok-kapok rendszer, tehát aki fogadott azt nem kell feltétlenül „viszont-fogadnod” (tehát nem cserekapcsolat).


Hogyan valósítsuk meg az álmainkat?

Nem. Nem arról írok, hogy csak akarni kell, meg képzeld bele az életedbe és megkapod. Én is megálmodtam már párszor az ötös lottót, kár, hogy a lottószelvény megvásárlásáig nem jutottam még el. Eljön az ideje mindennek, neked csak várni kell, és a hasonló, szinte már-már mindenki által ismert mondatok, idézetek. Őszintén belegondolva: ha mindig mindenre várnánk, és sosem cselekednénk, akkor szépen elhalna a világ a nagy várakozásban…





Black&White extra kiadásban, grrr 14/20

14 óra alvás után, még mindig élőhullaként próbáltam létezni a világon. 11 körül érkezett egy meghívás Verától, hogy „csaktán le kéne nézni” az Íróba … Nagy nehezen megszületett a döntés, hogyha kávé van, akkor ott élet is, menni kell!

Helyszín: Íródeák Kávé és – Teaház, Veszprém
Időpont: 2014.03.08. délután fél 3
Kivel: Vera és barátai
Mit: Black&White extra


khmmm... Nőnap

Nőnap. Mint az várható volt, ez a nap tényleg csak erről fog szólni, meg leginkább az ezt körülölelő f@szságokról, mémekről, legalábbis ami az internet világát illeti.

Ma aztán ismét meggazdagodhatnak a virágárusok és a csokoládéból megélők. Amúgy várom azokat a posztokat, amik a Valentin-naphoz hasonlítják, miszerint „miért csak ma kell a nőket hájpolni?” … Továbbá kötelező kérdésköre a mai napnak, hogy ki az igazi NŐ, ki tartja magát annak, és miért örül duplán Zoltán Erika?


traccsparty és jegeskávé 14/19

Helyszín: Daiquiri Kávéház és Bár
Időpont: 2014.03.07 délután 2 óra
Kivel: Barbi
Mit: jegeskávé

Sztori

Amolyan szokásos „régláttukegymást” beülés volt ez részünkről. A szokásos csajos beszéletős témák kivégzése után - mint a pasik, bulik, egyéb finomságok – ismét jöttek az izgalmasabb, világjáró témák. Anno még megfogadtuk, hogy elmegyünk New Yorkba, valamiféle módon, de kinn leszünk! Aztán egyszer csak jött egy üzenet, vagy talán én írtam, hogy meg van a válasz a hogyan?-ra… Így együtt, mégis külön vágtunk bele a mókába. Bár konkrétan együtt nem jártunk NY-ban, mégis mindketten voltunk ott és úgy gondolom, hogy lesz majd olyan is, amikor egy időben tartózkodunk ott.


k__va nagy tejes kv 14/18

Lassan igazán beindul a szemeszter, mondjuk előadásokkal leginkább. Az elsőt már hétfőn tolhatjuk is, ennek kapcsán találkoztunk Cintivel, aki (kávéfüggőségemet ismerve) egy kávés megbeszélésre invitált. Az éjszakázásnak és kevés alvásnak köszönhetően rögtön kiszúrtam egy szépen csengő kávét: K__VA NAGY TEJES KV.


10 perc múlva kávé? Ott leszek! 14/17

„ - Szia, otthon vagy?
- Nem, az albiban …
- Hjajj dejóóó, mert én meg itt vagyok a kozmetikusnál, tudoood … Arra gondoltam összefuthatnánk 10 PERCEN BELÜL!
- R u fckn kiddin' me??? há’ de legyen … KÁVÉ?
- oksiii
- 10 perc és ott vagyok”


Óriás cappuccino McCafé módra 14/16

A kávés sztorik történetében eljött az a pillanat, amikor is kifogott rajtam egy kávé! Persze a meccset én nyertem, de nem kis teljesítmény… Kár, hogy pontszámban ez mégsem fog tükröződni!


USA 2.0

Once upon a time… Hol is a sztori eleje? Sok-sok éve megálmodtam, hogy el kell jutnom a tengerentúlra, oda, ahol nem csak a madár jár. Így a majdnem első lehetőségnél (merthogy lett volna már előbb is, de ugyebár a komfort zóna …), belecsaptam egyenesen a közepébe és pár hónap után javában élvezhettem a hamisítatlan, original Amerika-feelinget. Ez 2013 májusától szeptember közepéig tartott, amiről írtam is anno itt!




Extra tejeskávé 14/15

Egy ebéd utáni kajakóma ellen hatásos lehet egy kávé. Egy extrém nagy, habos, tele minden finomsággal. Művészi szinten tálalva, napsütés, tavaszi szombat délutánon. Idilli hangulatok :)



Bdpst 1.0

Egy kis alvás mindig segíti leülepedni bennem a dolgokat, ha sok minden történik velem. Ezért is írok, és írom ki magamból a dolgokat, mert egy idő után már nem vagyok képes befogadni a történteket. Budapest ráadásul mindig olyan gyors, sűrű, egyik helyről a másikra rohangálok, egy heti történést tudok produkálni másfél nap alatt.


Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.