Grand Canyon - the tour

Na csááááááááá!

Éppen a New York felé tartó gépen vagyok, amennyit bírtam pihentettem a szememet, most meg azt sem tudom hány az óra, milyen időzónába vagyok vagy leszek, szóval totál el vagyok veszve. Ez lenne az első része az 5 napos kis sztorimnak, túl sok minden történt, meghalnátok, ha egy posztba sűríteném, és szerintem én is az írással, szóval akkor kezdjük az elején…

Csütörtököt írtunk, 6-kor pattantam ki az ágyból, ugyanis akkor érkezett haza a nagybátyám a melóból. Gyors összekészülés, indulás a legközelebbi Starbucks, feltankoltunk kajából is Mexikánéknál, így aztán vigyorogva indulhattunk el kis túrának nem nevezhető minivakációnkra.
Persze, hogy minél izgisebb legyen, a kis seggszállító járművünk kapta ám a kiképzést. Szóval ahogy felhajtottunk a freewayra, jött ama vasdarab, ami későn lett észrevéve, így egy kellemetlen barátságot kötöttek küszöb-családékkal, ahonnan is kihullt egy pár tag… Szóval kaptunk egy szép kis lyukacskát a küszöbre, de hát oda se neki, Nati menni Grand Canyon, semmi sem állíthat meg!





Volt egy laza 5 óra az út, emlékeim szerint, így kettő körül értünk oda, ahonnan már nem a kis cuncibogarunk szállított. A jegyszerzőkörút után, amiben én sajnos nem vehettem részt, csak élvezhettem a választást, első utunk a váróterembe vezetett… Na de nem ám a buszosba… A HELIKOPTERESBE!
És mit ütöttek rá a piciny kezecskémre? Front seat! 




Rögtön mentünk is a helikopterhez, útitársakként egy német házaspárt kaptunk, és indulhatott a menet. Életem első helikopteres útja, és hát húúúú meg hááá…. Ezt nézd:











Miután leszállítódtunk, tehettünk egy laza fél órás csónakázást a Colorado folyón, aztán a következő körben már repültünk is vissza egy másik útvonalon a kiindulási helyünkre. Kár lett volna kihagyni :)







Következő körben indultunk a Skywalhoz busszal. 8 perc az út, leszállsz, wow, hú, há, pózerkodás ezerrel, de agyilag meg képtelen felfogni az ember, hogy mi van, ha kicsit kijjebb merészkedik az ember, aztán repül egy picit hosszabb ideig…. Áhh, nagyon királyság!





Aztán bementünk a Skywalkhoz, körbesétáltuk, ide sajnos fényképezőgépet nem lehetett vinni, volt 4-5 fotós. Na már most úgy voltam vele, hogy akkor majd pózerkodunk, aztán ha úgy van megveszem azt a rohadt képet. Még egy kibaszott freezet is betoltam a Skywalk közepén, de a fotós egy köcsög volt, a kép kábé semmire nem jó. És akkor ezt kellett volna megvennem 30 dolcsiért. Egy kép. Kettő meg már 60… És így tovább.
A további buszos út elvitt még egy helyre, de ott már nem volt erőm leszállni és körbenézni, így mentünk vissza a kiindulási helyre. Battyogtunk nagyban a kocsihoz, mire megállított minket egy autó és odanézzenek: MÁDZSÁROK! Már kiszúrtak minket, de nem akartak megzavarni… Hjaj de édesek, miben zavartak volna meg?! :D Szóval még mindig kicsi a világ, és tényleg mindenhol ott vannak a magyarok.
Kocsis sztorink itt még nem fejeződött be. Szépen vettük a kanyarokat lefelé a Grand Canyonból, mikor is Róka koma gondolt egyet és csatlakozni kívánt a majdnem 100-zal (és ez most mérföld/óra) száguldó kocsinkhoz… Hát…. Szegényem rosszul járt, a kocsi szintén :D A lökhárító kifordult a másik oldalába, konkrétan a motorháztetőt nem lehet felnyitni. Én visítottam, persze ez nem vicces :D haha
Kábé 2 óra további nyáladzás után elértünk a Hoover dam-hez, pont naplementében, bjutifull volt! :) Kattingattunk párat és vettük is az irányt Vegasba ;)



Folytatás következik!







Megjegyzés küldése

Latest Instagrams

© natussshka. Design by Fearne.